Liev Schreiber, aki ugyan tudatában volt ukrán származásával kapcsolatosan, de a háborúig nem tartotta a gyökereit meghatározó pontnak az életében, elmondta: az nyitotta fel a szemét, hogy művészek, kőművesek, professzorok és mindenki, aki polgári foglalkozását és családját hátrahagyva fegyvert fogott, hogy harcoljon a hazájáért, vállalva, hogy nem biztos, hogy újra látják a szeretteiket, lenyűgözte őt – a híres színészt, aki általában üldögélt a New York-i lakásában is csinálta a nagy semmit. Ez most megváltozott, az egyike azoknak, akik létrehozták a BlueCheck Ukraine szervezetet, mely célirányosan olyan ukránokat segít anyagilag, akik pénz nélkül is mentettek családokat, gyermekeket, életeket. A színész szerint éppen az az előnyük a Vöröskereszttel vagy a ENSZ-el szemben, hogy a támogatás nem a monstre világszervezetek fenntartására és átláthatatlan működésükre megy el, hanem mindenki náluk pro bono dolgozik és közvetlen kapcsolatot építenek az ukránokkal.
„Világszerte nagyon sok helyen azt gondolják, hogy keletre nem nagyon szabad pénz befektetni, mert a korrupció miatt nem tudni, hogy pont nem azokhoz kerül, akiket nem érdemes támogatni. Mi arra vállalunk garanciát, hogy ilyen ne történhessen meg” – jelentette ki Liev Schreiber.
A beszélgetés egyik csúcspontja az volt, amikor a Schreiber véleményére voltak kíváncsiak az újságírók annak kapcsán, hogy az ukrán filmesek nyílt levélben szólították fel a fesztivál szervezőit, hogy mellőzzenek minden orosz filmet a programból – így a Captain Volkonogov Escaped című darabot is, mely a korábbi fesztiválokon nagy sikert elért Horizontok szekcióba kapott meghívást. A tiltakozásra hosszú levélben reagált Jiri Bartoska igazgató és Karle Och művészeti igazgató méltatva a Cseh köztársaság erőfeszítéseit a kritikus helyzetben: eddig több mint négyszázezer menekültet fogadtak és adtak nekik vízumot. Petr Fiala miniszterelnök pedig az egyik legnagyobb támogatója a tervnek, hogy Ukrajna megkapja az EU státuszt. Natasa Merkulova és Alakszej Csupov filmje kapcsán meg azt gondolják, hogy hiába játszódik 1938-ban, a mű tulajdonképpen a mostani orosz politikai rendszer művészi kritikája. Amúgy meg a tavaly ősszel a velencei világpremier után hívták meg a művet és akkor még nem volt háború. Liev Schreiber őszintén nyilatkozott az ügyben: bár a céljai egyértelműek és az igaság az ukránok oldalán van és éppen ezért hisz abban, hogy ők fogják megnyerni a háborút, nem tudja magáévá tenni azt a gondolatot, hogy művészeti alkotásokat betiltsanak.
„A legfontosabb, hogy nagyon óvatosak legyünk, különösen a médiával. Rengeteg a dezinformáció és ez egyre nagyobb káoszt okoz Amerikában és világszerte. Erre a zavarra bazíroz Putyin. Emiatt nagyon fontos, hogy gondolkodjunk azon, miféle médimok híreit fogadjuk el. Ez egyéni felelősség. Az pedig, hogy a művészetet bármilyen formában cenzúrázzuk, nem megengedett, különösen, hogy a szólasszabadság alkotmányos jogunk. Az igazi művészet, melynek a gyökere az igazság, értékelendő. Viszont a propaganda, amely a mai Oroszországból jön és az állam áll mögötte, valóban kontrollálandó. Sőt, meg kell állítani.” – húzta alá vélemnyét Liev Schreiber.
Arra a viszontkérdésre, mely Bernie Ecclestone, a Forma 1 korábbi igazgatója, a világ egyik leggazdagabb embere kijelentésére vonatkozott, hogy akár még egy lövedéket is vállalna Vlagyimir Putyinért, a színész felemlítette, hogy mit szokott a gyerekeinek mondani a hazugságról: az igazság mindig kiderül valamikor és gondoljanak bele, milyen érzés lesz, amikor ez bekövetkezik. „Ezt, nagyon szeretném Putyinnak személyesen is elmondani!” – érvelt széles mosollyal az arcán Liev Schreiber. A párbeszéd az újságírókkal nem fejeződött be, egy izraeli zsurnaliszta arra volt kíváncsi, hogy az aktivista-színész mit szól ahhoz, hogy sokan azért nem szimpatizálnak az ukránokkal, ahogy a zsidókkal bántak a múltban. „A lényeg: Oroszország megtámadott egy szuverén államot. Vannak ott nácik? Igen. Mindenhol máshol is vannak a világon? Naná. Ki nem szarja le? Szabaduljunk meg tőlük!”
Arra az alapvető kérdésre, hogy hogyan lehet az emberek figyelmét fenntartani a már négy hónapja tartó háború kapcsán, sőt rábírni, hogy segítsenek, annyit mondott Schreiber: ilyen találkozókat kell szervezni. Egyúttal felhívta a többi kollégája figyelmét. akik önfeledten évezik a sztárléletet, hogy tárt karokkal várja a támogatásukat.
Mi lenne, ha egyszer csak az összes színész aktivistának és politikusnak állna?
