Elsősorban Emmanul Macront okolja a francia sajtó amiatt, mert az általa képviselt, Együtt névre keresztelt szövetség messze elmaradt az abszolút többségtől a vasárnapi parlamenti választáson. A konzervatív Le Figaro például úgy véli, hogy az államfő túlzott magabiztossága vezetett ehhez. A lap szerint Macront különösebb kampányolás nélkül választották újra és úgy gondolta, ezután is „tiszta lesz a horizont”, s második mandátuma alatt is kényelmes többsége lesz a törvényhozásban. „A túlságosan magabiztos Macront azonban megbüntették” – írja a lap, feltéve azt a kérdést, amely mostanság a leginkább foglalkoztatja a franciákat: talál-e kiutat ebből a zsákutcából?
Maga Macron azt közölte, széleskörű konszenzusra törekszik a parlamenti pártok között, s kedden olyan hírek is felröppentek, miszerint olasz mintára nemzeti egységkormány alakulhat, ám szerdán az elnök ezt személyesen cáfolta. Így marad a „nyögvenyelős” módszer: minden egyes jogszabálynál győzködni kell a frakciókat, a képviselőket, fogadják el azt.
Már kezdettől fogva úgy látszott, hogy Macron tömbje elsődlegesen a jobbközép Republikánusokkal törekednek az együttműködésre. Christian Jacob pártvezető azonban leszögezte, ellenzékben maradnak. Igaz, nyitva is hagyta a kiskaput, mint mondta, nem akadályozzák meg a kabinet előterjesztéseit, ha „azok jó irányba mutatnak és megfelelnek a jobboldal elvárásainak”.
De mit is jelent ez? Elképzelhető-e az, hogy Élisabeth Borne kormánya több elemet vesz át a Republikánusoktól, hogy így édesgesse magához a gaulle-istának nevezett pártot? Jacob meg is nevezte, mit vár el a kabinettől. Mint fogalmazott, emelni kell a nyugdíjakat, s a béreket, hogy javuljon a franciák vásárlóereje. Hozzátette, meg kell szüntetni a túlórák megadóztatását. Az LR emellett egy "valódi" decentralizációs törvényt szeretne, amely nagyobb hatalmat adna a régióknak, egyebek mellett lehetőséget adna a polgármestereknek arra, hogy parlamenti mandátumot vállaljanak.
A Republikánusok Nicolas Sarkozy alatt is a „rend” pártja volt, s ez a mostani követelésekből is kitűnik. A jobboldali politikai erő ugyanis „a példamutató minimum büntetések” bevezetése mellett érvel, hogy „ne legyen többé büntetlenség”. Emellett a párt 20 ezer börtönhely létrehozását irányozta elő, hogy „a büntetések 100 százalékát végre lehessen hajtani”. Ami a bevándorlást illeti, a párt úgy véli, maximalizálni kellene a befogadandó menekültek számát, méghozzá országonkénti és szakmánkénti kvóták alapján, emellett ki kell utasítani azokat, akik szerepelnek a terroristaveszélyes, illetve radikalizálódott személyek nyilvántartásában.
Emmanuel Macron még a választás előtt megemlítette, létrehozná a Nemzeti Újjáalapítási Tanácsot azzal a céllal, hogy jobban bevonja az embereket a döntéshozatalba. E tervvel kapcsolatban a Republikánusok szkeptikusak. Christian Jacob a Macronnal folytatott megbeszélései során ennek hangot is adott: „Mondtam a köztársasági elnöknek, hogy talán jó ötlet lenne lemondani róla”. A Republikánusok tehát nem mondtak Macronnak kategorikus nemet, bár furcsa lenne, ha a következő kabinet átvenné a jobboldali párt minden követelését, hiszen egy olyan tömörülésről van szó, amely valósággal száguld lefelé a lejtőn. Az áprilisi elnökválasztáson a párt elnökjelöltje, Valérie Pécresse az öt százalékos küszöböt sem érte el, így állami támogatást sem kaphat, a parlamenti választáson pedig a Republikánusok nem csak az Együtt, illetve a baloldali szövetség, az Új Ökológiai és Szociális Unió (Nupes) mögé szorultak, hanem Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN) is simán megelőzte a pártot, ami azért intő jel, mert ezt azt jelenti, hogy a populisták váltak a jobboldal vezető erejévé.
Csakhogy Macronék keze is meg van kötve, s a jövőben alighanem kénytelenek komoly engedményeket tenni az egyébként vergődő jobbközép pártnak. A mostani helyzet azonban komoly esély is Christian Jacobék számára, hiszen zsarolási pozícióba kerülhetnek. A párt rosszabbul járna egy úgy egy év múlva kiírandó előrehozott választással, hiszen semmi jel sem utal arra, hogy a jövőben sikerülne megakadályozni a Republikánusok népszerűségének további csökkenését.
A Republikánusok ezért sem mondtak kategorikus nemet a Macronékkal való együttműködésre. A Nupes elutasítóbbnak tűnt az elnökkel szemben. A pártszövetség egyenesen összeegyeztethetetlennek nevezte a baloldal és az Együtt programját. A Nupes ragaszkodik például a nyugdíjkorhatár 60 évre való leszállítására, amibe az elnöki többség biztos, hogy nem menne bele.
Olivier Faure, a szocialisták első titkára, akit Macron szintén fogadott az Élysée-palotában, kifejtette, azt javasolta az elnöknek, hogy értékelje fel a parlament szerepét. „Szükséges, hogy meghallgassa a különféle álláspontokat, és ne egy szűk kör elképzelései szerint tegyen lépéseket” – hangoztatta a politikus. A szocialisták vezetője ugyanakkor azt is közölte, akkor lennének hajlandóak változtatni elutasító álláspontjukon, ha pozitív jeleket látnának a kormány részéről. Ebbe tartozik például a minimálbér 1500 euróra (591 ezer forint) való emelése.
Biztosra vehető, hogy semmiféle kooperáció nem várható Le Pen Nemzeti Tömörülése és az Együtt között. A szélsőjobboldali párt volt vezetője számára nem csak a 89 parlamenti hely ér fel komoly sikerrel, hanem az is, hogy olyan pozíciókhoz jut a törvényhozásban, amilyenekről korábban álmodni sem mert. Ezek közé tartozik a képviselőház az alelnöksége, vagy a pénzügyi bizottság elnöki tisztsége. Mindenesetre a szélsőjobboldali képviselők azt állították, „konstruktív” ellenzékként viselkednek majd, így nem zárható ki, hogy megszavazzák a kormány egyes előterjesztéseit. Mint mondják, elsősorban az életszínvonal javítását célzó intézkedéseket támogatják. „Ha viszont elutasítanak és akadályoznak minket, akkor forradalmi logikát alkalmazunk: összefogunk a többi ellenzéki erővel” – fenyegetőzött Marine Le Pen tanácsadója, Philippe Olivier.
