Bár áprilisban Emmanuel Macron magabiztosan nyerte meg a francia elnökválasztás második fordulóját, a júniusi parlamenti választás komoly fejtörést jelentett számára, hiszen az Együttre keresztelt választási szövetsége 39 mandátummal elmaradt az abszolút többségtől. Úgy látszott, a jobbközép Republikánusok tölthetik be ezt az űrt, de a párt akkor fogadkozott, nem segít a kormány segítségére. Hivatalosan ugyan tényleg nem született megállapodás a két erő között, de a jobbközép képviselők rendre a kormánnyal szavaznak. Sőt, még akadtak olyan előterjesztések, amelyeket a Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN) is megszavazott. A baloldali Új Népi Ökológiai és Szociális Unió (NUPES) szövetség a kormányzat legádázabb ellenfelének az eddigi szavazások alapján.
Az új parlament rácáfolt azokra az állításokra, amelye szerint Franciaország kormányozhatatlan lesz. A NUPES legnagyobb pártja, a Jean-Luc Mélenchon által irányított Elégedetlen Franciaország (LFI) egyik parlamenti képviselője is elismerte ezt. „Ennek az az oka, hogy egyfajta új többség jött létre Macron pártszövetsége és a Republikánusok között. A kérdés az, hogy ez a többség tartós-e”, fejtette ki. A Macront támogató csoportok összesen 250 képviselővel rendelkeznek, az abszolút többség viszont 289 mandátumot jelent. A NUPES (az Elégedetlen Franciaország, a szocialisták, a környezetvédők és a kommunisták alkotta szövetség) 151 képviselői helyre támaszkodhat. A jobboldali populista Nemzeti Tömörülés (RN) történelmének legnagyobb frakcióját alakíthatta 89 képviselővel, míg a tradicionális jobboldali Republikánusok honatyáinak száma 62, ami elég ahhoz, hogy keresztülvigyék a kormányzati javaslatokat.
Az elmúlt hónapban egy különösen fontos törvényt fogadtak el a képviselők. Ez a vásárlóerő megerősítését célozza, és többek között a nyugdíjak és a támogatások emelését, a gázárak befagyasztását és az áramárak felső határának meghatározását, az üzemanyag árának csökkentését, valamint a közszolgálati műsorszolgáltatásra kivetett adó eltörlését foglalja magában. Módosították a költségvetést is, amire e források előteremtése és a magas infláció miatt volt szükség.
E törvények elfogadása fáradságos volt a kormányzati többség számára. Az elnök támogatóinak konszenzusra kellett törekedniük, amihez az előző ötéves ciklus macronista többsége nem volt hozzászokva. Voltak civakodások, olyan módosítások, amelyek miatt a kormány kisebbségben maradt. Franciaország azonban nem állt le, nem vált működésképtelenné.
Jean Garrigues történész nemrégiben a France Culture rádióban kifejtette, a parlamenti változások „lehetőséget jelentenek arra, hogy megmutassuk, a törvényhozás képes eredményes lenni és reformokat végrehajtani".
Stéphane Vojetta, a Spanyolországban élő franciák választókerületének macronista képviselője az El Paísban rámutatott: "Néha egy kicsit kaotikus a helyzet, egész éjszakákat töltöttünk azzal, hogy elfogadjuk ezeket a törvényeket, különösen az Elégedetlen Franciaország próbálja lassítani a parlamenti folyamatot. De a valóság az, hogy a terveknek megfelelően haladunk".
Ebben pedig nagy szerepük van a Republikánusoknak. „Ez nem egy szövetség, hanem inkább az elképzelések összehangolása arról, mit tartunk jónak Franciaország számára” – véli Vojetta. „Gyakran nem tárgyalunk: a szavazás idején derül ki, hogy ki fog mellette és ki ellene szavazni” – magyarázza.
Miután a parlamenti választásokon elvesztette többségét, Macron egyik lehetősége az volt, hogy több európai országhoz hasonlóan kormánykoalíciót hozzon létre. Ezt azonban elutasította. Megtartotta Élisabeth Borne miniszterelnököt. Bízott abban, hogy az egyes törvények tárgyalása során megtalálja a szükséges szavazatokat az ellenzéki képviselők körében. S bár sokan nem jósoltak sikert számára, meglepő módon ez a módszer egyelőre működőképes. Nem biztos, hogy ez így is marad, például azoknál a javaslatoknál, amelyek mindig is komoly vitákat váltottak ki. Ezek közé tartozik a nyugdíjreform. Formális szövetség hiányában tehát ingatag a kormányzati többség és a Republikánusok együtt szavazása.
Az alternatíva egy koalíciós kormány létrehozása. Ám az elnök dönthet a parlament feloszlatása, és az új választásokat kiírása mellett is, hogy szilárdabb többséget keressen, de ez rizikós húzás lenne, semmi sem garantálja, hogy egy idő előtti voksolás plusz szavazatokat jelent a kormány számára. Egyre többen azonban úgy látják, a mostani kormányzati módszer kitarthat öt évig.