A pályázat népszerűsége érthető, hiszen a 18–41 év közötti, szakmai végzettséggel rendelkező ifjak (legalábbis az eddigiekben) előfinanszírozott formában nyerhettek 40 ezer eurónyi, szabadon felhasználható összeget. Ezt a sokat látott pályázatírói honlapok általában még 12,5–14 millió forinton „fordítják magyarra”, de a summa ma éppenséggel a 16 milliót is felülről karcolja. A pénz háromnegyedét a sikeres elbírálás után, a továbbiakat a harmadik évben kaphatták meg a kedvezményezettek.
Mivel egyre több és egyre nehezebben teljesíthető vállalási lehetőséget tartalmaztak az eddigi kiírások, a visszafizetésre kötelezettek száma rendkívül magas volt, és jelenleg is az, mondja a szakértő. Más forrásból tudjuk, a Dunántúlon volt, aki öngyilkosságot kísérelt meg a kudarc után, pedig a kármentés után „csak” ötmilliós visszafizetés szakadt a nyakába. A pályázat költsége öt év alatt 3-4 millió forint is lehet, így az akkori 12 millióból lényegében értékelhetetlen forrása maradt. A nyerési esélyeket bennfentesek szerint „narancsmezben” lehetett növelni. Kedveskedni az ispánnak vagy a helyi parlamenti képviselőnek: nagy lépés a siker felé. De a győzők itt legalább a földből élnek majd, szemben a „gyorstalpalós műanyag parasztokkal és a körömcipős parcellakurtizánokkal”, akik földbérleti szerződéseken nyerhettek korábban.
Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatásáról 2007-ben jelent meg az első rendelet. Ezt – 2009, 2012, 2014 és 2015 után – 2017-ben követte az eddigi utolsó kiírás. A pályázati rendszer szigorára jellemző, hogy négy évvel ezelőtt visszamenőlegesen módosították a „félreérthető szankciókat”, annyi volt a teljesíthetetlen vállalás. Amint az Agrárszektor akkoriban írta:
ha a negyedik évre vállalt üzemméret nem jött össze a pályázónak, akkor nemhogy a hátralévő 10 százalékos támogatást nem kapta meg, de 100 százalékos visszafizetési kötelezettségről
kapott értesítést.
A honatya kedvessége
Bálinték teheneket tartanak és kis tejfeldolgozót üzemeltetnek egy kelet-magyarországi tanyán. A 2015-ös pályázaton nyertek, tavaly járt le az ötéves üzemfenntartási időszak. – Szerencsések voltunk, a Covid miatt ránk sem néztek, nem kaptunk ellenőrzést. De a részleges visszafizetést mi sem úsztuk meg. Egy munkavállaló kétéves foglalkoztatását vállaltuk a pályázatban, de ennek a költsége alaphangon 6-7 millió forint lett volna, amit ebben az időszakban nem tudtunk volna kitermelni. Kaptunk egy 300 ezres bírságot. És bevállaltam egy egyetemi BSc-képzést is, de már az elején tudtam, a hajnali kelésekkel és a hétvégét is igénybe vevő munka mellett erre aligha lesz erőm. Emiatt további 650 ezer forintot fizetünk vissza.
Az alföldi fiatalember még így is elégedett a pályázattal, hiszen az első lépéseket megkönnyítette az uniós forrásokra alapozott támogatás. Alig várja azonban, hogy a tavaly lejárt fenntartási időszak után a további ötéves ellenőrzési intervallum is leketyegjen. Ezután csak saját forrásból fejlesztenek. – Kicsit belecsömörlöttünk a pályázatokba.
Egyre inkább az a helyzet, hogy a térség országgyűlési képviselőjével kellene kedvesnek lennünk, hogy aztán ő is kedves legyen velünk. Ez azért elég gyomorforgató.
Nem nekünk való. Elvagyunk az állatainkkal és a termékeinkkel, a vásárlók elfogadtak bennünket. Nem vágyunk többre – mondja a fiatal gazda.
Nagyapai örökség
Ludán Péter nagyatádi gazdálkodó harmadjára, 2018-ban nyert a Fiatal Gazda Pályázaton. A környező Segesden, 13-14 hektáron műveli ökotanúsítvánnyal rendelkező barackosát. A birtok alapja néhai nagyapja parcellája, amely az erdőszéli patakpartig húzódik a völgyben. Ez a számára kedves földterület kizáró ok volt az egyik pályázaton. – Mai fejjel egyáltalán nem bánom a kezdeti sikertelenséget, mert így tanulhattam a közben megismert esetekből – meséli Péter a mesés panorámát kínáló hegytetőn; Belső-Somogyban ez a domb kiemelkedőnek számít, errefelé még a szerény lankát is hegynek hívják kellő tisztelettel. – Sokaknak kellett visszafizetniük a pályázati pénz nagy részét vagy akár egészét, mert nem tudták teljesíteni a sikeresség reményében bevállalt üzemméretet. A pályázataim elutasításának az okára már nem is emlékszem. Ez amúgy jellemző, a kudarcokat gyorsan kitörli az agyam, mintha meg sem történtek volna. Megrázom magam, és megyek tovább.
A segesdi gazdának a zokszó sem barátja. Pedig a mezőgazdaságból élőkről sokan azt tartják, csak három ellenségük van: a négy évszak, a sok vagy kevés eső, valamint a sok vagy kevés napsütés. Szeretnek panaszkodni. – A barátaim, remélem, megerősítik, ha olvassák: sosem hallottak fanyalogni vagy méltatlankodni. Tizennyolc éves és egynapos koromtól vállalkozó vagyok, azóta a saját lábamon állok. Ért siker és kudarc egyaránt, de a világvége eljövetele valahogy nincs benne a praxisomban” – érzékelteti Péter.
Sok mindent csinált életében, mindig az újat, a kihívást jelentőt, a jövedelmezőt keresi, és mint ilyen, sosem ugrott el a valódi lehetőségek elől. Lengyelben járt barackbeszerző úton a pálinkafőzéshez, amikor „szembejött vele” a sárgabarack-termesztés ötlete. Belevágott saját forrásból. Felszámolásokból, pályázatok menedzseléséből szerzett tőkéjét földvásárlásba forgatta. Eleinte furcsán méregették a helyiek, de mára talán bebizonyította, nem az a messziről jött ember, aki csupán befektetési céllal vesz parcellákat. – Ahogy hozzájutok egyhez, fákkal telepítem be. A kerítést ilyenkor mindig kicsit arrébb kell tenni, ebbe is beszállok. Magam kaszálok, és a metszést is javarészt magam végzem, bár édesapám néha besegít.
Nehéz jó embereket találni, akik úgy tudnak és akarnak dolgozni, ahogy én magam is csinálom vagy csinálnám. De ebben is szerencsés vagyok és elégedett! Senkitől nem várok el olyan munkát, amit addig én ne csináltam volna, vagy nem csinálnám éppen.
És nem is az a főnök vagyok, aki ne dolgozna a melósaival. Egyedül a szedéstől sajnálom az időt, abban valahogy nem látok kihívást – mosolyog, elismerően figyelve a közelben serénykedő lányok munkáját.
Innovatív hozzáállása a metszési technikával újította meg az állományt. Nem belső, hanem külső rügyre vág. A fák ágai így, a termés súlya alatt ívesen hajlanak a föld felé. Méter magasan szedhető a gyümölcs. – És nem törik el az ág, mert ezzel a technikával erős marad a belső szerkezete. Ezt az ötletet a bonsaitudományból merítettem” – lep meg Péter, aki a távol-keleti metszéskultúra egyik ifjú ismerője. Néhány régi barátjával ötezres Facebook-csoportot működtet. Hamarosan nála találkoznak az ország nagy tudású mesterei Nagyatádon.
Vissza a vadvirágokkal
Péter ökogazdálkodásának alapja, hogy egészséges gyümölcsöt termeszthet. Nem permetez, s mivel a környéken nincsen más barackos, az átfertőződés esélye sem nagy. Ha mégis betegséget észlel, és a fát menthetetlennek látja, szívfájdalom nélkül kivágja. Egy ilyet tudott mutatni a hétezer közül. Egy másikon a monília első jelei látszanak, de a fa mégis erőteljes: a legközelebbi metszéskor kiderült, legyűri-e a kórokozót. Az ökogazdaságban mindemellett üzleti számítás is van, hiszen a területalapú támogatás igénylésekor a zöldítés – vagyis a fák közti fűtakaró megtartása – értékes pontokat hoz. Máskülönben fontos, hogy a laza talaj fedett legyen, és sokáig megőrizze a napsütötte föld nedvességét.
Az általa kitalált és megvalósított rézsűs dombon jelenleg tizenhárom fajtát tart. Igyekszik ezzel is kísérletezni. A jól szereplő fajtákat szelektálja, genetikai tulajdonságaikat megőrizve oltatja és ülteti újra. Így egy-egy fajtán belül is olyanok nőnek a hegyen, amelyek jobban érzik magukat egyéb, azonos fajtájú társaiknál. Fagytűrő fajtákat is keres (az idei tavaszi fagyok másfél tonnával gyérítették a termésmennyiséget), Olaszországból is vásárolt francia licencű fajtát. Ötezer forint volt darabja, miközben csemetét idehaza ötödáron kaphatna.
A fiatal gazdálkodó álombirtoka nem áll meg a barackosnál, pedig jó termés esetén már ezzel sem lenne gondja a tisztes megélhetésre – az idei az első jól termő év.
A szövetkezeti értékesítéssel bevett külpiacok megfizetik az ökoportéka árát. A segesdi hegy adottságai, gyors esésű patakja azonban felvetette benne a pisztrángfarm ötletét. Ez a következő nagy projekt, aminek vízgazdálkodásterve megalapozott, és pályázni is szeretne a kivitelezésre. Ritka kincs egy ilyen vízben gazdag terület, szerinte oktalanság volna nem élni vele. Már meg is van a többhektáros tórendszer terve.
Péter korábban több mindent kipróbált, pálinkafőzési tudását díjak kísérték, és méhészetet is fenntartott. Ezt egy barátjának adta át. Mivel nincs permetezés a területen, a méhek számára ideális a terület. Ahová az elmúlt években rengeteg vadvirágot telepített vissza, és amikor sorra nyílnak, kosbortól és harangvirágtól színes a domb.
Ludán Péternek nem volt szüksége gyorstalpaló aranykalászosgazda-képzésre: agrártechnikumot végzett, így felsőfokú képesítéssel rendelkezik. A segesdi telek művelésében olykor a család is a segítségére van, így a mostanában ékszerkészítésben jeleskedő, nemrég még pécsi kutató-biológus felesége is. És persze édesapja. – Ő mindig, mindenben támogat. Szeretem, mikor kint van velem, és apa-fia együtt dolgozik, és beszélget. A fiaim még kicsik ugyan a hathatós segítséghez, de amire felnőnek, szeretnék mindennel kész lenni, amit elterveztem, hogy nekik már minden a kezük alatt legyen – avat be a távoli jövő terveibe.
E tervek között hétpecsétes titok is van, éspedig egy olyan, szabadalmi eljárásban lévő fejlesztés, amely a fagykárokat előzné meg. Ha beválik, milliós veszteségtől kímélheti meg őt, és persze – közkinccsé téve az eljárást – a hasonló adottságú gyümölcsösöket.
Többszörös túligénylés
Szilberhorn Ferenc, az egyik legnagyobb fiatal gazda ügyfélkörrel rendelkező pályázatíró cég ügyvezető tulajdonosa elmondta: a következő felhívás megjelenése 2023-ban várható, a korábbiakhoz képest alapjaiban eltérő feltételrendszerrel. Részletes információkra ezzel kapcsolatban a negyedik negyedévben lehet számítani.
„Ezzel jelenleg még korai foglalkozni, mivel a közös agrárpolitika (KAP) tervezetében rögzített, ezzel kapcsolatos alapelvek körül még sok a bizonytalanság. A korábbi pályázatokról elmondható, hogy az egymást követő jogcímrendeletek, pályázati felhívások egyre szigorúbb feltételeket írtak elő. Emellett egyre több és egyre nehezebben teljesíthető vállalási lehetőséget tartalmaztak. Mindezek miatt a visszafizetésre kötelezettek száma – a más jogcímek esetén megszokottakhoz viszonyítva – rendkívül magas volt, és jelenleg is az. Az ügyfél kötelezettségei, a vállalási lehetőségek, valamint azok nem teljesítése esetén kiszabható szankció miatt rendkívül nehéz volt úgy elnyerni a támogatást, hogy azt legalább részben, de inkább egészben ne kelljen visszafizetnie az ügyfélnek” – magyarázza a pályázati szakértő.
Mindezek okát Szilberhorn Ferenc abban látja, hogy a jogcím várható többszörös túligénylése miatt – ami viszonyítás kérdése: a minisztérium szerint túl sokan igénylik a támogatást, az igénylők szempontjából inkább a keretösszeg marad el lényegesen a szükségestől – a pályázók vállalási kényszerben voltak. A többletvállalásokért többletpontszám járt, a magasabb pontszám pedig növelte a támogatás elnyerésének esélyét, amely egy többszörösen túligényelt támogatásnál kiemelten fontos. Ilyen vállalások nélkül nincs reális esély a sikerre, hangsúlyozta a szakértő. A vállalások nem teljesülése esetén az adott vállalásra az értékelésnél adott pontszámot is levonták a szankció öszszegén felül. Ha a vállalások nem teljesülése esetén levont pontszám miatt az összpontszám a támogathatósági határpontszám alá esik (ez a 2017-es kérelmek esetén 75 pont volt), akkor jogosulatlanul igénybe vett támogatás jogcímen a kapott támogatás teljes összegét vissza kell fizetni.
Kitalált példával érzékeltetve: egy nyertes fiatal gazda 77 elért pontszámával (75 fölött volt eredményes a pályázat) elnyerte a támogatást. A támogatási kérelmében ökológiai gazdálkodást vállalt, legkésőbb a működtetési időszak második évének végéig átállás alatti státusszal. E vállalására (ami nélkül nem nyert volna) 4 pontot kapott. Ha a vállalás bármely, akár a pályázón kívülálló ok miatt nem teljesült, akkor nem „csak” 8 százalék viszszafizetendő összeggel számolhat, de 4 pontot levonva már csak 73 pontja lesz. Ez a támogathatósági határpontszám alatti, tehát a kapott támogatás egészének visszafizetését jelenti, mindössze egyetlen vállalás nem teljesülése miatt. „A példa nem kisarkított, ritka helyzetet ír le, hanem egy kifejezetten jellemző, általános problémát” – mondja Szilberhorn Ferenc.
Hozzátette: a legalább 75 pontot mindössze a támogatást igénylők mintegy 40 százalékának sikerült elérnie, az országos átlag 75-80 pont között lehet. Ekkora pontszám elérése gyakorlatilag lehetetlen jelentős többletpontszámot eredményező vállalások nélkül, amelyek nem teljesülése a fenti példa által is a jól mutatott veszélyt hordozza.
