Borbély Mihály rendkívül sokoldalú muzsikus: új lemezén a szoprán-, alt- és tenorszaxofon mellett tárogatón, klarinéton, basszusklarinéton, tilinkón (moldvai és gyimesi csángók által kedvelt pásztorfurulyán), valamint dvojnicén (délszláv kettősfurulyán) is hallható játéka. Sokoldalúsága a stílusokra és műfajokra is érvényes: kiindulópontja a kárpát-medencei népzene, amelyhez szerb és horvát muzsika, balkáni és közel-keleti folklór, jazzes ritmika és harmóniavilág, felszabadult rögtönzés csatlakozik. Nem meglepő, hogy számos formációban hallhatjuk: a Kossuth-díjas Vujicsics együttes mellett gyakran játszik duóban Binder Károllyal, kvartettben szaxofonos kollégájával, Dresch Mihállyal – valamint Horváth Balázs bőgőssel és G. Szabó Hunor dobossal –; állandó jazz-zenekara pedig a Borbély Műhely.
A Polygon (azaz Sokszög) kezdetben, 2016 táján „csak” egy lemez címe volt, amit Borbély a cimbalmos Lukács Miklóssal és az ütőhangszeres Dés Andrással, valamint (vendégként) a Balkánon népszerű instrumentum, a kaval mesterével, a bolgár Theodosii Spassovval rögzített a Fonóban. Később jött az ötlet, hogy ezt zenekarnévként is lehetne használni, mert találóan kifejezi a játszott muzsika sokszínűségét. Arra utal, hogy ez a különös zenei szövet duóban, trióban, kvartettben is remekül szól, alkalmas a kísérletezésre, nem ismer műfaji határokat. Ennek megfelelően a Polygon a jazz, a népzene, a world music, sőt a kortárs komolyzene határmezsgyéjén egyensúlyoz – mindegyik kompozíció egy kicsit máshová helyezi a hangsúlyt.
Az új Polygon-lemez címe Bájoló (Enchantment), ami Radnóti Miklós 1942-es verse óta a magyar kultúra legszebb, legmívesebb stílusrétegére emlékeztet. A trió értelmezésében a Bájoló alig kétperces, rendkívül tömör, ütemről-ütemre átgondolt, precízen megfogalmazott miniatűr. „Ennek az albumnak a hangulata és zenei anyaga elmélyültebb, filozofikusabb, mint a korábbi lemez. Átgondolt, tudatos koncepció és hihetetlen szabadság jellemzi egyszerre. Kollégáimmal az évek során szinte mágikus – emocionális és zenei – empátia alakult ki, így a felvételek áldott, alkotó légkörében könnyű volt hangokba önteni azt az időbeli távlatot, amelynek origóját évezredes zenei hagyományok, inspirációk, régi hangszerek intonációja jelöli ki, a túlsó végén pedig a 21. századi ember áll, akinek megfogalmazzuk gondolatainkat” – mondja a megszületett tizenkét tételről a zenekarvezető.
Borbély Mihály pontosan érzi az Enchantment kompozícióit meghatározó kettősséget: az archaikus és modern stílusrétegek, az előre megírt és improvizatív szakaszok valós (de mindenkor áthidalható) szembenállását. Ehhez társul a cimbalom és az ütőhangszerek kettős funkciója: olykor a jazz törvényszerűségeinek megfelelő ritmus-szekcióként működnek, máskor szólisztikus szerepre vállalkoznak, egyenrangú társává válnak a fúvósoknak. Az egész mégis nagyon természetes és dinamikus: mint Rácz Mihály szakkritikájában megfogalmazta, „nincs itt szó népzene-erőltetésről, pátoszos nagyotmondásról, sem pedig üveggolyókba zárt sznobságról.” Vagyis a trió úgy játszik magasrendű, absztrakt zenét, hogy szándékai és gesztusai mégis megérthetőek és átélhetőek – ha a befogadó is kellő nyitottsággal, előítéletek nélkül közelít hozzá. A Polygon albuma ezen sajátosságaival messze kiemelkedik a hazai átlagból, és komoly nemzetközi elismerésre hivatott.
Borbély Mihály Polygon: Bájoló
Fonó, 2022, katalógusszám: FA 492-2
Lemezbemutató: szeptember 22., Újbuda Jazz Fesztivál
