Térjünk vissza a gyökerekhez. Ez jutott eszembe a kecskeméti bábszínházak találkozója első napjának éjszakáján. Már az első előadás telitalálat volt, és megtudtam, a báb is érezhet, nemcsak a mozgatója, illetve mozgatói, a végzős egyetemisták Anima című előadásában ugyanis hárman is mozgattak egy bábot. A produkcióban sűrítve jelen volt a filozófia és a humor. Egyfajta ars poeticaként is lehetett értelmezni. A bábos és a báb viszonyáról értekezett megkapó mélységgel és szabadszájú derűvel. Ám az első napon volt, olyan előadás, amelyhez még báb se kellett. A K L Színház és a Magamura Alkotóműhely közös produkciójából A kisgömböcből azt is megtudtuk, hogy a talányos kisgömböc még a színházat is felfalná. De azt azért mégse!
Mindig izgalmas a színészi jelenlét határait, hatását kutatni. Bábszínpadon is. Lehet, hogy szentségtörés, de én nem tennék különbséget különböző színpad között. A színész, az mindenhol színész, még akkor is, ha egy bábot mozgat. A vasárnapi szakmai beszélgetésen többen szóba hozták Czéh Dániel játékát a pécsi Bóbita Bábszínház Madarak nyelve című előadásban. Éppen ő az előző nap már megmutatta a színészi képességeit az előbb már említett A kisgömböc című egyszemélyes produkcióban, pedig, mint jeleztem, akkor nem is bábozott. Czéh Dániel A Madarak nyelvében, amelyet Szenteczky Zita vitt színre, a Fülemülét adta. És nem is akárhogy! Minimum meg kellett őt megint jegyeznünk, de azért ennél több történt. Egyszerre láttuk a színész, a báb mozgatója és az általa mozgatott báb gesztusait. Ahogy a színész grimaszol, reagál és tovább viszi a történéseket. Eszik, és eszik a bábja, fejéhez kap a színész és segíti a főszereplőt a kismadár. Mindez együtt. Zsigeri mágia. Megtörtént, és talán ez a legfontosabb a színészi jelenlét esetében. Czéh Dániel Fülemüléjét magunkkal tudjuk vinni. Jó messzire, Kecskeméten túl is.
Kíváncsi voltam, hogy a veszprémi Kabóca Bábszínház Rómeó és Júliájában hogyan jelenítik meg a két család viszályát. A gyűlölködést. Több módon is, olykor finomabban: a dobogó két részre szakad, elkülönül, majd időről időre újra összeillesztődik. Máskor a dobogó két részén egymásra feszülnek a két oldal szereplői. A FreeSZFE előadásában A halhatatlanságra vágyó királyfiért is vetélkednek, a halál és maga a halhatatlanság. Aztán a végén mindkettő ott áll üres kézzel. A viszálynak nincs győztese, csak vesztese, tudjuk ezt például a Rómeó és Júliából, és máshonnan is. Ez a fesztivál nem szeretne szétszakítani, még bizonyos nézetkülönbözőségek ellenére is inkább összeillesztené a dobogókat. Jó ezt is megtapasztalni.
Mi számít a határátlépésnek? Meddig lehet feszíteni a kereteket? Ezek a gondolatok jártak a fejemben a szombathelyi Mesebolt Bábszínház Lili és a bátorság, illetve a fesztivál házigazdája, a kecskeméti Ciróka Bábszínház Barguzin – lehullt csillag fénye című előadásokat követően. Az előbbi Somogyi Tamás rendezésében egy még ma is tabunak számító fájdalmas, sőt egyenesen sokkoló traumáról, egy gyerekkel szemben elkövetett szexuális abúzusról beszélt, az utóbbi pedig a Petőfi-emlékezést vonta be iróniával, szembesítő humorral Fábián Péter színrevitelében. A szakmai beszélgetésen sokan elmondták a véleményüket. Újságíróként nem mindennapi volt, azt tapasztalni, hogy a bábos szakma képviselői, bár nem ugyanazt gondolják, mégis le tudnak ülni egymással. Meg tudják vitatni a különböző álláspontokat. Nem borítják egymásra az asztalt, hanem figyelnek a másikra. Elfogadják azt, aki másként vélekedik. A határok ott vannak, ahol mi húzzuk meg, a nyitottságé is. Az elmúlt öt napban úgy láttam, akik részt vettek a fesztiválon élvezik a közéltáncot és elég bátrak ahhoz, hogy végig menjenek a kötélen. Példát mutatva a színházi élet többi szereplőjének.
Infó:
15. Magyarországi Bábszínházak Találkozója
Kecskemét
2022. június 11-16.
