Könnyen lehet, hogy csalódást fogok okozni az olvasóknak. A következő sorok ugyanis nem a darabban 12 éve főszerepet játszó Fidesz-kormány alakításáról szólnak - azt már ezerszer kitárgyaltuk -, hanem az időszak mellékszereplőinek produkcióiról. Az alábbiakban az ő teljesítményüket értékelem, és felvázolom a saját javaslataimat is.
ELLENZÉK. Az Országgyűlésbe 2010 óta bejutott ellenzéki pártok egyike sem tudott előremutató alternatívát megfogalmazni Orbánék oktatáspolitikájával szemben. Közülük az MSZP és a belőle kivált DK - az SZDSZ-szel együtt - több cikluson keresztül alakítója is volt a közoktatásnak. Az igazán nagy horderejű változtatásokba - mint például az iskolaszerkezet átalakítása - nem mertek belevágni, ehelyett a kompetencia alapú oktatás átvételétől remélték a rendszerváltás óta felgyülemlett problémák megoldódását.
A módszert a legfejlettebb országokban dolgozták ki saját - konszolidáltabb - viszonyaikra. Azt keresték, hogy a megváltozott körülmények között milyen kulcskompetenciákra van szükség a sikeres élethez és a jól működő társadalom megteremtéséhez. Alkalmazása - amelyet a pedagógustársadalom nagy része idegenkedve fogadott - önmagában nem adott megfelelő választ a magyar közoktatás olyan súlyos bajaira, mint a túlterheltség, a felzárkóztatás eredménytelensége, stb. A nyolc kulcskompetencia közül egyeseknek - idegennyelvi kommunikáció - túlzott jelentőséget tulajdonítottak, másokkal - vállalkozói kompetencia - nem igazán tudtak mit kezdeni, de a legnagyobb hibája az összeállításnak, hogy olyan alapvető fontosságú képességek, mint a gondolkodás, a kreativitás nem kerültek bele.
A 2002-2010 közötti oktatáspolitika mai állapotokra is kiható kudarcát jól érzékelteti pár mondat az akkori kormány megbízásából 2008-ban kiadott Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért előszavából: "Magyarország a tanulás világában egyre jobban lemarad versenytársaitól. Az elmúlt évek számos reformja ellenére a tudásbeli szakadék, amely a világ legfejlettebb részeitől elválaszt bennünket, nem szűkült, hanem szélesedett. Hazai és nemzetközi vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy nemcsak az átlagos magyar állampolgár, hanem a fiatal felnőttek és az iskolába járó fiatalok tudásával is súlyos gondok vannak."
Az ellenzék mostani elképzelései sem adnak okot bizakodásra. A z MSZP és a DK elvben régóta szükségesnek tartja a korszerű közoktatás megteremtéséhez elengedhetetlen iskolaszerkezet-váltást, megvalósításától viszont ódzkodnak, idejét a távoli jövőbe helyezik. A 2018-as választások előtt sem álltak a szavazók elé erre vonatkozó konkrét tervvel. Ehelyett más pártok, szakmai és civil szervezetek szakértőivel kiegészülve minimumprogrammal hozakodtak elő, amely pusztán a 2010 előtti állapotok visszaállítását jelölte meg célként. Az ellenzéki összefogás idén Közös Alap néven meghirdetett programja - amelynek kidolgozásában a hat párt, szakmai és civil szervezetek szakértőinek színe-java vett részt - szintúgy erre szorítkozott.
SZAKMA. A kormánykritikus szakmai és civil szervezetek a most zajló felvonás derekán jelentek meg a színpadon, amikor 2016-ban megalakult a Tanítanék Mozgalom és szellemi háttere, a több mint félszáz civil szervezetet tömörítő Civil Közoktatási Platform. Kezdetben úgy tűnt, hogy főszerepre pályáznak a magyar közoktatás megújításában - egyes vezetőik valószínűleg a mozgalomból kinövő politikai erő létrejöttében is reménykedtek -, később megelégedtek a kormányzati döntések bírálatával. Az ellenzéki média tág teret biztosított ehhez, amivel többet ártott, mint használt. A hatalomról a kritikák leperegtek, azzal pedig, hogy az akut problémák, tünetek kerültek előtérbe, a közoktatás átfogó korszerűsítésének kérdése háttérbe szorult.
A két szervezet prominensei egyszer nem hozták szóba a nyilvánosság előtt a CKP által 2016-ban kiadott Kockás könyv legfontosabb megállapításait, nem beszéltek az azokból következő feladatokról: "minél hosszabb idejű, legalább 10 évfolyamon át tartó, egységes, általános képzés szükséges ugyanolyan jellegű iskolában."
ÉRDEKVÉDELEM. A szakszervezetek törekvése a pedagógusbérek emelésére, a munkakörülmények javításának kikényszerítésére érthető, az a tény viszont, hogy ez a kérdés minden mást elnyomva az oktatás legsúlyosabb problémájaként jelenik meg, kifejezetten gátolja a kibontakozást. A jelenségnek persze a kormánykritikus média is okozója, amely e probléma előtérbe tolásával véli támadhatónak a hatalmat. Igazából a szakszervezeteknek és az összes pedagógusnak is a közoktatás mielőbbi korszerűsítése lenne az érdeke, mert ettől várható munkaterheik csökkenése, anyagi megbecsültségük növekedése.
DIÁKOK. Időnként, változó formációkban megjelennek a színpadon, amikor is refrénként visszhangozzák a fenti szereplők mondatait.
Összegezve az előadásból eddig látottakat, megállapítható, hogy az ellenzéki oldal szereplői ugyanúgy képtelenek korszerű, jól működő közoktatás megteremtésére, mint a kormányoldaliak - bár ez utóbbiaknak ez nem is áll szándékukban. A közoktatás újratervezése stratégiai feladat, sikeres elvégzéséhez széles körű tájékozottságra, a világ, a gazdaság, az emberi természet, a fejlődés irányának ismeretére, kreativitásra, problémamegoldó képességre van szükség. Aki a közoktatás megújításának céljaként a megfoghatatlan "minőségi oktatás" megteremtését jelöli meg - úgyszólván mindenki -, az ehhez a feladathoz dilettáns.
A KORSZERŰ OKTATÁS. Két kritériuma van: korszerű tartalom és személyre szabott képzés. A fennálló 8+4-es struktúra keretei között egyik feltétel sem biztosítható, ezt csak az iskolaszerkezet és a tartalom egyidejű átalakításával lehet elérni. Az ellenzéknek nincsenek megfelelő elképzelései a tartalom modernizálására. Bizonyítja ezt a következő mondat, amelyet az ELEGY Oktatáspolitikai Szakbizottságának tagjai fogalmaztak meg: "Jórészt nem azonosítottuk még azokat az ismeretrendszereket, készségeket, képességeket és attitűdöket (kompetenciákat), amelyekkel a globalizált világ polgárainak feltétlenül rendelkezniük kell." (Oktatáspolitikai javaslatok az ellenzéki pártok számára – 100 pont)
Ugyanígy nincsenek megoldásaik a személyre szabott képzés megvalósítására. A diákok jelenleg kivétel nélkül rá vannak kényszerítve számukra felesleges tartalmak elsajátítására, amelyek mennyisége legalább egyharmada a tananyagnak, persze egyénenként más harmada. Az általános iskolai felső tagozatos és a középiskolai tananyagban keverednek az általánosan szükséges tartalmak a speciálisan szükségesekkel. Minden tantárgyban vannak olyan ismeretek, amelyek elsajátításának csak az adott tárggyal szoros kapcsolatban lévő területeken elhelyezkedni szándékozó diákok veszik hasznát. Feleslegesen terheli a tanulókat, pedagógusokat a két iskolafokozat tananyagában meglévő párhuzamosság is. A jelenlegi keretek között lehetetlen kiszűrni az egyes diákok számára hasznavehetetlen tartalmakat, mert azokra másoknak szükségük lehet.
A korszerű tartalom és a személyre szabott képzés megvalósítására a 10+3-as (6+4+3-as) struktúra nyújtja a legalkalmasabb keretet. El kell végezni a tananyag összevonását, átcsoportosítását úgy, hogy a 10 éves képzésben csak az maradjon meg, aminek valóban általánosan hasznát lehet venni. A többit át kell helyezni a középiskolába - amely a specializáció színhelye lenne -, egyes szűk körben hasznosítható ismereteket akár a felsőoktatásba, sőt előfordulhat olyan is, hogy valami teljesen elhagyható. Mivel a mostaninál eredményesebb hatosztályos alapfokú képzés megkönnyítené a felső tagozatos, középiskolás diákok és az őket tanítók dolgát, jelentősen csökkenthető lenne a terhelés, és nyílna tér a mai világban feltétlenül szükséges új, korszerű tartalmak megjelenítésére.
Mindezek megvalósulása ma még csak ábránd. Nagy kár, mert politikai akarat és szakmai kompetencia birtokában kevesebb mint tíz év alatt a világ legjobb közoktatását lehetne létrehozni. Ehelyett a politikai és szakmai elit tovább halogatja a régóta szükséges reform meglépését, a közoktatás folytatódó tragédiája pedig tovább szedi - sajnos egyáltalán nem képzeletbeli - áldozatait.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.