Két évet kellett várniuk a járvány miatt a fesztiválrajongóknak, hogy végre a teljes kínálatból választhassák ki kedvenc eseményeiket. Ami nagy szó, hisz tavaly még olyan nagynevű rendezvények maradtak el, mint a Sziget Fesztivál, a Balaton Sound, a VOLT Fesztivál és a Fezen. A Népszava három előadót kérdezett meg arról, hogyan vélekednek az újrainduló szezonról, más műsort adnak-e elő fesztiválon mint egyéni koncerten, a rengeteg fellépés okoz-e kiégést, lehet-e, néha kell-e nemet mondani.
– A Platon Karataev együttes számára az idei évad sűrűnek ígérkezik, átlagban heti két helyen is fellépünk – mondta lapunknak Sebő, azaz Czakó-Kuraly Sebestyén, a zenekar énekes-gitárosa, hozzátéve, a covid után a tagok is ki vannak éhezve a koncertekre. Sőt, Sebő olykor duóban is fellép a másik gitárossal, Balla Gergellyel, ebben az esetben viszont líraibb dalokat játszanak, legutóbb a Margó Irodalmi Fesztiválon. – Nekem is töménynek ígérkezik az idei szezon, főleg hogy az együttesem mellett más formációkban is szerepelek – mondta Jónás Vera, aki egyes fesztiválokon Závada Péterrel vagy a Subtones nevű funk-jazz együttessel lép fel, de gyerekeknek is tart zenés workshopokat a Soharóza kórussal. – A covid óta tanítok éneket, ami nemcsak plusz bevételt hoz, de új világot nyitott meg előttem.
– 2014-ben alakultunk, 2015-ben már százhatvanöt élő koncertet adtunk – mondta Csöndör László „Diaz”, a Wellhello együttes énekes-dalszerzője, hozzátéve, ezután évről évre csökkentették a koncertek számát, hogy elkerüljék a kiégést. A pandémia után sem érezték, hogy a fesztiválszezonban a kiesett bevételt még több fellépéssel kellene pótolniuk.
- Lehet persze egész évben koncertezni, csak akkor elvész a kreatív energia. Aztán azt veszed észre, hogy eltelt egy év, és nem írtál új dalt.
Kérdéses azonban, hogy egy előadó vagy zenekar mondhat-e és mikor mondhat nemet egy fellépésre. Jónás Vera általában az esküvői meghívásokat nem fogadja el, de olykor kivételt tesz, ha a felkérő egy közeli ismerőse vagy rajongója. – Megtörtént már, hogy a vőlegény és a menyasszony külön-külön is engem kért fel az esküvőre, de sajnos még az esemény előtt kiderült a poén – mondta nevetve az énekes. A Wellhello pedig azokat a meghívásokat utasítja el, amikor a szervezők csak Fluor Tomira és Diazra kíváncsiak, a páros ugyanis a kezdetek óta csakis élőzenekarral lép fel: heten vannak a színpadon – plusz a táncosok –, ha ehhez a technikai feltételek nem adottak, nem vállalják a felkérést.
A fesztiválra összerakott előadás pedig lényegesen eltér egy önálló, klasszikus koncerttől. A Wellhello és a Platon Karataev is a fesztiválokon inkább a pörgősebb, feszesebb slágereket játssza, míg az egyéni koncerteken a régebbi, kevésbé ismert dalokat is, hisz a rajongók nagy része tisztában van a fellépők munkásságával. – A fesztiválokon sok ember nem ismer minket, ezért megpróbáljuk őket nem „terhelni” a lassabb, befelé fordulós dalainkkal – mondta Sebő. A Platon Karataev a melankolikus számaikat így a klubkoncertekre tartogatja, ahol sokan velük együtt éneklik a dalokat. – Mi is kihagyjuk azokat az intim dalokat, melyekben a dobosunk, Mihalik Ábel mandolinozik – mondta Jónás Vera, aki a saját koncertjein akár a közönség soraiba is szeret kimenni, míg ezt egy fesztiválon nem tudja megtenni. Az önálló koncerteken pedig a közönség is vegyesebb: a Wellhello estjein családok is együtt buliznak, míg a Platon Karatev fellépéseire ötven felettiek is ellátogatnak.
– Már léptem úgy fel fesztiválon, hogy a velem szemközti színpadon énekelt a Halott Pénz. Tízszer akkora színpadon, tízszer akkora hangerővel. Mondanom sem kell, nem volt kellemes – idézte fel Jónás Vera, aki szerint a nagyobb rendezvényeken nehéz igazán megérinteni a közönséget. Kivételek persze akadnak: az énekes a régi Művészetek Völgyét emelte ki, ahol egyes előadásokhoz új helyszínre kell buszoznia a közönségnek, vagy a Gizella Napokat, melyen idén májusban lépett fel, és ahol az előadás után sorokban álltak az emberek, hogy megvásárolják a CD-jét, és beszélgessenek vele.
A Wellhello másrészt a fesztiválokkal ellentétben évi egy alkalommal még grandiózusabb show-val készül a Budapest Parkba, ahol több táncos, profibb vizuál, fénytechnika és pirotechnika is „bevetésre” kerül, sőt, a helyszínre Fluor és Diaz már érkeztek meg helikopterrel és XIX. századi gőzmozdonnyal is. – Mindezt azért tudjuk megtenni, mert eldöntöttük, hogy a parkos koncerteknél nem a bevétel a fő szempont – mondta Diaz, hozzátéve, a befolyt pénzt visszaforgatják a produkcióba. – A lényeg, hogy kiéljük a kreativitásunkat, minél nagyobb show-t csináljunk, és a közönség maradandó élménnyel térjen haza.
– Én úgy érzem, a fesztiválok egyre inkább szólnak a plázaszerű fogyasztásról, melyhez a zene sokszor háttérzajként szolgál – mondta Jónás Vera. Az énekes szerint ezeken a rendezvényeken mintha a zene csak kitöltené az űrt, és elfeledtetné a fesztivál lényegi erejét, amit Woodstockban vagy később a hazai fesztiválok korai időszakában átélhettek a fiatalok.
Nyaralásból nagyfesztivál
A Sziget Fesztivál az 1993-as indulása óta számos változáson esett át, de mindvégig megőrizte szellemiségét. A kezdetekről és a fordulatokról Müller Péter Sziámi, a Sziget Fesztivál egyik alapítója, ötletgazdája beszélt lapunknak, aki utódzenekarával a mai napig jó pár fesztiválon lép fel.
Mit emelne ki a leginkább a kezdetekről?
Azt, hogy soha nem állt szándékomban, hogy fesztivált szervezzek, az élet mégis úgy hozta. Az egész 1992-ben kezdődött, amikor a Sziámi zenekar váratlanul nagyra nőtt táborának szerveztünk egy nyaralást a zalaegerszegi Alsóerdőn, ahol voltak faházak, sátorhelyek, egy szabvány méretű focipálya, egy szabadtéri színpad és egy ebédlő, ahová szereztünk egy vetítőt. A cél az volt, hogy a zenekar kedvelői ismerkedjenek össze egymással, mert képtelenség volt kezelni tízezernyi „személyes” kapcsolatot. Összesen nyolcvan helyünk volt számukra, ezért minden településről csak a legközelebbi barátainkat hívtuk el. A „Sziámi-nyaralás” iszonyú jól sikerült. Mindennap lejött egy művész, hol Hobo, hol Baksa-Soós János vagy Menyhárt Jenő, és együtt zenéltünk velük. A következő évben a nyolcvan helyre már nyolcezernégyszázan jelentkeztek. Ekkor megkérdeztem a zenekar szervezőjét, Gerendai Karcsit: na most mi tévők legyünk? Mire ő mondta, hogy vigyük el őket egy már létező nagyfesztiválra. De ilyen nem akadt, mert az EFOTT-ra nem mehettek kiskorúak és családok. Így hát, vettünk egy mély levegőt, és megszerveztük az első Diákszigetet.
Nehéz volt az első szervezés?
Egy kissé. Először a Városházával beszéltünk, hogy szeretnénk a Margitszigeten egy nagyobb ifjúsági zenés fesztivált csinálni. A kérésünket elutasították, de felvetették, hogy miért nem megyünk az Óbudai-szigetre, ami mellesleg az eredeti tervünk volt. 1993-ban tehát megtartottuk a második Sziámi-nyaralást, majd azonnal mentünk át a Diákszigetre, ahol a Sziámi-táborlakók gyakorlatilag házigazdák voltak. Baráti és hangulatos lett az együttlét. Tízezer emberre számítottunk, mivel nagyjából ennyi volt akkoriban a zenekarunk rajongótábora, és dacára, hogy nem nagyon hirdettük meg az eseményt, negyvenháromezren jöttek el. Ami elég félelmetesnek tűnt. De hála az égnek, túlszerveztük a szolgáltatásokat. Az első Sziget amúgy veszteséges volt.
Hogyan próbálták jövedelmezővé tenni?
Azt találtuk ki, hogy előremenekülünk. 1994-ben volt a Woodstocki Fesztivál huszonötödik évfordulója, így a második Sziget kivételesen Eurowoodstock néven futott. Akkor már százezer látogatónk volt, de tízszer annyira eladósodtunk. Ezért muszáj volt folytatnunk. Hozzánk szegődött pár ember, akik értettek a marketinghez és a sajtóhoz, majd lett Sziget Iroda, és csatlakoztak hozzánk más fesztiválok is. Szóval komolyra fordult a dolog. Évről évre nőtt a látogatottság és a Sziget ázsiója is. Aztán megjelentek a szponzorok, ami a túlélés záloga volt, így továbbra is megfizethetők maradtak a jegyek. Pár évig Pepsi Sziget voltunk.
Mikor érezték, hogy igazán sikeres a Sziget?
Az elmúlt években, amikor teltházas volt. De igazán az mutatja a sikert, hogy a heti bérleteket korán elkapkodják. Ráadásul főleg a külföldiek, hisz az évek során eléggé megváltozott a közönség összetétele. Egy ponton túl pedig azt láttuk, hogy a Sziget versenyképes a többi európai fesztivállal, sőt, több ízben elnyerte a Legjobb Európai Nagyfesztivál minősítést. Eközben egyre több külföldi jött, és egyre kevesebb hazai együttes lépett fel. A záróbulit viszont a hagyomány szerint a mai napig az én zenekarom adja. Csak közben a nevünk változott. Mi lettünk a Müller Péter Sziámi AndFriends (...és barátai), mivel így kerültünk be az angol nyelvű műsorfüzetekbe is.
