A MOME-n hétvégén sem szokatlan a hallgatók látványa: akinek kezében rajzmappa van, most is dolgozik valamin, noha a vizsgaidőszak múlt héten lezárult. Az Auditóriumban közel száz tizenéves diák gyűlt össze szüleikkel és kísérő tanáraikkal, hogy az áprilisban kezdődött pályázat eredményhirdetésén részt vegyenek. Csupa sugárzó tekintet, okos szempár, ha őket nézzük, kicsit biztatóbb a jövő, pedig a hőhullám egyértelműen üzeni, a klímaválság itt dörömböl már, és megterheli mindennapjainkat a háború árnyéka és az elszabadult infláció is. De hogy van remény, rengeteg ötlet, szándék a változtatásra, mi sem jelzi jobban, mint a gyerekek lelkesedése és szorgalma – persze a nyeremények is számítanak, de legtöbben nem ezekért dolgoztak a tanítás utáni szabadidejüket beáldozva.
Amíg a zsűri értékel, Lipóczki Ákos egyetemi docens (tárgyalkotás, új kézművesség), a pályázat kreatív vezetője mesél nekünk az intézmény névadójáról, Moholy-Nagy Lászlóról, a kreatív zseniről, a Bauhaus-iskola világszerte csodált tanáráról, aki nem ismert határokat művészet (fotográfia, festészet, kísérleti film) és az ipari forma-, illetve a várostervezés között. Az ő szellemiségét viszi tovább a neves egyetem, olyan új, interdiszciplináris tárgyakat is meghirdetve, mint a médiaművészet, vagy a robotika és a mesterséges intelligencia kutatása művészeti-tudományos alapokon.
Fedélzetre fel!
Mikor a MOME oktatói tavaly először meghirdették a pályázatot, olyan „onboarding”, beilleszkedést segítő tevékenységben gondolkodtak, amely kölcsönösen hasznos az egyetemnek és a gyerekeknek, vagyis a reménybeli későbbi hallgatóknak. Nem pusztán ötleteket vártak a tiniktől, hanem edukációs folyamatot terveztek nekik és szüleik, tanáraik részére. Határon innen és túlról is pályázhattak a 7–10. osztályos gyerekek, akiknek víziójuk van arról, milyen is lehetne a jövőnk. Az első fordulóba több mint kétszáz jelentkező iskolából 73 csapat jutott tovább, ők már részt vehettek a mestertanárok workshopjain, webináriumokat hallgathattak experimentális és fenntartható dizájnról, vagy éppen arról, hogyan kerülhetnek a kreatív flow állapotába. A divattól a tárgykultúrán át a társadalmi problémákig számos területen kaptak útmutatást, még jövőkutató is tartott nekik előadást, hogy megtanulják összefüggéseiben látni a világban zajló folyamatokat. Ezután feltöltötték a pályázat portáljára a „Jetpack”-et rengeteg háttéranyaggal, szakirodalommal és hasznos linkekkel, hogy sugármeghajtást adjanak a gyerekeknek az ötletelésben. Végig fogták a kezüket, hírlevélben folyamatosan inspirációkat kaptak. A második fordulóba jutott tíz csapat (és ez már a pályázat oktatási innovációs része) hetente vett részt mentoráláson egy doktorandusz és egy MA-hallgató párossal, akikkel egyhetes intenzív workshop következett, hogy ötleteiket igazi tervezői teamként a következő szintre fejleszthessék.
Okostársas, bogárrobot
A harmadik helyezett Wetess csapat olyan társasjátékot fejlesztett, amelyben a résztvevők egy várost védenek meg a természeti katasztrófáktól. A játék különlegessége, hogy interaktív táblával és intelligens kiegészítőkkel segíti a fogyatékkal élők részvételét, amit a gyerekek látássérült barátjukkal ki is próbáltak. Második a győri Future Perfect lett, ők BÜG néven mesterséges intelligenciával működő bogárrobotot terveztek. Feladata a kártékony vagy invazív rovarok összegyűjtése, továbbá a kerti ökoszisztémák megfigyelése és koordinálása. A zsűri különdíját a budapesti Raven csapat kapta: tervük a közlekedésben is egyre kritikusabb energiaválságra kínál megoldást környezetbarát autó formájában, mely a beáramló menetszélből, propellerek segítségével nyeri az energiát. Nekik a nagy hagyománnyal rendelkező MOME járműtervezési labor, mai nevén a Mobility Design Lab oktatóival biztosítanak konzultációs lehetőséget.
Napfényes jövő
Az első helyezett Fawaris csapat (a fenti képen) egy csillagképtől kölcsönözte a nevét, ezzel is üzenve, hogy a kreativitás határa a csillagos ég. Varga Éva Eszter, Losonczi Dorina és Szabó Nelli autómentes jövőről álmodik, és egy gombákból álló napelempark tervével pályázott, melyeknek köszönhetően 2042-re a zajszennyezés és a szén-dioxid-kibocsátás jócskán lecsökken, a városlakók mentális egészsége javul, emellett új munkahelyek is létrejönnek.
A Győri SZC Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnázium kilencedikes tanulóit mentorként Szentandrási Dóra (képünk bal szélén) építészdoktor-jelölt és Gunther Júlia építészhallgató segítették, főképp online, részben személyes találkozókon. A lányok már a pandémia alatti távoktatásban edződtek, szerintük ez hatékony információátadási és tanulási mód, bár a technikai nehézségek néha nehezítették a munkájukat.
Dorina fogta össze a munkát: – Először egy másik csapatban voltam, de ők kiszálltak, így az első forduló leadási határideje előtt egy héttel kellett új koncepciót kitalálnom. Mivel a barátnőimben megbízom, és mindketten nagyon jól rajzolnak, őket kértem meg, hogy segítsenek. Jól megértettük egymást, sokszor egy rugóra jár az agyunk.
A lányok még külsőre is összeillenek, a napsárga különböző árnyalataiba öltözve vették át első díjukat, egy menő 3D-nyomtatót.
A lányok iskolájában nagy hangsúlyt fektetnek a klímatudatosságra, ezért is indultak ebbe az irányba. Az autómentes jövő szerintük nem lehetetlen elképzelés, csak szándék kell hozzá. – Manapság jönnek rá az emberek, hogy a benzin drága és véges erőforrás. Már most is vannak részben autómentes nagyvárosok, Párizs például, ahol nagyobb területeket lezártak a forgalom elől, sokkal élhetőbb hely lett. Az alternatív energiahordozók közül a napelemre fókuszáltunk, mert ebből még annyi mindent lehet kihozni, és sok helyre kerülhetne még. Ráadásul pár éven belül azonos méretű napelemekkel egyre több energiát tudunk majd termelni. Mi így szeretnénk működtetni a jövőben az elektromos kerékpárokat, rollereket, buszokat. De minden gombában van egy összetett rendszer, a vízszűrő ivóvizet biztosít, párásít, és a megmaradt vízzel virágokat lehet öntözni. A gomba a levegőt is szűri, amire a városokban egyre nagyobb szükség van – magyarázza Dorina. – Az ázsiai nagyvárosokban például már csak maszkban tudnak kimenni az utcára. De remélem, mindenhol nyitnak egy olyan lehetőségre, ami egészségesebb, szebb jövőt teremt – teszi hozzá Eszter.
A kérdésre, hol képzelik el a jövőjüket, Dorina azt feleli, nem szeretnének elmenni az országból. Ha megtalálják azokat az értékeket, amelyek fontosak számukra, akkor maradnak. Ő szívesen tanulna a MOME-n, a textiltervezéstől az animációig sok minden érdekli. Nelli, a csapat titkos rajzzsenije, aki a tervrajzokat és a logót is megalkotta, szintén művészeti területen képzeli el magát, ezt tanulja a gimnáziumban. Esztert a karakterdizájn foglalkoztatja, ami ma a filmgyártástól a videójáték-piacig és a virtuálisvilág-tervezésig keresett tudás. Persze 14-15 évesen korai lenne még döntést hozniuk, és talán még nem is léteznek azok a szakmák, amelyeket majd hivatásuknak választanak.
– Végig azt éreztük a mentortársammal, hogy a lányok nagyon motiváltak, szorgalmasak. Még tanítási szünetben is bejártak az iskolájukba, mialatt online dolgoztunk. Egy hétig éjjel-nappal ott voltak – dicsérte őket építészdoktor-jelölt mentoruk, Szentandrási Dóra. A pályázók között többségben voltak a lányok, szerinte elsősorban azért, mert művészeti területen az egyetemen is több a lány, de a tervezési feladatok a fiúkat is érdeklik. Másik csapata, a csupa fiúból álló Zigma (Lauder Javne iskola) például egy kizárólag tiszta energiát fogyasztó, fenntartható európai főváros, a Europe City felépítésére készített többlépcsős tervet.
Felmenői felelősség
Hollósi Jázmin másodéves media design szakos hallgató a zsűri legfiatalabb tagja. Tavaly is nagyon élvezte a munkát, és az idén is lenyűgözte, mennyire kreatívak a fiatalok. – Már az első fordulóban voltak szuper ötletek, de a döntő felülmúlta minden várakozásunkat. Rengeteget fejlődtek a gyerekek, olyan munkákat adtak be, amelyek egyetemi szintű feladatnak is megfelelnének – meséli Jázmin, akit személyesen és influenszerként is (az Instagramon 131 ezer, TikTokon 729 ezer követője van) foglalkoztat a környezetvédelem és az újrahasznosítás, az emberközpontú tervezés és a szociális projektek. – Akadtak, akik teljesen elengedték a fantáziájukat, futurisztikus terveket készítettek, mások abszolút megvalósítható projektet terveztek, amikből akár holnap lehetne startup, csak tőkebefektetés kell hozzá. Értékeltük azt is, mennyire innovatív egy pályázat, a bogárrobot például teljesen egyedi ötlet – mesélte a zsűrizésről. – Magamon is azt látom, amit a nálam fiatalabbakon is, hogy mindenki próbálja a szüleit, nagyszüleit győzködni, hogy változtassunk. Ők már lehet, hogy nem tudják megakadályozni, ami a jövőben ránk vár, de hozzátehetnek, hogy kicsit kevésbé legyen rossz nekünk. Akár olyan apró dolgokkal is, mint hogy nem használnak nejlonzacskót, eldobhatós szívószálat vagy poharat, ami a fiatalok számára ma már a fesztiválokon is alap. De sokkal többet kellene tenni, nagyon le vagyunk maradva.
Dőlés előtt a dominó
A MOME határai nem érnek véget a Zugligeti útnál, folyamatosan próbálnak kisugározni az országra és a régióra. „Számunkra a közoktatás és a tehetséggondozás azért is fontos, hogy legyenek rátermett hallgatóink a jövőben, tudjanak rólunk a szülők, a tanár kollégák. Az Ugrás a jövőbe! pályázat egy lehetőség, hogy a gyerekek kíváncsiságát felkeltsük, eljátsszanak a gondolattal, hogyan lehetnek tervezőként hatással a világra vagy emberek életére – magyarázza Lipóczki Ákos, a pályázat kreatív projektvezetője. – Szerintünk vagány, hogy nem mondjuk meg a gyerekeknek, mivel lehet pályázni, hanem rájuk bízzuk. Csak az számít, hogy az ötlet legyen felismerhető, és a koncepció erős. Elképesztően eklektikus megoldásokat kaptunk, a 3D-animációtól a modelleken át a ceruzarajzokig – meséli az egyetemi docens. – A mi generációnk már nem tud mit tenni, nincs sok időnk, de ők még tudnak, mielőtt az utánuk következő generációnál eldől a dominó és visszafordíthatatlan folyamatok jönnek. Ezt akartuk bennük tudatosítani, hogy ebben fontos szerepük van.
Amihez kell kritikai attitűd, out of the box gondolkodás, az az erő és irónia, ha úgy tetszik, pikírtség, ami bennük van. Nekik ebbe bele kell állni, és – ahogy egy előadó kollégám fogalmazott – nem azért kell startupot csinálni, hogy kitömjék a zsebüket, hanem hogy változást érjenek el az ötleteikkel, amikből most igazi tűzijátékot lehetett látni, a környezetvédelemtől a mobilitáson át a várostervezésig.
És hogy milyennek látják a mai tizenévesek a jövőt? – Nagyon markánsan kirajzolódott, hogy a 73 pályázó kilencven százaléka teljes armageddonként képzeli a jövőt. A srácok ezt leírhatták egy esszében, készíthettek hozzá egy hangulatfestő moodboardot meg egy kis modellt, ebből a háromból döntött a zsűri. Azzal, hogy kiírhatták, kirajzolhatták magukból, megcsinálhatták gyurmából, nikecellből, bármiből ezeket a terveket, a jövővel szembeni félelmeiket, szorongásaikat tudták kifejezni, és ezekre proaktív módon reagálni. Kinyílt az egyetemi holdudvar is a jó cél érdekében, a segítségünkkel szinte kilőtték magukat az űrbe a csapatok, ez mindenki számára pozitív és izgalmas folyamat volt.
A győztesek kezét sem engedik el, minden nyereményben van valamilyen képzési program, amivel tovább vihetik az ötleteiket. A gyerekek már beiratkozhattak az egyetem könyvtárába is, és az oktatók, mentorok örülnének neki, ha pár év múlva közülük többen kopogtatnának a MOME kapuján.
