Az ukrajnai háború legnagyobb és legváratlanabb fordulata történt hétvégén, az ország ellen február 24-én indított agressziós háború megindítása óta. Az ukrán hadsereg szombaton rendkívül fontos áttörést ért el a keleti fronton, Harkiv régióban, miután hónapok óta patthelyzet jellemezte a harcoló felek állásait. Oroszország pedig a legnagyobb visszavonulásra kényszerült azóta, hogy márciusban kivonta csapatait Kijev külvárosából. Volodimir Zelenszkij elnök közlése szerint az ukrán hadsereg három nap alatt 2000, szeptember eleje óta pedig 3000 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza, beleértve olyan, stratégiailag és logisztikailag is rendívül fontos városokat, mint Izjum, vagy Kupjanszk. Ez utóbbi azért rendkívül jelentős, mert kiemelten fontos vasúti csomópontnak számít, nagy jelentősége van az orosz hadsereg utánpótlásában. Öt nap alatt az ukránok nagyobb területet szereztek vissza, mint amennyit az oroszok április eleje óta elfoglaltak.
Az előretörés mértékét jelzi, hogy az ukrán erők már eljutottak Limanig, illetve Lisszicsanszkig, vagyis azon településekig a luhanszki területen, amelyeket az orosz hadsereg még nyár elején foglalt el. A meglepetésszerű ukrán támadás végrehajtását az amerikai titkosszolgálat, a NATO műholdjai is segítették, vagyis a siker a nyugati „információs fölény” bizonyítéka is. Az orosz visszavonulás mértéke az előzőleg sejtettnél is nagyobb lehetett. Vasárnap ugyanis kitűzték az ukrán zászlót Kozacsa Lopanban: a település Harkivtól északra, néhány kilométerre az ukrán határtól található. A régió más részein az ukránok 30-50 km-re közelítették meg az orosz határt.
Az oroszok ugyan megpróbáltak erősítést küldeni a térségbe, de a próbálkozás is kudarcba fulladt. Repülőgépekkel igyekeztek az ukránok által körbevett katonák segítségére sietni, hogy a második világháborúhoz hasonlóan bombákat dobjanak az ellenfél tankjaira, de az ukránok legalább hármat lelőttek. Először léptek működésbe a németek által szállított Gepard légvédelmi önjáró lövegek, amelyek golyófallal fogadták az orosz támadásokat: egy nap után a moszkvai légierő ezért feladta próbálkozásait. Ezután az oroszok nagyméretű Mi-26-os helikopterek segítségével kísérelték megerősíteni az izjumi helyőrséget, a gépek egyenként nyolcvan katonát tudtak szállítani, de ezt az erőfeszítésüket sem koronázta siker.
Hogy az orosz megszállók milyen népszerűségnek örvendtek, jelzi, az ukrán hadsereget a felszabadított területeken hatalmas üdvrivalgással, euforikusan fogadták a helybéliek.
Nem ez az első kudarc az orosz hadsereg számára, de eddig ez a legnagyobb. Miután Moszkva elvesztette minden esélyét arra, hogy jelentős harci sikereket érjen el a Kijevi régióban, március végén bejelentette, erőfeszítéseit a keleti országrészre, Donbászra, a Donyecki és Luhanszki régióra összpontosítja. Itt elsősorban orosz ajkú lakosság él, ipari fellegvárról van szó, amely 2014 óta háborúban áll Kijevvel szemben.
Mivel a nyugati fegyverek nem érkeztek kellő gyorsasággal, ezért júniusban az ukrán hadsereg rosszul állt a térségben. Bár az orosz katonák lassan haladtak előre, az ukránok Luhanszkban több települést veszítettek el. Ahogy azonban kezdtek megérkezni a nyugati fegyverek, úgy volt képes az ukrán hadsereg egyre nagyobb ellenállásra, így patthelyzet alakult ki.
Mindeközben Kijev néhány hete bejelentette, az ország déli részén katonai manővert indít Herszon visszafoglalására. Bár a térségben több kisebb települést visszaszereztek, a kis, 400 négyzetkilométeresre becsült területfoglalásért túl nagy áldozatot kellett fizetniük, a Washington Post múlt heti riportja szerint sok katonát vesztettek. Utóbb azonban kiderült, hogy a déli országrész felszabadításáért indított akció elterelő manőver lehetett. Az orosz haderő ugyanis egy sor csapatot vezényelt át a keleti hadszíntérről Herszon védelmének megerősítésére, így azonban a Harkivi védelem meggyengült. Ezt használták ki az ukránok a néhány nappal ezelőtt indított rendkívül átfogó, s a második világháború óta is páratlannak számító katonai akció során.
A harkivi megszállás alól most felszabadult terület azért is hatalmas áttörés az ukrán hadsereg számára, mert így Donbászban is vereségre késztetheti az orosz erőket. Látnivaló, hogy az orosz hadsereg semmit sem tud kezdeni az amerikai HIMARS rakétatüzérségi eszközzel. Ha az ukránok az elfoglalt területekre helyezik át ezeket, az oroszok újabb állásait, katonai bázisait, utánpótlásait érik el. S nem csak a Donbászban, hanem már orosz területen is: északon annyira közel kerültek a határhoz, hogy a 80 kilométerre is rendkívül pontosan célzó HIMARS-okkal elérhetik a Belgorod közelében lévő fontos orosz katonai bázist.
Mit léphetnek az oroszok?
Az orosz hadvezetés számára a legnagyobb kérdés az, hogyan tovább. Az orosz erők új egységeket mozgósítottak a donbászi jelenlét megerősítésére, amelyek kiképzése és felszerelése folyamatban van. Ha ezeket a kiképzés vége előtt bevetik, nemcsak azt kockáztatják, hogy súlyos veszteségeket szenvednek, hanem azt is, hogy nem állnak többé rendelkezésre a további donbászi térnyeréshez, és ezzel elvesztik a lehetőséget arra, hogy visszavegyék a kezdeményezést az ukránoktól. Ez tovább gyengítené az orosz morált.
Alternatív megoldásként az oroszok átcsoportosíthatnak csapatokat a front más részeiről. Ez azonban azzal a kockázattal jár, hogy rések nyílnak a védelemben, amelyeket a helyi ukrán erők könyörtelenül kihasználhatnak.
Az általános mozgósítás aligha jön szóba Putyin számára, ez az eddigi „különleges katonai manőver” csődjének beismerése lenne, ráadásul komoly népszerűségvesztéssel járna.
Az orosz hadsereg nehéz ősz elé néz. Egybehangzó vélekedések szerint télig történnie kell valaminek, mert akkor már szinte lehetetlenné válik az előrenyomulás a siralmas terepviszonyok miatt. Sokan azt találgatják, az orosz kudarcnak lesznek-e következményei az orosz vezetésben, vagy minden marad a régiben.
Bár az ukránok az oroszokénál modernebb, de viszonylag kisszámú rakétavetőikkel az elmúlt hetekben komoly csapást mértek az orosz erőkre, a Kreml csapatainak ilyen gyors összeomlása meglepetés katonai szakértők számára. Oroszország júliusban 150 négyzetkilométert hódított meg Ukrajnában, augusztusban pedig becslések szerint több mint 400-at, most azonban az ukránok kevesebb néhány nap alatt hozzávetőleg 2000 négyzetkilométert szabadítottak fel. Ilyen gyors előretörésre a hadtörténetben sem lehet sok példát találni.
A mostanában mutatkozó fölénye ellenére Kijev továbbra is az eddigieknél gyorsabb fegyverszállításokat kér szövetségeseitől. Oleh Nikolenko, a külügyminisztérium szóvivője hétvégén ezt alapvető fontosságúnak nevezte. A nyugati támogatásra nagy szükség van ahhoz, hogy az előrenyomulás a Donbászban is folytatódjon és visszafoglalják a déli Herszont és Mariupolt. Ha ez sikerül, már a Krím előszobájába kerülnek. Egyes jóslatok szerint ez akár jövő év közepén bekövetkezhet.
Az ukrán előrenyomulás a térségre is hatással van. Hirtelenjében megváltozott Alekszandr Lukasenko belarusz diktátor retorikája Kijevvel kapcsolatban, mint mondta, jó kapcsolatokat akar Ukrajnával és visszaküldené a nagykövetet a szomszédos ország fővárosába. A napokban a brit hírszerzés azt közölte, Minszk nem kíván belesodródni a háborúba.
Letargia és apátia Moszkvában
Az orosz propagandisták Telegram csatornáin pánik uralkodott és sokan az orosz katonai hadvezetést bírálták a hatalmas kudarcért. Egyesek általános mozgósítást követeltek, mások azt, hogy a védelmi tárca végre ismerje el a jelentős területi veszteségeket. A moszkvai védelmi minisztérium ehelyett azt állította, hogy a hadsereg kivonása „a terv része”. Igor Konaszenkov, a tárca szóvivője „elterelő intézkedésnek” nevezte a „rendezett” kivonulást. A Twitteren feltűnt felvételek szerint azonban szó sem volt rendezettségről, láthatóan pánikban hagyták el az orosz katonák a helyszínt, hatalmas mennyiségű fegyvert, lőszert, egyéb hadügyi eszközöket maguk után hagyva.
Helyi orosz beszámolók is ellentmondtak a hivatalos orosz narratívának, s katasztrofális állapotokról számoltak be az orosz hadseregen belül. Moszkvában azonban úgy tettek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, szombaton, a főváros megalapításának 850. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen felavatták „Európa legnagyobb óriáskerekét”.
Az események azonban a moszkvai propagandisták hangulatára is rányomta a bélyegét. A Kreml álláspontját kritikátlanul visszhangozó orosz tévécsatornák egyes kommentátorainak hangneme is megváltozott, már nem az a diadalittas retorika jellemzi őket, mint amit február óta minden nap a nézőkre kényszerítenek. Igaz, Margarita Szimonjan, az RT csatornahálózat ultraradikális vezetője ezúttal is hozta a formáját, a visszavonulást egy 1915-ös hasonló manőverhez hasonlította, mint mondta, a cél ezzel a húzással a még nagyobb győzelem elérése. Ebben azonban már azok is egyre kevésbé hisznek Oroszországban, akik ki vannak téve az állami hírközlő eszközök állandó, hamis propagandájának.
