Vegyes volt a fogadtatása Takács Péter egészségügyért felelős államtitkárnak a Magyar Kórházszövetség kongresszusának pénteki zárórendezvényén. A több száz fős hallgatóságából volt aki úgy értékelte: „most sem lettünk okosabbak”. Mások viszont úgy látták: „ezek legalább értik, mi van a terepen, látnak a pályán.” Összességében pedig úgy tűnt: az ágazat új vezetése – Pintér Sándor belügyminiszter, Takács Péter államtitkár és Jenei Zoltán országos kórházi főigazgató – nagyobb bizalmi tőkével indul, mint amit Kásler Miklós orvos miniszternek sikerült kivívnia a regnálása alatt.
Takács Péter az ígérte, hogy nyárra a részletes ágazati stratégiai munkaanyagokat olyan formába hozzák, hogy azokat a szakmai szervezetekkel meg tudják osztani. Azt mondta: „Nem vagyunk annak hívei, hogy kikapcsolt monitor mellett írjuk az előterjesztést, mert olyan titkos. (...) Itt csak úgy tudunk előremenni, józan megfontolt változásokat csinálni, ha állandó párbeszéd van az ápolókkal, védőnőkkel, háziorvosokkal, szakdolgozókkal. (…) Ezért folyamatos lesz a párbeszéd.” Hozzátette:
csak olyan megoldási javaslat kerülhet a kormány elé, amiben egyetértenek, amit támogatnak a szakmai szervezetek is.
Az első megoldandó feladatok közé sorolta a finanszírozás rendbetételét, amely szerinte 15 éve vár ráncfelvarrásra. Hozzátette: ezen a területen a nagy lépések közül egy, a lakosságarányos keretek meghatározása már tavaly megtörtént. Összehasonlították az azonos szakmai portfóliójú kórházak gazdálkodását, és az ezer lakosra jutó közfinanszírozásukban viszont óriási különbségeket találtak. Az arányosítás, a durva gazdálkodási különbségek eltüntetése „gyors lépésben” meg fog történni – ígérte. Ökölszabályként említette:
ha például 78 helyen van sebészet és az derül ki, hogy azok átlagosan 18 százalékos hiányt termelnek, akkor ott az ellátásért járó összeget 18 százalékkal növelik.
Mert ebben az esetben kicsi az esélye, hogy mindenütt gazdálkodási hiba okozza a veszteséget. Közölte azt is, hogy e területen már előrehaladott tárgyalásaik vannak a pénzügyi tárcával. Arról viszont említést sem tett, van-e bármilyen lehetőség arra, hogy többletforrást kapjon e célra az ágazat.
Bejelentette, hogy a nyáron fokozatosan megszüntetik az intézményekben az átlagfinanszírozást, legelőbb a szakrendelők, majd a kórházak, s végül a krónikus és rehabilitációs ellátók kerülnek sorra. Hogy milyen finanszírozás lesz helyette, arra csak utalást tett.
Szavaiból az derült ki, hogy az ellátóknak járó közfinanszírozás egy része fix összegként kerülhet az egyes intézmények kasszájába. Takács Péter úgy fogalmazott, bizonyos báziselemként ismerik el azokat a tevékenységeket, amelyeket pusztán azért kell fizetni, mert a kórház nyitva van. Ezek közé sorolta a víz-, gáz-, áram díjakat, a takarítást, a portaszolgálatot. És emellett lesz egy teljesítményre ösztönző eleme is a finanszírozásnak.
– Így például, ha az épület működtetése egy adott kórháznak a finanszírozásában 50 százalék, és csak 50 százalékos a teljesítménye, akkor összesen 75 százalékos havi ellátmányt kap
– értelmezte az új finanszírozási elveket lapunknak egy kórház igazgatója.
Takács Péter ígérte azt is, hogy áttekintik a várólista-szabályozást. Mint mondta, a járvány-időszak alatt maga járt utána, annak, hogy az egynapos, altatás nélküli műtéteket végző szolgáltatók miért nem pörgetik a szemlencse operációkat. Azt a választ kapta, hogy van olyan nap, amikor tíz betegből, nyolcan nem érkeznek meg a beavatkozásra. Részben azért mert a betegek a járvány alatt féltek bemenni a kórházba. Így ők is rajta maradtak a várólistán, csak hátrébb sorolódtak, mindez torzítja az adatokat. Hozzátette: ezekben az esetekben nem az ellátórendszer hibája korlátozta az ellátásukat, hanem a betegek magatartása, ezért maradtak el a műtétek. „Olyan megoldást kell találni ami ezt az ellentmondást kiigazítja” – mondta.
Bucsi László, a fehérvári megyei kórház főigazgatója azt firtatta, mi várható a magán- és a közellátás együttélésében. Takács Péter ennek kapcsán azt mondta, ő a pontosabb szabályozás előtt azt szeretné körüljárni, hogy egy közfinanszírozott szolgáltatónak van-e mozgástere, hogy magánellátást nyújtson. Most is vannak olyan műtétek, egyéb beavatkozások, amelyeket a társadalombiztosító nem finanszíroz, példaként a plasztikai-, lézeres műtéteket említette. Hozzátette:
ha van szabad műtéti kapacitás, miért ne nyújthatna kiegészítő díjért ilyet egy közkórház?
Szerinte ehhez nagyon pontosan le kell határolni a köz- és a magánellátás szabályait, az állami kórházak pontos szerepét, és azt is, hogy mi lehet a viszonyuk a magánszolgáltatókkal.
Takács Péter a hallgatósága előtt elismerte, hogy
van béradóssága a kormányzatnak az ápolókkal, valamint a gazdasági-műszaki területen dolgozókkal szemben, ám mint mondta, ennek a rendezéséhez előbb forrást kell szerezni.
