Az új évezred változásait mélyreható új technológiai, gazdasági és társadalmi folyamatok irányítják. Az egyes nemzetek és civilizációk sorsa, jövője attól függ, hogyan lesznek képesek reagálni az elkerülhetetlen kényszerekre. Európa (és benne Magyarország) egy előző világhelyzet szorításában vergődik. Korábbi versenyelőnyei lassanként semmivé válnak – fokozatosan leértékelődik az új körülmények között folyó globális piaci versenyben. Ha nem tud váltani, akkor gazdasági helyzete megrendül, másodrendű, elszegényedő térséggé válik.
A fejlődés motorja az új tartalmú és minőségű tudás és az annak felhasználására való képesség, azaz az innováció. Ez a felismerés egy új gazdasági és oktatási stratégia kialakításához vezetett. A 2000-ben Lisszabonban meghirdetett stratégia célja a tudásgazdaság kialakítása, a világpiaci vezető pozíció visszaszerzése. Ennek része volt Európa egyesítése is.
Ebbe az átalakuló világba csöppentünk egy teljesen más környezetből – ezért számos új feszültség született. Olyan piacgazdaságba kerültünk, ahol már kialakult erőterek voltak – az erősebb országok (elsősorban Németország) saját érdekeik szerint alakították át Magyarország gazdaságát is. (A németek és osztrákok az ipart „mazsolázták ki”, a franciák elsorvasztották az ország korábban erős élelmiszeriparát, a cukoripart, húsipart.)
A „végeredmény”: „kettős gazdasági struktúra” létrejötte. Fejlett külföldi cégek- vergődő magyar vállalkozások. (A GDP 65-70 százalékát, a kivitel kétharmadát a monopóliumok adják, létük mára kulcsfontosságúvá lett.)
Ahogyan Európa más részein, itthon is leértékelődött a tradicionális mezőgazdaság. (A magyar mezőgazdaság a hazai GDP 3-5 százaléka, kb. 6000 nagygazdaság adja a hazai termelés 80, az európai mintegy 1 százalékát.) Megszűnt a sokszínűség, százezrek váltak falun „feleslegessé”, és kiszorultak a társadalomból, a modernizációból. Mi lesz velük és a gyerekeikkel?
Az iskola az utolsó esély arra, hogy megtanulják a felemelkedéshez, a szegénységből való kitöréshez szükséges ismereteket – de ehhez másfajta iskola kell. A mostani nemcsak újratermeli a társadalmi különbségeket, hanem tovább növeli azokat, szétszakítja a nemzetet.
Merre megy az európai iskola?
A gazdasági versenyképesség növelését szolgáló változtatások az oktatási rendszerekben is megerősödtek. Valamennyi szinten megkövetelik a gazdasági, vállalkozási ismeretek tanítását, a munkavállalói kompetenciák fejlesztését és az informatikai alkalmazási készségek elsajátítását. Az élethosszig tartó tanulás természetessé vált és sor került az egységes európai felsőoktatási tér létrehozására is.
Megjelent és erősödik benne a közös európai dimenzió, azaz a tudás gyakorlati felhasználására való felkészítés, az idegennyelvű kommunikáció képessége, az egyéni felelősség és aktivitás, és az együttműködésen alapuló tanulási és viselkedési kultúra elsajátítása. Mindezek ezernyi kisebb-nagyobb innovációval, az uniós pénzügyi támogatásokkal a hagyományos iskola teljes átalakulásához vezetnek.
Ebben a folyamatban különösen hatékonyak az új, kooperatív tanulási módszerek. A viták, esettanulmányok, a projekt-módszer, a drámapedagógiai technikák nagyban segítik a valóságos élethelyzetekre való felkészülést, az önállóság és felelősség elsajátítását, a folyamatokban gondolkodást, a kapcsolatépítést és az eltérő gondolkodás és kultúra megértését is. Ebben a komplex tanulási folyamatban a tanár szerepe is megváltozik, átalakul. Az ismeretek szóbeli átadása helyett a tudásszerzési folyamat irányítójává és segítőjévé, a személyiségfejlődés lelki támogatójává válik.
Az új típusú iskola a helyi társadalom megújulásának egyik központjává is lehet, hiszen ott koncentrálódik az új tudás. Ott célszerű megteremteni a társadalom felemelését szolgáló 2. esély iskoláját. Tévedés azt hinni, hogy szociális és/vagy rendőri eszközökkel lehet „megoldani” a társadalom peremén élők helyzetét. A karantén kényszerben született digitális oktatás várhatóan nem egyszeri történés volt, hanem egy olyan világtrend, amelyre komplex módon fel kell készíteni a szakmát és a társadalmat is. Megalapozatlan bevezetése nemcsak önbecsapás, hanem az erkölcsi és lelki nevelés elsorvadásához is vezethet. Az emberek alap igénye, hogy a társadalomhoz tartozónak érezhessék magukat, ennek pedig a feltétele az integrációhoz szükséges sokfajta tudás megszerzése (Ferge Zsuzsa).
Csak az ilyen iskolának és a sorsát kezébe vevő társadalomnak van esélye arra, hogy szebb jövője legyen. Korábban ezerszínű iskolai és társadalmi kísérletekben keresték a hazai megoldásokat. Hogy Magyarország ma valójában merre tart, mindenki láthatja. Nem "csak" az alacsony bérek, hanem a teljes szakmai és emberi kiszolgáltatottság, a haszontalan tudáshalmaz erőltetése, a hívatás mindig tovább csökkenő társadalmi presztízse együttesen teremtenek egyre elviselhetetlenebb feszültségeket az iskolákban és az ott dolgozók lelkében. A megoldás csakis egy átfogó változtatás lehet, egy "rendszerváltás" az oktatásban.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.