Aládúcolt függőfolyosók, befalazott, majd félig kibontott ajtónyílások, kitépett ablakok, eldobott fazék, törött szekrény, használt pelenka, kiszolgált babaágy, falakból lógó vezetékek, felismerhetetlen kupaccá összeállt tárgyak halmai. A szemét bugyog az elhagyott lakásokból, feltorlódik a folyosón, a lépcsőház alján, mint valami koszos hab a kiöntött mosdóvíz tetején. Csak éppen nem szívja be semmi. Az egykori közösségi térként működő helyiségben „csók nektek Hős utcai gyerekek” falfirka. A zöld betűk szinte világítanak a végletekig lepusztult sivár ürességben.
A Hős utca 15. szám alatti két hírhedt tömb ottjártunkkor kihaltnak tűnik. A ház udvara üres, mögötte a terrorelhárítók műveleti központjának építkezésére a házfalaktól pár méterrel elrobogó teherautók zaja hallatszik. A H alakú házak előtt néhány kósza alak vált pár csendes szót. Azután ők is szétrebbennek. Csak a pillantásuk marad ott. A függőfolyosó alól tépett macskák figyelik a betévedőket.
– Meg ne simogasd őket, bolhás mind – intett óva Mihály Bulcsú szociális munkás, az ELTE mesteroktatója. A Hős utcai házakban élőket évek óta segítő Kontúr Egyesület önkéntese széles mozdulattal mutatott körbe: „ennyire jutottak 2 milliárdból. Ennyi pénzből meg lehetett volna csinálni a telepfelszámolást egy jól átgondolt szociális programmal.
De senki nem akart tisztességes megoldást, csak azt, hogy minél hamarabb tűnjön el innen ez az egész. Ez se sikerült.
A pénz elfogyott és az itt élők még rosszabb helyzetben találták magukat”.
Az önkormányzat a kiürített lakások ablakait kibontatta, az ajtónyílásokat előbb befalazták, mögötte az ott hagyott lommal és szeméttel, amelyben vígan élnek a poloskák, csótányok. Azután nyílást vágtak beléjük. A fémtolvajok kitépték a vezetékeket, amitől időnként kóbor áram futott a falakban, leázott a padló, burjánzik a penész. A hiányzó ajtókon, megbontott ajtófalazatokon pedig bejutnak azok, akiknek máshol még ennyi menedék se jut. Bebújnak az ott élő gyerekek is, akiknek életveszélyesek az emeletnyi mélység felett tátongó üres ablaknyílások, vagy az otthagyott lomban lelt „kincsek”. „Legutóbb egy derékig érő kardot vettünk ki egy hadonászó gyerek kezéből” – mesélte Molnár Zsuzsanna, a Kontúr Egyesület elnöke, majd hozzátette: nem fújnak erre fényesebb szelek, de a drogkereskedelem megfékezése nem a lakástulajdonosok dolga, így nem is kérhető rajtuk számon. A folytatólagos egzisztenciális fenyegetettség, a lakásvesztéstől való félelem nem rekreációs program. Volt, aki öngyilkos lett.
Az épületeket évekig nem takarították, most sincs semmiféle karbantartás, így a megmaradt szolgáltatások is alig működnek. Nincs közvilágítás. Hamarosan itt a 30 fok és az emeleten már alig folyik a víz, ha teljesen elapad, anélkül marad a ház. A szemét a nyári melegben gyorsabban bomlik, mindenféle betegség melegágya lehet. A függőfolyosókat ugyan aládúcolták, de egy éve nem nézett rá senki. A falon tábla is figyelmeztet rá, hogy „a folyosó korlátozott teherbírású, a fal mellett közlekedjenek és csak a szükséges ideig”.
A Kőbányai Önkormányzat – legalábbis szóban – régóta készült a házak kiürítésére, de soha nem volt rá pénze. 2017 decemberében a kormány hirtelen úgy döntött, hogy ad 2,1 milliárdot a helyzet rendezésére. A következő évben aláírt támogatási szerződés szerint az önkormányzat 1,111 milliárdot fordíthatott kisajátításra, lakásvásárlásra, 225 millió forintot lakás felújításra, további 96 milliót bérleti jogviszony megváltására. A többit értékbecslére, közös költség hátralékra, közüzemi számlákra, ügyintézésre, eljárási költségre és követeléskezelésre fordíthatták. A fentiek alapján a mintegy 150 magántulajdonosnak fejenként 7,5-8,9 millió forint jutott volna megváltásként. Ehhez képest a kerületi vagyonkezelő első körben 4,2 milliót ajánlott a lakástulajdonosoknak.
A két épületben lévő 317 lakásból akkor 169 önkormányzati tulajdonban, 8 állami, 140 pedig magánkézben volt. Az önkormányzat tavalyi Belügyminisztériumnak írt beszámolója szerint júniusban már csak 57 lakás volt magánkézben, az államnál 5 maradt, 255 pedig az önkormányzaté. A volt tulajdonosok zöme a kártalanítást választotta, a 86 tulajdonos közül 58-an, míg két lakást kisajátítással szereztek meg. (Sokkal többet akartak így megszerezni, de 38 esetben a kormányhivatal, 11 esetben a bíróság mondott nemet.) Az önkormányzat saját számításai szerint átlag 6,3 milliót fizetett lakásonként. Ehhez képest lakásvásárlásra, kisajátításra és kártalanításra 400 milliót költöttek, míg felújításra és ingatlanvásárlásra 1,2 milliárdot. Összesen 49 ingatlant vettek Budapest tíz kerületében, a legtöbbet Kőbányán és Józsefvárosban. A lakások átlagosan 35 négyzetméteresek. De valahol megcsúszhattak a számok, mivel a beszámoló által közölt négyzetméterárból 2050 négyzetméter jön ki, ami 59 darab 35 négyzetméteres lakásnak felel meg, így tehát vagy nagyobbak, vagy drágábbak voltak a megvett ingatlanok. A beszámoló készítésekor 28 ingatlan hasznosításáról még nem döntöttek. Összesen 1,91 milliárdot költöttek el a befejezetlen telepfelszámolásra.
A Belügyminisztériumot, Kőbánya fideszes vezetésű önkormányzatát és a szomszédban építkező Terrorelhárítási Központot is kerestük kérdéseinkkel, utóbbi azt válaszolta, hogy ez nem tartozik rájuk, előbbiek semmit nem válaszoltak.
„Az önkormányzat mindent megtett, hogy máshol helyezze el a Hős utcaiakat, de senkit nem lehet kényszeríteni, hogy elhagyja a saját lakását. Aki akart és együttműködött az már elköltözött. Az összes bérlakást kiürítettük, csak magántulajdonú lakásokban laknak, akiket spekulánsok és ügyvédek fűtenek, hogy több pénzt is kaphatnak a lakásokért. De nem fizethetünk kétszer-háromszor annyit, mint amennyit érnek, ráadásul a pénz is elfogyott, nem tehetünk többet. A labda most már a Belügyminisztériumnál pattog – válaszolta a Népszava kérdésére Somlyódy Csaba, Kőbánya szocialista alpolgármestere, aki szerint a kerület minden szükséges állagmegóvási és karbantartási munkát elvégzett. Mint mondja: a Hős utcaiaknak elérhető minden szociális támogatás, ami a többi kőbányainak is. De plusz juttatásokat nem tudnak nyújtani, hiszen akkor joggal vonnák kérdőre őket a kerület más részein élők, hogy miért nem kapják meg ugyanezt. Somlyódy többször is hangsúlyozta, hogy magántulajdonú lakásokról van szó, amelyek karbantartása nem önkormányzati feladat. A beszélgetés végén az alpolgármester sietve megköszönte a telepen dolgozó Kontúr Egyesület és Emberbarát Alapítvány munkáját.
Az egyesület önkéntesei csalódtak a politikusokban. Különösen az ellenzékiekben. – Még az országgyűlési választás előtt is idejöttek pózolni, tettek egy szociotúrát, azután beültek az autóikba és elfelejtettek mindent. Mindenki másra mutogat.
Holott mélyülő lakhatási válság idején pazarlás lassú pusztulásra ítélni több száz lakást, ennyi pénzből akár fel is újíthatták volna ezeket, sokaknak nyújthatott volna ez lehetősége” – mondták.
A Kontúr Egyesület az utóbbi években nem kapott támogatást az önkormányzattól, sőt az általuk felújított lakást is elvették tőlük, miközben a drogprevencióval foglalkozó, Magyar Pünkösdi Egyház Mindenki Temploma Gyülekezetéhez kötődő Emberbarát Alapítvánnyal szerződést kötöttek. Ők 2019-ben egy évre 16 millióért vállalták, hogy „segítséget nyújtanak a szabadidő hasznos eltöltésének megszervezésében”, szociokulturális problémák enyhítésében. (A Magyar Pünkösdi Egyházhoz tartozó, békéscsabai Közösségi Misszió két ügyvezetőjét félmilliárd forintot meghaladó pénzmosással és költségvetési csalással vádolják. A Magyar Narancs szerint a két cégvezető az év elején belépett a Fideszbe.)
„Elviselhetetlen itt az élet a hátrahagyottaknak. Az önkormányzat a telepfelszámolással iszonyú sokat tett hozzá ahhoz, hogy a lakások teljesen lerohadjanak” – összegzett Molnár Zsuzsanna, aki úgy véli a döntéshozók arra játszanak, hogy az áldatlan állapotok majd elérik, amit ők nem: kiürül a ház. Tévednek. Aki elmehetett, az már elment. Ha végül valahogy mégis kiteszik őket, akkor csak áthelyezik a problémát máshová, mert aki itt van, azért van itt, mert nem lehet máshol. Az önkormányzat szerint ugyanakkor spekulánsok, egyszerűen több pénzt akarnak kicsikarni. Lehet, hogy van ilyen, de a többség csak lakni akar valahol. Márpedig a kerületi vagyonkezelő által ajánlott 4-7 millióból sehol se vesznek maguknak lakást. A csereként felajánlott bérleményeket sokszor azért nem fogadták el, mert nem bíztak az önkormányzatban, nem akartak még kiszolgáltatottabbak lenni, vagy mert ez volt az egyetlen hosszú évek nyomorgásával összekuporgatott vagyonuk, amit a gyerekükre hagyhatnának. Azt is csak egy azóta már meghalt ellenzéki képviselő közbenjárására sikerült elérni, hogy a magánlakásért határozatlan idejű bérleti szerződéssel kapjanak cserelakásokat a Hős utcaiak. Az ötven lakásban még mindig nyolcvanan élnek, ebből két tucat gyerek. Akiket magára hagyott a rendszer.
