Talán sosem volt ennyire bonyolult a politikai felállás a francia ötödik köztársaságban. Emmanuel Macron nem irányíthatja az országot kontroll nélkül, miután az általa fémjelzett Együtt nevű centrista választási koalíció nem szerzett abszolút többséget a júniusi parlamenti választáson. Mivel három tárcavezető nem tudott mandátumot szerezni választókörzetében, így távozniuk kellett a kabinetből, „ráncfelvarrásra” szorult Élisabeth Borne kormánya. A hétfői minisztercserék nem jelentettek nagy meglepetést, Macron nem tett gesztust egyik ellenzéki pártnak sem.
Élisabeth Borne szerdán mondta el programbeszédét a parlamentben, ennek azonban nem lesz különösebb következménye, mivel Franciaországban a kormányfőnek nem kell bizalmi szavazást kérnie. A baloldali szövetség, az Új Ökológiai és Szociális Unió (Nupes) azonban már most mozgolódik, bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormány ellen. S ennek fogadtatása jelzi, hogy nem csak a kormányoldalon nagy a bizonytalanság, az ellenzék sem egységes. Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Front (RN), valamint az egykor szebb napokat látott jobbközép Republikánusok ugyanis jelezték, nem támogatják a bizalmatlansági indítványt, így ha szavazásra kerülne sor, képviselőik vagy tartózkodnak, vagy a nem gombot nyomják meg. Hírek szerint azonban a Nupes-en belül sem egyöntetű az indítvány támogatottsága, a szocialistáknál akadnak, akik úgy vélik, még nem érkezett el az ideje a kabinet megbuktatásának.
Marine Le Pen tanácsadója, Philippe Olivier a Le Figarónak elmondta, azért sem támogatják a bizalmatlansági indítványt, mert meg akarják különböztetni magukat a Nupes „zajos” és „kaotikus” ellenzékiségétől. A cél az, hogy a kormán y lehetséges alternatíváiként lépjenek fel. „Harciasak leszünk, de az intézmények keretein belül. Józan és megfontolt módon” – hangoztatta. „Nem az a cél, hogy megbuktassuk a kormányt. Nem akadályozzuk az intézményrendszer működését egy természetellenes szövetséggel” – hangoztatta Annie Genevard, aki július elsején vette át ideiglenes jelleggel a Republikánusok irányítását.
Minden jel szerint tehát a baloldali szövetség lesz a Borne-kormány első számú támadója, ami azért is érdekes, mert a miniszterelnök mindig is a szocialistákhoz állt közel, bár formálisan sosem lépett be a pártba. Azzal, hogy a balul elsült parlamenti választás után Macron megerősítette pozíciójában, illetve a hétfői kormányátalakítás során sem cserélte le, azt jelzi, a köztársaság elnök bízik benne. Ez azonban még messze nem jelenti azt, hogy atombiztos lenne a jelentős népszerűségvesztésen keresztülment Borne pozíciója. Nem is az elnöktől, hanem Macron szövetségének nagyágyúitól kell tartania. Ne feledjük, hogy Borne az Együtt centrista szövetség baloldali politikai személyiségei közé tartozik, miközben ebben a tömbben inkább a jobboldali kispártok vannak többségben. S a szövetségben akadnak rendkívüli ambiciózus politikusok is. Közéjük tartozik a kormány nagyágyújának tartott Bruno Le Maire gazdasági- és pénzügyminiszter, aki jó eséllyel veheti át Borne helyét a miniszterelnök esetleges kudarca után. A francia sztáríró, az egyesek szerint messianisztikus képességekkel rendelkező Michel Houellebecq január elején megjelent „Anéentir” (Megsemmisíteni) című regényében őt látja Macron legesélyesebb utódjelöltjének.
De ott settenkedik a kormányfői bársonyszék körül Francois Bayrou, a centrista MoDem párt elnöke, valamint Édouard Philippe, a Horizontok mozgalom első embere, korábbi kormányfő is, aki alighanem szívesen lenne Macron utóda.
Bayrou neve ugyan mindig felmerül lehetséges miniszterelnökként, ám túlontúl technokratának tartják. Egy meg nem nevezett miniszter a Le Figarónak elismerte, hogy vannak feszültségek az Együtt szövetségen, illetve a kabineten belül a jobb- és a baloldali politikusok között.
Macronnak ugyan ez a második, egyben utolsó elnöki mandátuma, de már most gondoskodni akar arról, hogy távozásával az általa képviselt politikai irányvonal ne tűnjön el. Ezért szeptember első felében újjáalakítja pártját, a Lendületben a Köztársaságot (LREM), Reneszánsz néven. Az átszervezés agytrösztje Stéphane Séjourné, a LREM európai parlamenti delegációjának vezetője, az elnök volt tanácsadója. Hírek szerint az átszervezést szeptember 10-ig kívánják lebonyolítani. „A radikalizmus erősödésének pillanatában egy decentralizáltabb, demokratikusabb pártra van szükségünk” – jelentette ki Séjourné. Ez a lépés már nyilvánvalóan a 2027-es elnök- és parlamenti választásra való felkészülést is jelenti. Macron rendet akar tenni pártjában, arra törekszik, hogy előkészítse utódlását, és hogy olyan struktúrát alakítson ki, amely túléli őt. Egy közeli munkatársa szerint a pártban erősebb lesz „az ideológiai dimenzió”.
A LREM 2016-ban egy vállalathoz hasonlítható módon jött létre, most azonban egy a tradicionális pártokat idéző struktúrát alakítanának ki. Élén a főtitkár állna, aki egy úgynevezett vezetői kollégiumot irányítana. A második szinten a „nemzeti elnökség”, egyfajta miniparlament állna, amely körülbelül száz tagból tevődne össze. Külön testületet alakítanának a LREM polgármestereiből. Végül egy helyi szintű szekciót alakítanának ki. Mindez teljes átszervezést jelent az LREM-nél. Azt tervezik, hogy augusztus végén, az aktivisták szeptemberi konzultációja előtt „vezetői kongresszust” szerveznek. A művelet továbbra is kényes: egyetlen pártba kell olvasztani egy sor mozgalmat.
