Péreli Zsuzsa falikárpitjait szemlélve az ember önkéntelenül is lelassul, és egy meditatív, szemlélődő állapotba kerül. Ezt érezhetjük a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas képzőművész úgynevezett „kis életmű-kiállításán” a kápolnásnyéki Halász-kastélyban, melynek termeiben Péreli több mint negyven éve tartó életművének szakaszait ismerhetjük meg.
De miben rejtőzik a művész titka? Egyfelől a technikában, hisz a szövést csakis magányosan, elmélyülve lehet végezni, mialatt minden szál befűzése átgondoltságot és precizitást igényel. Péreli ráadásul nem dolgozik más mesterrel, munkáinak minden részlete az ő keze munkáját dicséri. Alkotás során nem használ kartont, mely alapján a szövőmesterek dolgozni szoktak, hanem képeslap méretű fekete-fehér vázlat szerint alkot. És mivel álló szövőszéken dolgozik, ezért műveinek mindig csak húsz-harminc centiméteres részét látja, így gondolatban el kell képzelnie a teljes kompozíciót.
Péreli másik „titka”, hogy műveit nagy odaadással szövi olykor hónapokon vagy éveken át, így a hétköznapi életből vett emberalakok és természeti formák szinte lelket kapnak a képein. De mer kísérletezni is, a tárlaton a 2000 és 2001 között készült Aequilibrium (Egyensúly) című művén például egy nagyszárnyú angyalt láthatunk, aki mögött az eget és a földet hosszú, aranyszínű szálak kötik össze, míg az 1983-as Vőfély című kárpitja egy ünneplőbe öltözött fiút ábrázol, akinek kalapjából igazi pántlikák lógnak ki. Pérelit nem hiába tartják a kortárs kárpitművészet megújítójának, 2001-ben munkáiból kiállítást rendeztek a gobelin fővárosában, a franciaországi Aubussonban, mely lehetőséget külföldi alkotók közül először ő kapta meg.
Képi világára nagy hatást gyakorolt a gyermekkora is, amikor édesanyjával a kávéházakat járta, ahol megfigyelte az embereket, vagy amikor a Filmmúzeumba ült be, ahol elbűvölték a színésznők mint Sarah Bernhardt, Márkus Emília és a dán Asta Nielsen, akinek a portréját a kiállításon is megcsodálhatjuk. Kísérletező kedvét idővel a szakma is megismerte, az 1980-as szombathelyi textilbiennálén az Amnézia című alkotásával megnyerte az első díjat: a kép egy emberpárt ábrázol, a kárpit mindkét oldalán látszik a visszája is, így utalva a két fél közt megbomló kapcsolatra.
Péreli későbbi műveire is jellemző a metaforikus látásmód és az anyaggal való kísérletezés. A kiállítás 1997-es Szegény angyal című képén például egy lakótelep felett lebegő angyalt látunk, melynek testét a volt szocialista országok pénzérméi húzzák le, míg több képén Péreli képzeletbeli, szürreális világokba vonja a befogadót. Többek közt ilyen az Éjjeli nap, nappali hold című 1998-as munka, melynek éjszakai tájképén egy piros keretes ablakot látunk, mely egy másik, napfényes tájat mutat.
Infó:
Péreli Zsuzsa: Világból világba
Halász-kastély
Kápolnásnyék, Deák Ferenc utca 10.
Megtekinthető: július 31-ig
