Orbánéknak mindenről Gyurcsány jut eszébe, kivéve egyet: a kormányzati negyed építést. A Gyurcsány vezette kabinet majdnem belebukott a Nyugati Pályaudvar mögé álmodott kormányzati negyed tervébe, de még időben észbe kaptak. Az Orbán-kormány most más helyszínen valósítja meg Gyurcsány álmát. Minden hatalmuk megvan hozzá, és nem félnek használni. Holott annak idején a Fidesz az elejétől ellenezte a dolgot, mondván ostobaság minden kormányzati intézményt egy helyre költöztetni, ráadásul drága is.
A Gyurcsány-kormány 2006-ban a választások után néhány hónappal jelentette be: 2009-re egy külön erre a célra felépített negyedbe költözteti a negyven épületben működő kormányhivatalokat. Bár a helyszín kiválasztását célzó pályázaton nagy volt a tülekedés, a kormány végül anélkül döntött a Nyugati mögötti terület mellett, hogy bárki is belenézett volna a MÁV ingatlan-nyilvántartásába. A szoros átadási határidőt tiszta tulajdonviszonyokkal is nehéz lett volna tartani, ám a széljegyek hálójába gabalyodva lehetetlenné vált.
Erre rakódott rá az építészeti tervek körüli szakmai disputa, a beruházó tender körüli játszmák, az érintett önkormányzatok konok ellenállása és a politikai-társadalmi konszenzus hiánya. Mire a kormány 2008 elején „megállította” a projektet, már több mint kilencmilliárdot költöttek rá. Az akkori hivatalos szóhasználat szerint a pénz egyszerűen csak átkerült az egyik állami zsebből a másikba. Az akkor még ellenzékben lévő Fidesz hőzöngött és fenyegetőzött. „Őrizzenek meg minden számlát és szerződést, mert mindegyiket alaposan megvizsgáljuk” – mondták. Volt is belső, meg számvevőszékes, meg törvényszéki vizsgálat.
Vajon a budai Vár elfoglalásának számláit átnyálazzák-e valaha? Mert itt nem 9 milliárd került át távoli zsebekbe. S nem is egy használaton kívüli, lepusztult vasúti területbe lehelnének életet. Hangos viták sincsenek, senki nem osztott lapot az önkormányzatnak, építészeti és egyéb pályázatok sincsenek. Csak átláthatatlanul született arrogáns döntések. Kezdve a Várszínház kiebrudalásától, az egykori Karmelita kolostorra aggatott erkélyen át, a várnegyed múzeumainak, akadémiai kutatóhelyeinek egymás utáni kilakoltatásáig. Legutóbb a hadtörténeti múzeumról derült ki, hogy mennie kell, mert az új miniszter mást képzel a Kapisztrán térre. S közben felkészül a Széchenyi Könyvtár és a Nemzeti Galéria, amelyekről évekkel ezelőtt kijelentették, hogy nem maradhatnak, csak még nem készült el az új helyük. Még egész jól megúszták, hiszen a közlekedési múzeum épületét anélkül bontották le, hogy megépült volna az új, a természettudományit meg vidékre száműznék.
A megalomán, szellemtelen, koridegen, mindent összevetve rettentő kínos építészeti múltba révedés lassan lefedi az egész budai Várat. A térfoglalást a NER potentátok lakásszerzései teszik teljessé Palkovics minisztertől Bayer Zsolt megmondóemberig. Már csak a kerületi önkormányzatot és azt a pár ottragadt lakót és intézményt kell kiűzni. Menni fog. Már nincs egyetlen józan hang sem, amely „megállítaná” a projektet. Vagy ezt az egészet.