Ha egy illiberális diktátor fejével gondolkodunk – olyanéval, aki Sztálin nyomdokaiban járva egy előrejelzés miatt lefejezi a meteorológia szolgálatot –, akár még lehetne is értelme egy mobilszolgáltató állami, kormányzati megvásárlásának. Hiszen egy ilyen hálózaton keresztül az egész kormányzat és a fél ország kommunikációját lehet bonyolítani és ellenőrizni, ami egy informális diktatúrában számos előnnyel kecsegtetett. Egy mobilhálózat ma már az egyik legfontosabb infrastruktúra, fontossága meghaladja a vasútét vagy a közútét. Egy demokratikus vezető persze ezt is inkább a piacra bízná, eszébe sem jutna államosítani.
Ám az már hűtlen kezelés, ha részben közpénzből venném meg a kiszemelt mobilszolgáltatót és a mobilcég irányítását a strómanomra bízom. Pedig most erre készül a kormány: közpénz-százmilliárdokból felhizlalt 4iG megkapná a Vodafone 51 százalékát, az adófizetők meg kifizetnék a másik 49 százalékot. Ennek semmi értelme nincs az adófizetők számára, ha minden jól megy a befektetés 30 év alatt térül meg – vagyis a befektetés nettó pénzkidobás.
Orbánnak egy fityingje sincs, tudjuk az adóbevallásából – de ami rosszabb az államnak sem. A költségvetés a hiteleiből, az államadósságból él, nincs pénze egészségügyre, oktatásra, a tanárok 10 éves esedékes béremelésért Brüsszelnél kuncsorognak. Az ország szegényebb fele fog koldusbotra jutni a megugró energiaszámlák, a 20 százalékra ugró infláció, a 30-60 százalékos élelmiszer-áremelkedés miatt. Emberek ezreinek nem lesz a télen pénze fűtésre, élelemre, gyógyszerre – hatalmas szociális katasztrófa felé tart az ország. Ilyen körülmények között nem 350 milliárdot, hanem már három milliárdot nem az emberek mentésére költeni – bűn. A bűnökért pedig egyszer felelni kell, ha nem a bíróság, akkor magasabb fórumok előtt.