A Trafó Kabin nevű intim terében Koós Boglárka Sylvia Plath hősnőjeként pizsamában fekszik egy vaságyon. Hozzánk közel, szinte karnyújtásnyira. Minden rezdülését, gesztusát jól érzékeljük. Az üvegbura című kultuszregény Bagossy Júlia - lapunk rendszeres szerzője - által írt és rendezett színpadi változatában minden nagyon zsigeri, olyan, mintha nagyító alá tennénk a főszereplőt és közelről megfigyelnénk őt. Az amerikai költőnő egyetlen regénye ma is vonzó a színpadi alkotók számára, egy másik változat az Örkény Színház repertoárjában is szerepel. A műre lehet mondani, hogy feminista, de inkább "csak" a női nézőpontot erősíti. Egy lányról szól, aki szeretne sikeres lenni a magánéletben és a karrierjében, de mindkét területen folyamatosan kudarcot vall. Eljut az öngyilkosság gondolatáig, kezelésre szorul.
A Trafó tere a szanatóriumot idézi. Látszólag csupasz, mégis elég sok a jelzés, a tárgy a színpadon. Koós Boglárka a Színház-és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatója korábban Zsámbéki Gábor növendéke volt. Ő ajánlotta diákjának ezt a regényt, illetve annak színpadi feldolgozását és jól tette. Az alapvetően monodráma nagyon sok lehetőséget nyújt, hogy a fiatal színésznő megmutassa tehetségét. Koós Boglárka pedig él is ezzel a lehetőséggel. Az előadás egyik fontos találmánya a zene és a mozgás (Birta Márton jegyzi, aki néhány mondat erejéig színészként is szerepel az előadásban, illetve zenél és táncol) fokozott jelenléte. A mozgás valódi jelnyelvvé válik, érzelmet, állapotot, vágyat és álmokat is kifejez és abban is segít, hogy a színésznő a történet többi figuráját is el tudja játszani. Egyik szereplőből szökell át a másikba, de mivel a mozgás rendkívül pontos, a lelki és a dramaturgiai folyamatokat is képes kifejezni. Koós Boglárka végig éli a regény kulcsjeleneteit, még a vaságyat is a vállára veszi, a nőiség stációt pedig rendkívül finoman, mégis nagyon érthetően jelzi.
A harmadéves freeszfés diák, Ascher Tamás növendéke, Bagossy Júlia előadása nem harcosan feminista, ezt a csapdát abszolút elkerüli. Az embert hozza közel, aki történetesen egy fiatal nő. A történet - bár a hatvanas években íródott - most is aktuális. Mondhatnánk egyszerűen, hogy sok minden nem változott, és ez nem gender kérdés. Sok mindenben ma sem mérünk egyenlően nők és férfiak között, ma is könnyen bélyegzünk, vagy bántunk jogtalanul olyanokat, akik küzdenek magukkal, másokkal, vagy magával az élettel. Mert ma szinte kényszer a siker és a győztes szerep, aki nem illik ebbe a képletbe, azt a vesztesek közé sorolják. Sylvia Plath hősnője az előadás végén egyszerűen kisétál a a hosszú időre elsötétülő térből. A nézők némán ülnek a helyükön. Aztán a kezdetben bizonytalan taps megteremti a fényt. Az üvegbura sötétje kap némi reményt.
Infó:
Az üvegbura
A Freeszfe Egyesület és a Trafó koprodukciója
Sylvia Plath azonos című regénye és versei alapján írta és rendezte Bagossy Júlia eh.
Legközelebb május 30-án látható a Trafóban
