Továbbra is optimizmus lengi körbe a 2015-ös többhatalmi iráni atomalku helyreállítását célzó törekvéseket, pedig a két kulcsszereplő - a washingtoni kormányzat és a teheráni rezsim - egyébként is ellenséges viszonya az utóbbi hetekben igencsak kiéleződött. Az Egyesült Államok a héten három egymást követő napon mért csapást Irán támogatását élvező milíciákra Szíriában, miután azok drón- és rakétamadásokat intéztek az amerikai csapatok helyi támaszpontjaira. A fegyverváltásokban a beszámolók szerint a milíciák 10 harcosa halt meg, 3 amerikai katona pedig könnyebben megsérült.
A feszült légkörhöz szintén hozzájárul, hogy az amerikai hatóságok lelepleztek egy, John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadó meggyilkolására szőtt iráni összeesküvést és nemrég vádat emeltek annak iráni szervezője, a Forradalmi Gárda feltételezett tagja ellen.
Felkorbácsolta az indulatokat az is, hogy a Salman Rushdie világhírű indiai-brit író elleni merényletért Teherán az áldozatot és annak támogatóit tette felelőssé, és nem ítélte el a Forradalmi Gárdával rokonszenvező libanoni támadót, sőt a keményvonalas iráni médiában egyenesen hősként ünnepelték az elkövetőt.
Az amerikai-iráni államközi kapcsolatokra ugyancsak rányomja a bélyegét, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió közepette Irán elmélyíti a katonai együttműködését Oroszországgal. Washington már júliusban aggodalmát fejezte ki, hogy a perzsa állam harci drónokkal segítheti Putyin háborúját. Ez azóta már bekövetkezett: az AP nyugati hírszerzési forrásokból úgy értesült, hogy iráni öngyilkos drónok százai jutottak el mostanra az Ukrajnában harcoló orosz erőkhöz.
A nyílt fegyveres, ideológiai és geopolitikai szembenállás dacára a háttérben mégis utat tud törni a diplomácia: az Egyesült Államok és Irán álláspontjai közeledni látszanak az atomalku megmentésére irányuló indirekt egyeztetéseken. A küszöbön álló áttörés az Európai Unió közvetítésének köszönhető. Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője július végén állt elő egy megállapodás-javaslattal, ami újraindította az év elején megfeneklett bécsi tárgyalásokat. Ebből augusztus elejére már elkészült egy véglegesnek szánt szövegtervezet. Irán azóta javaslatokat fűzött ehhez, amit - Borrell elmondása - szerint az atomalku többi részese, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Kína, Oroszország egyaránt elfogadhatónak tart. Az Egyesült Államok szerdán küldte el válaszát az iráni felvetésekre. Most ott tart a folyamat, hogy Teherán tanulmányozza a Washingtonból közvetett módon - az EU-n keresztül - megkapott üzenetet. A levélváltásokra azért van szükség, mert az felek még nem mindenben jutottak dűlőre a több mint 16 hónapja tartó bécsi tárgyalásokon.
Irán, úgy tűnik, hogy a három követeléséből egyben biztosan hajlandó engedni: hírügynökségi értesülések szerint már nem ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok levegye az iráni Forradalmi Gárdát a terrorszervezetek listájáról, Mohammad Marandi az iráni tárgyalódelegáció tanácsadója Twitteren azt bizonygatta, hogy ez soha nem volt a megállapodás előfeltétele.
Egy másik vitás pontban, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) folyamatban lévő vizsgálatával kapcsolatban viszont Teherán hajthatatlannak mutatkozik. Követeli, hogy véglegesen zárják le a “hamis vádakon” alapuló eljárást, amit a NAÜ azután indított meg, hogy ellenőrei előzőleg három, be nem jelentett iráni telephelyen bukkantak dúsított urán nyomára.
A harmadik, egyben utolsó rendezetlen kérdés az Irán által áhított gazdasági garanciákról szól. A perzsa állam biztosítékot szeretne kapni arra, hogy egy esetleges amerikai kormányváltást követően nem ismétlődhet meg a 2018-as forgatókönyv, vagyis az, hogy Egyesült Államok egyoldalúan felmondja a többhatalmi atomalkut és ez a nyugati befektetők gyors távozáshoz, valamint a megállapodással járó gazdasági előnyök elillanásához vezet.
Mégis az általános vélekedések szerint közel a kompromisszum. Ettől tart Irán legfőbb térségbeli riválisa, Izrael. “Jelenleg egy rossz egyezség van napirenden” - hangsúlyozta szerdán Jair Lapid ügyvezető izraeli miniszterelnök, aki óva intett a Nyugatot annak megkötésétől. Azt állította, hogy a megállapodás jelen formájában évi 100 milliárd dollárt biztosítana Teherán számára, amely a Közel-Kelet stabilitásának aláásására és a terrorizmus támogatására fordíthatná ezt a hatalmas összeget. Lapid hozzátette: hiba lenne az atomalku részeként tömegesen feloldani a perzsa államot sújtó szankciókat, mivel így az segíthetne más országoknak a büntetőintézkedések elkerülésében. A Politico szerint nyugati diplomaták például elképzelhetőnek tartják, hogy Oroszország Irán révén próbálja majd kijátszani az EU decemberben érvénybe lépő nyersolaj-embargóját.
Habár az atomalku helyreállítása számos negatív következménnyel is jár, a nyugati vezetők méltán gondolhatják úgy, hogy annak megkötése a Közel-Kelet békéjét szolgálja. Az iráni nukleáris program korlátok közé szorítása és nemzetközi felügyelete képes meggátolni azt, hogy a perzsa állam atomfegyvert fejlesszen ki, illetve azt is, hogy Izrael - ezt elkerülendő - megelőző csapást mérjen iráni létesítményekre. Arról nem is beszélve, hogy Európában az iráni olaj pótolhatná a szankciók miatt kieső orosz szállítmányokat.
Irán újra vállalja, hogy nem gyárt atombombát?