Iparművészeti Múzeum;

- Hiába sírtak

Megítélték a támogatást az Iparművészeti Múzeum felújítására, majd visszavonták; közbeszerzési eljárást folytattak le, de állami kötelezettségvállalás nélkül – a kormány az elmúlt évtizedben furcsa játékot űz az Iparművészeti felújításával. A múzeum munkatársai 2017. szeptember 3-án éjfélkor sírva zárták be a kapukat a nagyközönség előtt, abban a reményben, hogy az akkor már öt éve lebegtetett felújítási munkálatok záros határidőn belül megkezdődhetnek. Felteszem, ha látták volna a jövőt, jobban zokogtak volna.

Addig a miniszterelnök ötletére már kimazsolázták a múzeum gyűjteményének becses darabjait jelentő Esterházy-kincseket, hogy azok Fertődön hosszú évekre trezorba kerüljenek. Majd 2018-ban a múzeumból a Karmelita kolostorba szállítottak muzeális értékű szőnyegeket, amelyeknek inkább vitrinben volna a helyük, nem pedig politikusok cipőtalpa alatt. És jutottak bútorok kastélyoknak is a Nemzeti Kastélyprogram égisze alatt. Valóban kincsesbánya Európa egyik legjelentősebb iparművészeti gyűjteménye, de azért elsősorban nem állami kölcsönzőként kellene tekinteni rá.

Ez idő alatt fel tudott épülni az új Néprajzi Múzeum és a Magyar Zene Háza is, a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója is rendben lezajlott. És persze minden másra volt pénz – a „világkiállításnak” aposztrofált vadászati kiállításra 17 milliárd. A jelek szerint arra is lesz elég forrás, hogy mintegy száz év után kiköltöztessék a budai Várból a Hadtörténeti Múzeumot, mert kell az épület az új honvédelmi miniszternek.

Két hónapra ideiglenesen újra megnyílt az Iparművészeti Múzeum, hogy a még restaurálásra váró Eszterházy-kincseket bemutassa. A tárlat jól mutatja az a furcsa helyzetet, amibe a múzeum került. Per alatt álló tárgyak, különleges státuszban – nagy részük tényleges államosítása nem történt meg, ugyanis nem szerepelnek az Esterházy-hitbizomány vagyonát számba vevő 1948-as leltárban. Két műtárgy pedig Fertődről érkezett vissza a múzeumba: persze pont abban az állapotban, ahogy elvitték őket innen.