Elmaradt a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülése. Lássuk be, senki nem dől a kardjába, ha néhány héttel később döntenek a Horn Gyula sétányról, az új nagytétényi természetvédelmi területről, ha később értesülnek az önkormányzati cégek veszteségeiről vagy éppen a költségvetési csőd idővonal-tologató módosításáról.
Ráadásul délutánra mindez még inkább árnyékba szorult, hiszen Orbán Viktor bejelentette: a családok és a honvédség védelme okán a háborún (is) extraprofitot nyerő bankoktól és a nagy multicégektől elvárja, hogy segítsék „az embereket”, vagyis fizessék be a hasznuk jó részét. S nyilván ez még csak a kezdet: a nem túl távoli jövőben „az emberektől” is elvárják majd, hogy ezekben a nehéz időkben segítsék ki az országot - extra nyereség nélkül is.
Ehhez képest az utóbbi időkben jobbára látványszínházzá alakult közgyűlés ülésének törlése bagatell. Ha nem az lenne az ok, ami. Ha nem azért maradtak volna otthon az ellenzéki polgármesterek, mert helyosztó civakodásba kavarodott a Demokratikus Koalíció és a Momentum. Az egyik itt, a másik ott nem támogatja a másik jelöltjét a soron következő időszaki önkormányzati választásokon. A Momentumnak nem jutott eszébe jobb, mint hogy közölje: nem szavazzák meg a DK főpolgármester-helyettes jelöltjét. A DK erre közölte, hogy akkor el se megy az ülésre. A főpolgármester meg elnézést kért mindenkitől, és lefújta azt. A konfliktus mélyítését elkerülendő nem is akart erre több szót fecsérelni.
Mi sem túrnánk bele nagyon a dologba. Mert ha ezt látva arra gondol az ember, hogy ellenzéki győzelem esetén milyen hajtépés, rikácsolás és ganajtúrás lett volna a Parlamentben a miniszteri bársonyszékekért, elnöki pulpitusokért és államtitkári posztokért, olyan gyorsan önti el a szekunder szégyen, hogy hirtelenjében Orbán unokájának előre megajánlaná a királyságot.