Meg lehet-e tanítani a foltos hiénát arra, hogy véres húscafatok helyett zsenge karalábélevest egyen rebarbarapudinggal két pofára, most és mindörökké? Ez nem egy késői Attenborough-mozi címe, hanem nagyjából a tétje a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti vitának, fabulában elmesélve. Spoiler: nem lehet.
A hiéna javíthatatlanul húsevő, Orbánék megállíthatatlanul lopnak. És nem azért gondoljuk ezt, mert tagadjuk, hogy a magyar kormány esendő emberekből áll, akik bármikor megjuhászodhatnak, jó útra térhetnek, jószolgálatba csaphatnak át rossz- helyett, hanem mert nem áll módjukban jó útra térni. Az őket hatalomban tartó rendszer addig működik, amíg pénz van a fenntartására. Ha nincs pénz, akkor vége az emberek hasába lyukat beszélő propagandának, a kövér klientúrát gazdagon és a széles tömegeket vékonyan kenő osztogatásnak. Ha mindennek vége, előbb-utóbb ismét választáson dől el a hatalom, nem pedig megvezetett és megvett milliók ikszelése révén. És előbb-utóbb felmerül az elszámoltatás kérdése, ami az Európai Ügyészség színe előtt fog megtörténni: tisztelt kollégiumi szoba- és üzlettársak, filmsztárokat nekifutás nélkül legazdagodó falubeliek, elő a családi ezüsttel, instálom.
Ahogy a hiéna veszélytelen a világ mángoldkészletére, úgy a magyar kormánytagok sem jelentenek veszélyt az igazmondó politikusok verseny első száz helyezésére.
Éppen elég kínos, hogy szakmányban teszik a gesztusnak látszó kitérő hadműveleteket az uniós forrásokért pucsítva, sokat a kommunikáción nem változtathatnak. Gulyás Gergely pár hete például azt mondta (régi épület, becsülettel megépített plafon), hogy „minden eddiginél szigorúbb rendszert” hoznak létre az uniós pénzek és közbeszerzések ellenőrzésére. A „minden eddiginél szigorúbb” magyarul azt jelenti, hogy korábban is nagyon szigorú volt, ami, ugyebár, (eufemizmussal) nem igaz, valójában pedig oltári kamu. Ha szigorú lett volna, nem ülne Magyarország (e helyt: a magyar kormány) Európa szégyenpadján, mint aki ellen elsőként indult jogállamisági eljárás az unió történetében. Jogállamisági: értsd az alapokat nem tisztelő, tehát mintha a fociban szöges cipővel lépne pályára a Fidesz-válogatott, és csak az innováció kedvéért egyszerre 150 kigyúrt játékossal. Ha viszont a szigorú szabályok csak arra voltak elegendőek, hogy (szigorúan csak a példa kedvéért) az Elios-ügyben 13 milliárd forintról kelljen lemondani és a magyar adófizetőkkel kifizettetni a számlát, akkor ideje értelmező kéziszótár vagy vékonyabb arcberendezés után nézni.
Pedig valójában milyen egyszerű volna a probléma megoldása! Kételkedni tetszettek a tiszta kéz politikájában (nem kételkedünk, haver, látjuk), akkor tessék,
ide nekünk azt az európai ügyészségi tagságot! Mennyi szürkeállományt égethetnek el a fideszes agytrösztök, hogy épeszű választ adjanak arra a kérdésre, hogy ezt miért nem teszik?
Ehelyett létrehozzák a független korrupcióellenes hatóságot, plusz megfejelik egy korrupcióellenes munkacsoporttal. Definitíve ezt jelentené az Európai Ügyészség, annyi különbséggel, hogy az valóban független volna. Mert lássuk be, hogy a fideszi függetlenség olyan, mint a népi demokrácia volt egykoron, amiben a népi köztudottan fosztóképzőként viselkedett. Ugyanígy foszt a Fidesz. Választások előtt azzal zsarolják a településeket, hogy a kormánypártiak sikeresebben tárgyalhatnak majd a kormánnyal, a helyi fejlesztésekről a helyi potentátok hasonló pozícióból döntenek, semmit érő fideszes civil szervezeteket tömnek ki 10-15 milliós forrásokkal. E minden eresztékében romlott rendszer aligha reparálható Varga Judit bármilyen leleményének leukoplasztjával. Apropó, lelemény. Annak idején – talán a karambol okozta primer következmények miatt – simán átment, hogy az Európai Bizottság látványosan megvárta április 3-át a jogállamisági eljárás elindításával, nyilván azért, hogy ne avatkozzon be a választások kimenetelébe. De hadd jegyezzük meg halkan, nem is, inkább hangosan: ezzel is súlyosan beavatkozott. Egy olyan tényt hallgatott el, ami a magyar választópolgár számára döntő jelentőségű. Merthogy „A lop-e a kormány tizenplusz éve” kérdésre adott „Igen, lop” válasz ilyen lett volna.
Óriásplakátokat nem ígérhetünk, de az internet sem ismer határokat: üzenjünk Brüsszelnek, jössz eggyel, már csak emiatt se legyél pancser, ha egy mód van rá. Ha kettő is, akkor meg pláne, bár miután a kettő azonnal elinflálódik a fideszes függetlenség jegyében, így: maradjunk egyben!
