Csák János aggódva fejtette ki a hétfői Budapest Eurázsia Fórumon, hogy a mostanra 1,6 százalékra felcsokozott termékenységi rátánk sajnos elmarad a népesség újratermeléséhez szükséges 2,1 százalékhoz képest, ami a világ számos országában probléma. Kicsit kiigazítva a képet, az ENSZ által mért 201 országból 109 simán hozza a 2,1 százalékot, további 66 a közelében tendál, igazán vacakul csak a fejlett ázsiai és európai országok állnak, ahol hiába nagyobb a szociális és az anyagi biztonság, a családok nem gyerekgyárként működnek.
Másfelől, a volt szocialista államok évtizedek óta a demográfiai folyamatok nagy vesztesei, minden hónapban ezrek tűnnek el a potenciális szülők korosztályából, amit a nagyarányú kivándorlás csak fokoz. Ennek ellenére – a családtámogatások hatására, vagy talán ezektől függetlenül is – régiónkban mindenütt felfelé ível a termékenység, csak mi utolsóként kapaszkodtunk fel a hullámra. Nem kenhetik ezt (is) a nőkre, habár a termékenységi Monopoly-emberkénk szerint őket kellene abban segíteni, hogy ne az uniós átlag 29 éves kor fölött kezdjenek szülni, így jutna idő másodikra, harmadikra.
Hogy Csák végre nyugodtan alhasson, ajánlom figyelmébe a szombati Bors riportját, „Bővíteni kell a bölcsődét Magyarország szexfővárosában” címmel. Az alig kétezres lélekszámú hansági község, Farád azzal érdemesült az eufemisztikus eposzi jelzőre, hogy a Google Trends statisztikái alapján náluk kerestek rá a legtöbb erotikus tartalomra az elmúlt évben. „Aki érti az összefüggést, érti, aki nem, annak nem tudok segíteni” – kommentált huncfutul Szalai Zoltán polgármester.
Pár nappal később a Népességtudományi Kutatóintézet demográfusai a farádi csoda tanulmányozására a helyszínre utaznak terepmunkára. Amint leszállnak a vasútállomáson, megkérdezik a baktert, mit tud a kiugróan magas gyerekszámról. Mire ő azt feleli: „Minden reggel itt robog át a hathúszas Savaria Intercity, és a sorompó előtt dudál egy borzasztó hangosat, amire mindenki felriad. Ilyenkor már késő visszaaludni, és még túl korai felkelni.”
