képzőművészet;Ferenczy Múzeum;Anna Mark;

- Beszédes falak

A kilencvennégy éves, Párizsban élő és dolgozó Anna Mark képzőművész életművét mutatja be a szentendrei Ferenczy Múzeum.

Akárhányszor jártam Párizsban, Anna Mark mindig kedvesen fogadott, és nyitott volt arra, hogy kiállítást rendezzek neki – mondta lapunknak Kígyós Fruzsina, az Árnyékok és jelek című tárlat kurátora. A szentendrei Ferenczy Múzeumban látható kiállítás a magyar származású, Párizsban élő Anna Mark életművét a hatvanas évektől egészen a közelmúltig mutatja be, és túlzás nélkül hiánypótló: a nemzetközi hírű alkotónak ez hazánkban az első egyéni tárlata.

A művész 1928-ban született Budapesten Márkus Anna néven, már fiatalon közel került a művészet világához. A második világháború után a két neves szobrász, Schaár Erzsébet és Vilt Tibor budafoki művésztelepét látogatta, és bár nem volt a tagja az 1945 és 1948 között működő Európai Iskola művészcsoportnak, főiskolás évei alatt rokona, Mándy Stefánia művészettörténész révén annak egyes tagjaival, Bálint Endrével és Korniss Dezsővel is találkozott. Anna Mark a diploma után az Állami Bábszínház műhelyében kezdett el dolgozni, ahol hatottak rá kollégái, Ország Lili és Jakovits József képzőművészek, valamint Mészöly Miklós és Pilinszky János, a hely állandó vendégei is. Az alkotó az 1956-os forradalom után elhagyta Magyarországot: először a németországi Saarbrückenben élt, majd 1959-től Párizsban, ahol ma is él és dolgozik.

A jelen kiállításon is a Párizsban született, absztrakt képei láthatók, melyek az évtizedek során finom, de lényeges átalakuláson estek át. Az első műveken is már fontos motívumként jelenik meg a fal, mint kopottas, málló felület, mely a művész Szentendrén töltött gyerekkorát idézi meg. A hatvanas évek későbbi képein szintén egyszínű falak vagy felületek tűnnek fel, de azok egyre kevéssé köthetők a valósághoz, ehelyett már az absztrakció szintjén értelmezhetők. A színmezők elvont tereket alkotnak, melyek hol labirintusként, hol az üres térre nyíló formákként jelennek meg. Kígyós Fruzsina szerint mindez összefüggésbe hozható azzal az élménnyel, amit Anna Mark élhetett át, miután 1956-ban elhagyta Magyarországot, és megtapasztalta a szabadságot.

A művész érzékeny toll- és ceruzarajzai szintén elvont tereket alkotnak, melyekre egyszerre jellemző a szigorú komponáltság és a könnyed, játékos vonalvezetés. És noha Anna Mark nem gondolkodik sorozatokban, egyes művei mégis egységekbe illeszthetők, mint a tárlaton is látható fekete vagy piros árnyalatokban készült képei.

A masszív hatást keltő reliefjei részben kapcsolódnak a realitáshoz: a homok, márványpor és műgyanta elegyéből készült domborművek szintén felidézhetik bennünk az épületek falának anyagát, textúráját, nem hiába keltenek olyan érzést, mintha egy, a valóságból kiragadott térrészletet néznénk. A vásznakra felvitt falak másrészt szimbolikusan is értelmezhetők, hisz megállásra és elmélyülésre késztetik a befogadót, lehatárolják a terét, és a saját korlátaira hívják fel a figyelmet.

Anna Mark retrospektív kiállítás – Árnyékok és jelek. Kurátor: Kígyós Fruzsina. Ferenczy Múzeumi Centrum. Megtekinthető: október 23-ig

A festőművész azt a pillanatot ragadta meg, amikor a miniszter éppen befogadja az amerikai hagyományőrzők körében már sikeresen működő módszereket a faji keveredés megakadályozására.