„Ugrás az ismeretlenbe” értékelte találóan a Le Figaro a francia parlamenti választás eredményét. Az ötödik köztársaság történetében ugyanis még nem fordult elő, hogy egy megválasztott elnök tömbje az államfőválasztást követően nem szerez abszolút többséget. Maga Élisabeth Borne miniszterelnök is keserűen jegyezte meg, hogy ilyen összetételű parlamentre még nem volt példa, ezért a kabinetnek kompromisszumokat kell kötnie.
Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a baloldali radikális Jean-Luc Mélenchon túljárt az elnök eszén, de valójában Franciaországnak okozta ezzel a legnagyobb gondot, mert a baloldali veszélytől tartva az elnökválasztás vasárnapi második fordulójában sokan Marine Le Pen pártjára, a Nemzeti Tömörülésre adták a voksukat, amely egy híján 90 képviselői helyre tett szert. Soha ennyi képviselője nem volt a szélsőjobbnak a párizsi törvényhozásban.
Az abszolút többséghez a Macron által képviselt Együtt nevű koalíciónak 289 képviselői helyre lett volna szüksége, de ebből csak 246 lett, ami nagyon megnehezíti az államháztartás rendbetétele miatt elengedhetetlen reformok elfogadását. Ha csak egy-két mandátummal maradtak volna el a kormányzástól, biztosan találtak volna néhány „meggyőzhető” honatyát az ellenzék padsoraiból. Így azonban, hogy több mint negyven képviselő támogatására lesz szükség, Macronnak egy sor reformjáról alighanem le kell mondania. A kormány várhatóan elsősorban a jobbközép Republikánusokkal (LR) próbál meg együttműködni, ezt a megoldást javasolta Nicolas Sarkozy köztársasági elnök is, de sokan ellenzik a párton belül az elnök választási szövetségével való bármilyen közösködést. Jellemző, hogy amikor Sarkozy felvetette ezt az ötletét, sokan árulónak minősítették. Sok megválasztott képviselő pedig hétfőn fogadkozott: nem működnek együtt a kormányzati szövetséggel.
Az Együtt számára érdekes partner lehet a szocialista párt. Mélenchon baloldali szövetségét, az Új Népi Ökológiai és Szociális Uniót (Nupes) több más és más ideológiájú párt alkotja. A szocialisták azért mentek bele abba, hogy a közismerten euroszkeptikus Mélenchonnal együtt induljanak a választáson, mert így garantáltnak látták, hogy a parlamentben frakciót alapíthatnak. Ez a számításuk be is jött, de ettől még a Nupes nem egységes tömb. A baloldali koalícióban indult pártvezetők hangsúlyozták is, hogy az együttműködés a voksolásig tart, de az új parlamentben mindegyik tömörülés önálló képviselőcsoportot alakít, vagyis a nagy egység nem tart sokáig, s már közvetlenül a választás előtt is érzékelhetőek voltak repedések a szövetségen belül. Macron tömbje tehát a baloldal Európa-párti képviselőivel is összefoghat, vagy legalábbis kísérletet tehet az együttműködésre.
Hogy sikerül-e stabilan kormányozni, ez a legnagyobb kérdés, s a mostani eredményben felmerül Macron felelőssége is. Megint sokan felvethetik: nem kezdett-e túl későn kampányolni? Nem állította-e össze túl későn Jean Castex távozása után az új kormányt? Nem keltette-e azt a képzetet, hogy lenézi a parlamentet?
A baloldali szövetség jó szereplése, 142 képviselői helye ellenére Mélenchon sem nevezhető igazi győztesnek. Sikerült ugyan megakadályoznia az Együtt abszolút többségét, de nagy álma, vagyis az, hogy Franciaország miniszterelnökévé válasszák meg, nem vált valóra. Egyébként az is tény, hogy a közvélemény sem akarta, hogy Macronnak túl nagy hatalma legyen. Egy közvetlenül a voksolás előtt készült felmérés szerint a megkérdezettek 70 százaléka nyilatkozott úgy: el kell kerülni, hogy az Együtt abszolút többségre tegyen szert. Igen ám, de valóban az ország érdeke-e egy lelassult döntéshozatali folyamat, egy nehezebben működő intézményrendszer?
Nagy kérdés, az is, mennyi kárt okozhat majd a Nemzeti Tömörülés több tucatnyi képviselője? A voksolás egyedüli igazi győztesének Marine Le Pen mondhatja magát, aki érthető módon lelkesen ünnepelte az eredményt, s ahogy fogalmazott, a törvényhozás „kicsit nemzetibbé válik”. „Megmentjük az országot egy minden kontrollt nélkülöző államfőtől. Felelősségteljes és konstruktív ellenzék akarunk lenni. Mert az egyetlen iránytűnk Franciaország és a francia nép érdeke” – hangoztatta. A bevándorlást, a biztonságot, illetve a munkanélküliséget nevezte az országot érintő legfontosabb témáknak. Azt is mondta, végérvényesen távozik a Nemzeti Tömörülés éléről, hogy munkáját a parlamenti képviselőcsoportnak szentelje. Mivel a Nupest alkotó pártok saját frakciót alakítanak, így a RN-é lesz a második legnagyobb frakció.
Az elnök tábora most kissé tanácstalannak tűnik. Nem is csoda, három miniszternek, köztük az egyik nagyágyúnak, Amélie de Montchalin környezetvédelmi miniszternek, távoznia kell, hiszen azok nem maradhatnak, akik vesztettek választókörzetükben. Olivia Grégoire kormányszóvivő közölte, hogy a napokban várható a kormány átalakítása. Élisebath Borne kormányfő ugyan mandátumot szerzett szűkebb pátriájában, Calvadosban, de nyilvánvalóan az ő pozíciója is meggyengült.
