A Rafael Mário Trióban a névadó zongorista-zeneszerző mellett Bartók Vince basszusgitározik és Hidász Tamás dobol – a Zeneakadémia jazztanszékén kezdtek együtt játszani. „Emberileg nem ismertük egymást akkor még, de éreztem, hogy zeneileg egy hullámhosszon vagyunk. Mindketten nagyon tehetségesek, és hasonlóan is gondolkodunk. A trió hangzásában a magyar népzene és a roma folklór éppúgy megtalálható, mint az amerikai hiphop. Sokféle zenét hallgatok és játszom; igyekszem beépíteni azokat az elemeket, amelyek még ízlésesen kapcsolódnak a trió stílusához” – mondja a 32 éves Mário. My Hope (Reménységem) című 2017-es bemutatkozó lemezükön az volt a cél, hogy a szakma és a közönség is saját (régebbi) szerzemények által ismerje meg őket. A 2019-es Black Butterfly-ra (Fekete pillangó) a három hangszereshez egy énekesnő (Lakatos Gabriella) és egy DJ (Őrsi András) csatlakozott, s meghatározó volt az elektronika szerepe.
A torontói évek
A Junior Prima-díjas Rafael Mário már gyerekkorában biztos volt benne, hogy zenész szeretne lenni. „Amíg más gyerek a grundon rúgta a bőrt, én zongoráztam, amíg mások a Városligetben bringáztak, én szintén zongoráztam” – magyarázza, hogyan is lett már 14 évesen Binder Károly növendéke a Zeneakadémián. Profi karrierje szempontjából meghatározó a Torontóban – Diana Krall, Celine Dion, Bryan Adams, Michael Buble és Justin Bieber városában – töltött időszak. A helyi zenész-közösség hamar befogadta, és egy olyan stúdió állandó zongoristája lett, ahol Rihanna, a Black Eyed Peas, Michael Jackson, Sting vagy Herbie Hancock lemezeit vették fel. Torontóban barátkozott össze a Magyarországon gyakran megforduló Tim Ries szaxofonossal is, aki évekig turnézott a Rolling Stones-szal.
„A Blessing már egy kicsit tudatosabb. Itt mindegyik dal teljesen új és különböző élethelyzetek inspirálták. Az egész lemezt a családalapítás, a szülővé válás, s ennek a folyamatnak a pozitív oldala ösztönözte.” Mário bátran vall érzéseiről: a My Heart című dalt például akkor írta, amikor először meghallotta a kisfia szívdobbanását. Megjelenik a babavárás szépsége, a szülői lét áldása, a karjában tartott fiúcsecsemő és a mély istenhit. „Azért is hálásak vagyunk, mert alkothatunk, és azzal foglalkozhatunk, amit a világon a legjobban szeretünk” – emeli ki. A klasszikus zenétől a swingen és a latin jazzen át a popig és a hiphopig sokféle stílust magában foglaló lemezen vendégként játszik egy flamencóban különösen erős gitáros (Palásti Máté), egy ugyancsak latin beágyazottságú ütőhangszeres (Tar Gergely) és egy énekesnő (Munkácsy Eszter), „akivel könnyű a munka, mert elsőre úgy formálja meg a dalaim, ahogy a fejemben megszületnek.” A Song for Ági című dalban (amit Mário a feleségének írt) pedig felbukkan Yulaysi Miranda Ferrer kubai énekesnő is, akit 2007-ben Grammy-díjra jelöltek.
Rafael Mário szerint a fiatal (jazz)muzsikusok helyzete Magyarországon nem mondható rossznak. „Rengeteg verseny és támogatás van manapság, amelyek nagyban előre tudják vinni a karrierünket, s lehetőséget teremtenek arra, hogy egy művész meg tudja valósítani önmagát.” Persze a jazzből nem lehet megélni, a néhány működő klub nem tudja eltartani a rengeteg kiváló zenészt, a popszakma elszívó hatása is erős. „Az anyagi megbecsülés hiánya nem töri meg a kedvem és a lelkesedésem, mert egyrészt a saját zenémet játszani nekem mindig öröm, másrészt nyolc éve folyamatosan dolgozom együtt Péter Szabó Szilviával (Nox) – nemcsak billentyűsként, hanem most már a zenekar művészeti vezetőjeként is. Stúdiózenészként van szerencsém olyan nagy ikonok lemezein játszani, mint Charlie és László Attila. Szerencsésnek mondhatom magam, mert főállású zenészként sikerül eltartani a családomat, és nem kell olyan munkát végeznem, amihez nem értek. Csak kedvtelésből tanítok, mert szeretem a gyerekeket, jó látni a fejlődésüket” – mondja.
Infó
Rafael Mário Trió: Blessing
Hunnia Records, 2022.
