Az elmúlt napok egyik megbotránkoztató eseménye (a sok közül) az volt, hogy Palkovics miniszter úr elbocsátotta az Országos Meteorológiai Szolgálat két vezetőjét. Bár hivatalos indoklás nem volt, elég nyilvánvaló, hogy mindez azért történt, mert a meteorológiai szolgálat augusztus 20-ára rossz időt jelzett előre, és emiatt elmaradt „Európa egyik legnagyobb tűzijátéka”, pedig nem is lett végül nagyon rossz idő azon a napon.
A kormányzati intézkedés az idősebbekben vagy a történelmet jól ismerőkben rögtön a szocialista múltat idézte föl: ott voltak ilyenfajta döntések, ott volt olyan mértékű a gyanakvás, hogy minden szakértői döntés mögött szabotázst szimatoltak a proletárhatalom vezetői. Bár az Orbán-kormány illetékesei nagy súlyt fektetnek arra, hogy elhatárolódjanak a szocialista múlttól, lépten-nyomon elítélik azt, és az ellenzéket vádolják a régi szocialista módszerek alkalmazásával. Pedig a helyzet éppen fordított: Orbánék azok, akik egyre inkább az ötvenes-hatvanas évek szocialista gyakorlatát alkalmazzák.
Nyilván nem véletlenül, mert egy totalitárius rendszerben, ahol a személyi kultusz egyre erőteljesebbé válik, a vezérnek és hithű alattvalóinak mindig igazuk van, s ha valaki mégis más véleményen van, az csak az ellenség hangja lehet, amelyet ki kell küszöbölni. Nyáry Krisztián fel is idézi a sztálini időket egy friss írásában, ahol a szovjet meteorológiai szolgálat vezetőjét egy, a vezérnek nem tetsző előrejelzés miatt deportálták a Gulagra, és később ki is végezték. De van hazai példa is: Faludy György recski munkatáborban töltött éveiről szóló beszámolójában emlékezett meg Tóth Gézáról, a meteorológiai intézet akkori vezetőjéről, akit 1950-ben tartóztatott le az ÁVH, és ítélték munkatáborra, pusztán azért, mert keletről (a Szovjetunió felől) hidegfront betörését prognosztizálta. Hála Istennek, itt még nem tartunk.
De azért érdemes lenne elgondolkodni, hogy valójában hol is tartunk. Itt van a nyakunkon a gazdasági válság, a kormány éppen most adta fel (az egyébként szocialista időket idéző) rezsicsökkentési programját. Az infláció immáron kétszámjegyű, az élelmiszerárak 30-40 százalékkal emelkednek. Családok százezrei kerültek és kerülnek kilátástalan helyzetbe, és a neheze még csak ezután jön. Nos, ebben a helyzetben az Orbán-kormány számára kiemelt fontosságú, hogy méregdrága tűzijátékot csináljon, ezzel emelve a nemzeti ünnep fényét. Ha már kenyeret nem vagy csak nagyon drágán tud biztosítani a polgárainak, akkor legalább cirkusz legyen – ez a rómaiak óta mindig bevált recept. Ezért aztán érthetően mérgesek voltak az illetékesek, hogy elmaradt a tűzijáték, hiszen mennyire örültek volna ennek a magyar emberek, és mennyire növelte volna ez a kormány népszerűségét.
De nemcsak ez fáj a hatalom embereinek a tűzijáték elmaradása kapcsán, hanem az is, hogy most sokkal nyilvánvalóbbá válik a lopás. Nem véletlen, hogy az illetékesek nem voltak hajlandóak elárulni, mennyibe kerül az egész parádé, mert nyilván erőteljesen túlárazták. A baráti NER-es cégek akár 2-300 százalékos profitot is realizálhattak vagy realizálhattak volna a rendkívüli esemény kapcsán. Az elmaradás aggályossá tette a kifizetést, és éppen ezért született meg az a faramuci döntés, hogy a tűzijáték nem marad el, csak egy héttel később, az ünnep után valósul meg. Így már ki lehet fizetni a nagy pénzeket a barátoknak. De valljuk be, egészen különleges az, hogy Szent Istvánt augusztus 27-én, Gáspár napon ünnepeljük. Tehát emiatt is zabosak voltak az illetékes elvtársak.
A büntetést Palkovics miniszter úrra bízták, bízva abba, hogy mégiscsak jobban veszi ki magát az, ha a tudomány embere, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, akadémikus köt útilaput a vezető meteorológusok talpára. Egyébként már korábban is bizonyította a miniszter úr a rátermettségét, amikor az MTA-nak a tudományos intézeteitől való megfosztásában tüsténkedett.
Palkovics úr a felmentésekkel két nagy hibát is elkövetett: egy szakmait és egy erkölcsit. Neki mint akadémiai rendes tagnak, tehát a tudomány emberének tudatában kellett volna lennie, hogy az olyan sztochasztikus folyamatok esetében, mint az időjárás, nem lehet pontos előrejelzést adni, csak bizonyos valószínűségi szinten lehet bármit is állítani. Éppen ezért, ha a valószínűségi előrejelzés nem következik be, az nem tudományos hiba, nem szabotázs akció, hanem a bennünket körülvevő bizonytalanságból fakad. Ha az időjárás-előrejelzés a széles körben elfogadott módszertan szerint azt állapítja meg, hogy 80 százalék lesz valamelyik nap este az eső valószínűsége, és mégsem esik, akkor ez nem a meteorológusok hibája. Ajánlanám a miniszter úrnak, hogy a hozzá közel álló fizika területén tanulmányozza a statisztikus fizika tudományszakot.
A keményvonalas fideszesek az iménti okfejtésre azt mondhatnák, hogy túl sok a szöveg, a szakértők hibáztak, a prognózisuk nem jött be, ezért vállalniuk kell a következményeket, akár a munkahelyük elvesztését is. Jut eszembe: a 2021-es költségvetési törvényben az Orbán-kormány azt ígérte (nem csak prognosztizálta), hogy az államháztartási hiány a GDP 2,7 százaléka lesz, az adósság-/GDP-hányados pedig 69,3 százalék. Ezeket az értékeket az Állami Számvevőszék is jóváhagyta, azt írták, hogy 95 százalék feletti valószínűséggel teljesülni fognak a költségvetési bevételi és kiadási számok. Ehhez képest az államháztartási hiány 6,8 százalék lett, az adósság-/GDP-hányados pedig 79,6 százalék. Kérdezhetjük: ezek után elbocsátották Varga Mihály pénzügyminiszter urat vagy az ÁSZ elnökét? Igen, jól emlékeznek, egyiket sem bocsátották el. Talán a Fidesz-kormány is a római császárok etikáját követi: Quod licet Jovi, non licet bovi?
Palkovics miniszter úr etikai vétsége pedig az, hogy egy tudományos kérdésben politikai döntést hozott, holott tudnia kellett volna, ha másból nem, hát az Alaptörvényből, hogy tudományos kérdésekben csak a tudományos közösség dönthet. Ha neki vagy a miniszterelnök úrnak kétségei merültek fel az OMSZ munkájával kapcsolatban (teszem azt, rossz módszertant alkalmaztak, vagy meghamisították a kapott eredményeket), akkor egy szakértői vizsgálatot kellett volna kérnie az MTA-tól (amelyet egyébként most az Akadémia elnöke önként meg is ígért), s csak ennek lezárta után lett volna helyénvaló dönteni a vezetők elmozdításáról. Ezt egy „mezítlábas” (értsd: nem tudós) minisztertől is joggal elvárhattuk volna. De egy akadémikusnak kötelessége lett volna így eljárni, ha még hisz a tudományos szabadság eszméjében. A Stádium 28 Kör (akadémikusok és akadémiai doktorok társasága) közleménye szerint Palkovics úr méltatlanná vált az akadémikus címre (a társaság tagjaként én magam is helyeseltem ezt a döntést).
Persze ez az elítélés így, önmagában még nagyon kevés. Különösen fontos lenne, hogy az MTA is lépjen az ügyben, és lefolytassa az etikai vizsgálatot az akadémikus miniszterrel szemben. De nincsenek illúzióim, az Akadémia nem fog semmi ilyet kezdeményezni, mert félti a megszerzett kiváltságait, a költségvetési támogatást. Amúgy is: az akadémikus urak nem szeretnek harcolni, politizálni, ők nyugalomra vágynak, éppen úgy, mint bármikor az elmúlt 50-60 évben. Így aztán Orbánék elégedetten dörzsölhetik a kezüket, mondván: ők ezt is megtehetik velünk.