Múlt csütörtökön írta alá Vlagyimir Putyin orosz elnök azt a 2023 január elsején érvénybe lépő elnöki rendeletet, ami 137 ezer új katonával bővíteni a harcoló állományt, de nincs arról szó, hogy Oroszország új katonai szervezeteket, magasabb egységeket kívánna felállítani. A kitűzött létszám: 1 150 628 fő. A február 24-i Ukrajna elleni támadás előtt a nemzetközi közmegegyezés 800-900 ezerre tette a fegyveres erők harcoló alakulatainak létszámát, az oroszok szerint hadseregüknek egymilliónál több katonája volt. Ukrajnát nagyjából 170 ezer főre becsült hadseregcsoport támadta meg három fő irányból a szárazföldön, valamint a Fekete-tengerről és a levegőből. A támadásban már a kezdetektől fogva részt vettek alakulatok, amelyek nem tartoznak a Honvédelmi Minisztériumhoz, mint a Rosszgvargyija, illetve privát katonai cégek (CSVK) által kiállított osztagok. Ez utóbbiak esetében többnyire csak a Wagner néven emlegetett zsoldoshadsereget emlegetik, de rajta kívül számos más ilyen vállalkozás működik Oroszországban. Ezeket többnyire a katonai hírszerzéssel (GRU) hozzák összefüggésbe. (Voltak hírek szíriai „önkéntesek”, vagy észak-koreai katonák bevetéséről, de ezek kacsának bizonyultak.)
A több, mint fél éve dúló háború súlyos emberveszteséget okozott az orosz fegyveres erőknek. A nyugati összegzések általában 70-80 ezer elesett, vagy sebesült orosz katonáról tudnak. A hadsereg ráadásul már a invázió kezdetén létszámhiánnyal küzdött, ezért kellett bevetniük sorkatonákat is, annak ellenére, hogy az orosz törvények szerint a sorállományt nem alkalmazhatnák idegen területen folyó katonai műveletekben. Az állomány nagy része szerződéses katonákból áll, s már szerződéses továbbszolgáló a teljes tiszthelyettesi kar is. A kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, nincs elég orosz katona az ukrajnai frontokon. Ezért vetették be a már említett CSVK-kat, megemelték a szerződéses katonákra vonatkozó felső korhatárt, majd egyre több rendőri célokra kiképzett alakulatot irányítottak az ukrán frontra. A két orosz ellenőrzésű kvázi-állam Donyeck és Luhanszk általános mozgósítást rendelt el.
Az emberhiányt mégsem tudták pótolni. A független sajtó már több hónapja ír arról, hogy a hadsereget elítéltekkel töltik fel. A Wagner CSVK emberei végzik a toborzást, s azt ígérik a börtönlakóknak, hogy szolgálatukért cserébe törlik hátralévő büntetésüket. Erről azonban nem kapnak előre papírt. Tart az úgynevezett lopakodó mozgósítás is, amelynek keretében a hadkiegészítési parancsnokságok keresik meg egyénileg az alkalmasnak tartott férfiakat azzal, hogy kössenek szerződést ukrajnai bevetésre. A másik módszer az "önkéntes zászlóaljak" szervezése egyes területeken, a névleg autonóm szakadár köztársaságokban. Az alegységekbe katonaidejüket letöltött embereket keresnek és jelentős összegeket ígérnek a szolgálatért. Léteznek még "névvel kiemelt alakulatok" is, ahol az ellátásról a helyi kormányzat gondoskodik, s vannak a "BARSZ-zászlóaljak", azaz az országos harci tartalék. Az ide feliratkozókkal rövid időre szóló szerződést kötnek. A független orosz nyelvű sajtó szerint a felszerelésük, és a velük szembeni bánásmód is elkeserítő. A leszerelt tartalékosok szerint olyan tisztek voltak a parancsnokaik, akik semmilyen értékelhető katonai, harci tapasztalattal nem rendelkeztek.
A legtöbb beszámolóban visszatérő elem, hogy a katonák nem kapták meg a nekik megigért fizetést és a csatatéren eltöltött időre járó plusz zsoldot. Ez is megerősíti, hogy az ukrajnai harcokban az oroszországi legszegényebb periféria lakói vesznek részt és halnak meg. Az orosz hadseregnek tehát ágyútöltelékre van szüksége, de ezt az igényt a politikai vezetés lopakodva akarja kielégíteni, hogy ne keltsen elégedetlenséget a központi területeken.
Putyin döntése megerősíti: elhúzódó hadviselésre készül, miközben továbbra sem akar általános mozgósítást elrendelni. Mozgósítással ugyan képes lenne Oroszország átütő emberfölényre szert tenni, de ez gondokat is okozhat. Most a nagyvárosiak nem lázadoznak a háború ellen, mert csak érintőlegesen szenvedik el. A moszkvai, szentpétervári férfiak tömeges harcba küldése, változtatna a hangulaton. A mozgósítás a gazdaságot is hasba rúgná, s kritikussá tenné a Nyugattal való viszonyt.
Az orosz hadsereg nincs felkészülve arra, hogy hidegháborús idők tömeghadseregévé változzon vissza. Sok szakértő szerint a katonai infrastruktúra képes néhány tízezer főt bevonultatni kiképezni és felfegyverezni, de milliókat már nem tudnának katonává változtatni, és eljuttatni a harctérre. Hiányzik a társadalomban a honvédő szellem. Nem jelentkeznek tömegesen önkéntesek, nem olvasni pénzfelajánlásokról, polgári hadseregtámogató lelkesedésről. Az orosz állami propaganda is csak elsősorban elvont Nyugat-gyűlölettel és Ukrajna-gyalázással van tele – a tömegmozgósítás eleme hiányzik belőle.
Az ukázból leginkább arra következtethetünk, hogy Putyin elhúzódó háborúra számít és most rendeletileg pótolni kívánja a hadsereg létszámveszteséget. Közben rendeletileg tagozná be a fegyveres erők szervezetébe az eddig kaotikus módon felállított új csapatokat. Oroszországnak rengeteg tartaléka van, de a jelek szerint kifulladt a lendület.