Amikor a beszélgetésen arról kérdezték, hogy a Fidesz újabb választási győzelmével a szabad művészet hogyan élheti túl az elnyomást, Robert Wilson azt válaszolta: „Az elmétek még megvan, azt nem veheti el tőletek senki”.
A nyolcvanéves, texasi születésű rendező nem először kritizálja az SZFE modellváltását. Nagy port kavart a magyar színházi szakmában az a tavalyi eset, amikor Wilson távol maradt a Nemzeti Színházban rendezett VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozótól (MITEM), így vállalva szolidaritást a Freeszfe Egyesület hallgatóival és oktatóival, és sajnálatát fejezve ki a magyar kormány antidemokratikus, oktatásellenes és a művészet szabadságát korlátozó lépéseivel kapcsolatban. A fesztiválon az Oidipusz című nyitó előadást Wilson rendezte, a honoráriumának felét pedig felajánlotta a Freeszfe-nek, és beszélgetést kezdeményezett az egyesület hallgatóival, melyre virtuálisan most került sor.
– Mi inspirál téged, hisz már közel hatvan éve a színpadon vagy? – kérdezte Upor László dramaturg, a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt rektorhelyettese a rendezőt, aki elmondta, számára a munka jelenti az életét, a kettő közt nem lát különbséget. Ezt követően felidézte első sikereit, mint az 1976-os Einstein a tengerparton (Einstein on the Beach) című operáját, melynek Philip Glass szerezte a zenéjét, és az iráni Shiraz Fesztiválon előadott darabját, mely konkrétan hét napon át tartott.
– A művészet képes összehozni az embereket – mondta Wilson, felidézve, amikor fiatalon Texasban megismerkedett a feketék kultúrájával.
– Az Amerikába hurcolt rabszolgákat ütötték és láncra verték, nem olvashattak semmit a Biblián kívül. De olyan zenét teremtettek, amely az egész amerikai zenét megalapozta. A dalaikban a reményről énekeltek
– mondta Wilson, kiemelve, a művészet akár a gyógyításra is képes.
A Népszava kérdésére, hogy Wilson rendez-e darabot a közeljövőben Magyarországon vagy a Freeszfe berkein belül, az alkotó azt válaszolta, nyitott arra, hogy bárhol dolgozzon, hiszen már rendezett Japánban, Kínában, Brazíliában és Iránban is, ahogy Magyarországon 2014-ben a Vígszínházban az 1914 című produkcióját mutatták be, 2021-ben pedig az említettOidipuszt.
Szó esett arról is, amikor Vidnyánszky Attila nyílt levélben bírálta Wilsont, miután távol maradt a MITEM-től, de jelezte neki, hogy továbbra is kész a párbeszédre. A texasi rendező a mostani beszélgetésen azt válaszolta, Vidnyánszky nem kereste őt, ahogy ő sem a Vidnyánszkyt, de szerinte is nyitottnak kell lenni a párbeszédre, ahogy szerinte az ukrajnai háború miatt Vlagyimir Putyinnal is tárgyalni kell, az ajtó nyitva áll.
Lapunk másik kérdésére, miszerint a Robert Wilson által felajánlott pénz elég lesz-e a Freeszfe hosszú távú működéséhez, Upor László, a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt rektorhelyettese, a Freeszfe alapítója azt válaszolta, fontos gesztusnak és anyagi segítségnek tartja az összeget, de az csak egy kis csepp abban a tengerben, ami a finanszírozáshoz hiányzik. A dramaturg lapunknak elmondta, a Freeszfe működésében – miután a tanárok ingyen dolgoznak és a munkatársak közül is csak nagyon kevés kap valamennyi fizetést – a legnagyobb tétel a színházi és filmes vizsgamunkák elkészítése, így a Robert Wilsontól kapott támogatást is erre költötték. – Tudni tudni kell azonban, hogy bármilyen nagyvonalú is a gesztus, a képzés és alkotás magas költségeihez képest ez a támogatás nem döntő. Magyarán: nagy segítség, de nem oldja meg „az életünket” – mondta Upor László.
