Minden kétséget kizáróan történelmet ír az Európai Unió: Ukrajna tagjelöltsége kérdésében rendkívüli jelentőségű döntést hozott. Hogy milyen történelmet írunk épp, az viszont a jövő zenéje. Ebben a kérdésben ugyanis nem lehet egyszerre szépnek és okosnak is lenni, az uniós döntéshozók pedig egyelőre a szépet választották.
A rendkívüli helyzet kétségtelenül rendkívüli megoldásokat követel. Az nem kérdés, hogy a tagjelöltség azonnali, az ehhez szükséges feltételek hiánytalan teljesítése nélküli biztosítása a létéért harcoló Ukrajnának és az ugyancsak orosz fenyegetés árnyékában élő, a háború sújtotta Ukrajnát messze erején felül támogató Moldovai Köztársaságnak tulajdonképpen erkölcsi kötelesség az Európai Unió részéről. Az viszont igenis kérdés, hogy a legmerészebb jó döntését vagy legnagyobb történelmi hibáját készül-e szentesíteni az Unió. Merthogy a lényeg, akárcsak az ördög, a részletekben rejlik.
Az már egy ideje egyértelmű volt, hogy az Európai Bizottság javasolni fogja az uniós tagjelöltség azonnali megadását Ukrajnának, Emmanuel Macron szerdai chisinaui látogatása óta az is, hogy Moldova is ugyanebben a kivételes eljárásban részesülhet. A francia, olasz, német, román vezetők csütörtöki kijevi útja után borítékolni lehetett a Bizottság igenlő javaslatát, s talán azt is, hogy a jövő heti uniós csúcson is hasonló döntés születik.
Az Európai Bizottság pénteki javaslata azonban egyelőre nem adott választ egyetlen nyitott kérdésre sem, és minden bizonnyal jogosan keserű szájízt hagyott a tagjelöltként hosszú évek óta várakozó, illetve a tagjelöltségre ugyancsak régen bejelentkezett balkáni államokban. Igaz, a tagjelölti státus elnyerése még messze nem jelenti a két posztszovjet ország csatlakozását, csupán biztosítja számukra az európai perspektívát, mondhatni hitet ad a fegyver mellé.
Arról azonban megfeledkezni látszik az Unió, hogy huszonhét tagországa lakosságát biztosítsa arról: esze ágában sincs valami felhígított új európai közösséget létrehozni, a tényleges csatlakozáshoz a most rendkívüli eljárással tagjelöltté váló országoknak a továbbiakban ugyanúgy minden kritériumot maradéktalanul teljesíteniük kell, mint a korábbi aspiránsoknak. Ezek egyike a határviták kötelező rendezése, márpedig mind Ukrajna, mind Moldova területének tetemes része orosz megszállás alatt van, Oroszország pedig a háború lezárása után is helyén marad kontinensnyi országként, az Európai Unió szomszédjaként.
És nem ez az egyedüli megoldhatatlannak tűnő kihívás. A magyar és lengyel példa bebizonyította: a jelenlegi szabályozási keretek között nem védhető ki, hogy valamely tagállam uniós keretek között építse le a jogállamiságot és a demokráciát. Ha ilyen feltételek mellett bővül tovább az EU demokratikus hagyományok nélküli országokkal, az könnyen a végét jelentheti annak a szövetségnek, amely jelenleg még mindig nemcsak a jólét, hanem az úgynevezett európai értékrend fellegvára. A rendkívüli, bátor döntések sorát hozza az EU, ám ezek az alapszerződések módosítása nélkül könnyen öngyilkos döntésekké válhatnak.