A nemrég magyarul is megjelent Az Uris-háromszög című könyvében őszintén vall az apjához fűződő, konfliktussal teli viszonyáról, valamint arról, hogyan került intim kapcsolatba apja második feleségével, Margery-vel, aki nem bírva a helyzettel, öngyilkos lett. Miért döntött úgy, hogy életének elmeséli ezt a szakaszát?
Miután 2003-ban meghalt apám, tizenhárom évet vártam az írással. Ez volt a kegyeleti időszak. Aztán pár ismerősömnek elmeséltem azt az esetet, amikor fiatalon Margery-t elcsábítottam. Meglepődtek a történeten, hisz korábban ezt nem hallották tőlem. Aztán elmeséltem nekik az apámmal való konfliktusom teljes történetét, mire mondták, hogy ezt meg kell írnom. De a munkának nem azért álltam neki, mert szenzációra vágytam, hanem mert számomra egy katartikus lelki utazást jelentett. Az érzéseimet azelőtt mélyen elástam.
Milyen volt a kapcsolata az apjával?
Elég személyes. Míg apám a bátyámmal a pénzügyi és politikai problémákat beszélte meg, addig velem a nőkről és az alkoholról diskurált. Előttem megnyílt, szerettünk őrültek lenni. Én voltam az alteregója. Szóval ez erős kapcsolat volt. De apa minden gyerekét egyenlően szerette, nem volt kedvence.
Gyerekként hogyan látta az apját?
Amikor általános iskolába jártam, azt hittem, mindenkinek híres az apja. Én nem is tudtam, hogy annyira híres mint később kiderült. Úgy tekintettem rá mint apára a gyermek. A testvéreimmel imádtuk, mert szerető, támogató és gyengéd volt. Mindig figyeltem hogyan ír, gondolkodik, viselkedik és beszél másokkal. Sok helyen lépett fel, például jótékonysági esten, iskolákban és politikai gyűlésen. Amíg beszélt, én figyeltem őt, és ő magával ragadta a közönségét, aztán egyszer csak sokkolta őket. Mindenki sírt, nem láttam embert, akinek ne lett volna könnyes a szeme. Mintha hipnotizált volna őket. És ugyanezt tette az írásaiban. Ezért döntöttem úgy, hogy én is írok egy hosszabb könyvet. Én is hipnotizálni akartam az olvasót.
Írja is a könyvében, hogy az írónak be kell lépnie a saját lelke legbensőbb részébe, az úgynevezett páncélterembe.
Igen, az embernek a lelkében több szoba létezik. A nappali az a hely, ahol vendégül látja a másikat, és jó benyomást akar kelteni. A dolgozószobában már többet mutat magából a barátoknak és a családtagoknak. Majd jön a hálószoba, amit még kevesebb embernek mutat meg, és végül létezik egy zárt szoba, a páncélterem. Ide az ember maga sem akar bemenni. Ahol az énje sötét oldala rejtőzik, amit másnak sem mutat meg. Amikor írok, én bemegyek ebbe a páncélterembe, ott várakozom, és előbb-utóbb ez a rossz oldalam előjön. Most már elfogadtam őt, és segít az írásban.
Mikor érezte, hogy Ön is író lesz, és kilép az apja árnyékából?
Apám sosem akarta, hogy írjak, ahogy egyik testvéremtől sem kívánta. Többször leült velem, és azt mondta: nem fiam, ezt te nem akarod csinálni. De én olyan akartam lenni mint ő. Mondta, hogy ezer íróból egy lesz ténylegesen jó szerző. Aztán kiadtam az első könyvemet, és amikor apám átvette, el volt ragadtatva. Nem láttam még olyan boldognak. A könyv viszont nem lett sikeres, és a kiadó is megszűnt. De akkor is legalább megpróbáltam, és megcsináltam. Ha már megpróbálod, nyertes vagy.
A könyvben egy negyvennapos világ körüli utazásra indul az apjával, mely során javul a kapcsolatuk. Melyik élmény gyakorolta önre a legnagyobb hatást?
Amikor Afganisztánban megmentettünk két bebörtönzött nőt. Ekkor láttam apámon, hogy lélekben milyen erős. Számos befolyásos embert hívott fel, és együttérzést keltett bennük, hogy segítsenek a két nőn.
Mit gondol az apja történelmi regényéről, az Exodusról?
Amikor apám Izraelben kutatni kezdett, hogy megírhassa az Exodust, a kezdetektől tudta, hogy ez lesz minden idők legnagyobb könyve. Nem is értem, korábban miért nem írta meg valaki. A történetben fontos hangsúlyt kap a Holokauszt, Izrael állam születése és az Exodus nevű hajó, mely a második világháború után háromszázkét árva zsidó gyereket szállított Ciprus szigetéről Palesztinába. Apám akkor annyira eltökélt volt, hogy megírja a könyvet, hogy az egész családot magával vitte Izraelbe. Az Exodus nekem személyesen is nagyon fontos. Tizenkét éves voltam, amikor olvastam. Hosszú ideig tartott, egy egész nyáron át. Emlékszem, sokat sírtam közben, mert mélyen megérintett. Olvastam apám többi könyvét, a Csatakiáltás és a The Angry Hills című regényeket is, melyek érdekesek voltak, de az Exodus magával söpört mint egy hurrikán. Utána büszke voltam a származásomra.
Infó
Michael Cady Uris: Az Uris-háromszög
352 oldal
Atlantic Press Kiadó
