A VÁLASZTÁSRÓL I.
Az Országgyűlés alakuló ülésén a leköszönő Áder János köztársasági elnök kijelentette: a választás eredménye politikailag és jogilag megkérdőjelezhetetlen.
Az kétségtelen, hogy Áder János a választás játékszabályaival nagyon is tisztában van. Egyrészt, mert a jelenlegi rendszer alapjainak lefektetésében meghatározó része volt, még mint frakcióvezetőnek. Másrészt államfői tisztségében is találkozott a törvénnyel testközelből. Hiszen még ő kért rá egykoron előzetes normakontrollt.
Viszont mióta 2013-ban hatálybaléptették ezt a törvényt, már ezerötszáz módosítás történt benne. (Talán még azok sincsenek ezzel tisztában, akik mindezt megszavazták.) Ennyiszer egyetlen egy normát nem változtattak meg. El is mondható, hogy ez a törvény ilyenformán elvesztette jogi jellegét.
Ez a törvény így már követhetetlen, kiszámíthatatlan és tisztességtelen.
Ugyanakkor amilyen szabályozásokat eddig elrejtettek benne, az már nem egyszerűen jogi kiskapuk sorozata, az maga a jogi labirintus. Hiszen már maga az Alkotmánybíróság sem igazodik ki benne. Nem véletlen, hogy úgy tudnak törvénysértéseket megvalósítani a választás során, hogy azok – látszólag – törvényesek és jogszerűek.
A választási törvény segítségével lehet befolyásolni a választás eredményét, és a kampányidőszakban olyan előnyöket biztosítani, amelyekkel érdemben lehet befolyásolni, megváltoztatni a választói akaratot. Ez a választás folyamatában jól fel is ismerhető.
A választási szabályok olyanok, hogy nem egyszerűen lehetővé teszik pl. a láncszavazást, a szavazatvásárlást, a fiktív lakcím létesítését, a győztes kompenzációt, de kifejezetten legalizálják is. Törvény által biztosított esélyegyenlőtlenségek vannak a pártfinanszírozásban és a médiához való hozzáférésben. A nyomtatott sajtó, a rádió és a televízió szinte totális propagandagépezetté változtatása szintén választási célú visszaélés. A Fideszen kívül minden más pártot megbüntetett az Állami Számvevőszék olyan pártfinanszírozási szabálytalanságokért, amelyek sokszorosát észrevétlenül hagyta a kormányzópárt esetében.
Választási csalás, hogy különbséget tesznek a határokon túl élő és a Nyugaton dolgozó magyarok között, és az utóbbiak nem szavazhatnak levélben. Az Alkotmánybíróság szerint az állampolgárságnál mint az államhoz való kapcsolatot talán a legszorosabban kifejező státuszjognál is szerepe van az effektivitásnak, azaz az adott államhoz való állampolgári kötődésnek, és az ezt kifejező életvitelszerű tartózkodásnak (állandó lakóhely létesítésnek). Az alkotmányozó az Alaptörvény XXIII. cikk (4) bekezdésében kifejezésre juttatta azt, hogy az állandó lakóhely mint objektív szempont a választójog mint alapjog lényegi tartalma (annak teljessége) korlátozására alapul szolgálhat.
Ez az érvelés egészen abszurd és döbbenetes. Ezek szerint önmagában az állandó lakóhely ténye és léte az egyik legerősebb alkotmányos alapjog korlátozásának tárgya és indoka lehet. Miközben valójában és alkotmányos keretek mögött magának az állandó lakóhelynek kellene megalapoznia a választójogot a legstabilabban. Az Alkotmánybíróság érvelése szerint az állandó lakóhellyel rendelkező választópolgár kapcsolata intenzívebb (szorosabb) az állandó lakóhely szerinti állammal, mint a külföldön élő, állandó lakóhellyel nem rendelkező választópolgárnak. Tehát az tud legkönnyebben szavazni, akinek a legkevésbé van kötődése az anyaállamhoz.
De hasonló, törvényi szintű szabályozás által megvalósított csalás a körzethatárok átrajzolása, s ezzel a Fidesz szavazók nyerhető körzetekbe szervezése. Az Európai Unió alkotmányjogi szervezete, a Velencei Bizottság javaslata szerint az egy képviselői helyre jutó választópolgárok száma tekintetében a választókerületenkénti eltérés nem haladhatja meg a 10 százalékot, de semmiképpen sem lépheti túl a 15 százalékot, egymáshoz képest. Ezzel szemben a Fidesz törvénye szerint az egyéni választókerületek kialakításakor az egyéni választókerület választásra jogosultjainak száma a településen egy egyéni választókerületre jutó választásra jogosultak számtani átlagától - a településszerkezeti, földrajzi és egyéb helyi sajátosságokra figyelemmel - legfeljebb tizenöt százalékkal térhet el. Ami azt jelenti, hogy egymáshoz képest akár 30 százalékos eltérés is lehetséges, jogszerűen.
Ezen felül a Fidesz Alaptörvénye nem írja elő az egyébként nem semleges természetű állami szervek (például kormány, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke stb.) semlegességét a választási kampányban. Így Magyarország nem egyszerűen durván sérti a pártok esélyegyenlőségét, de ezt az egyenlőtlen küzdelmet emelte törvényi szintre.
De nem tudok szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a választáshoz (szavazáshoz) úgy írták elő a választópolgárok személyi beazonosítását, hogy közben ma Magyarországon senkinek sincs olyan személyi okmánya, amely minden tekintetben jogszerű. A hazai törvény alapján (bármilyen abszurd) jogszerűen nem lehet feltüntetni az ország nevét, de a szabályozással ellentétben mégis rajta van. Ugyanakkor az uniós rendelkezéseknek megfelelően az igazolványt kiállító tagállam kék négyszögben negatív nyomtatással készített, tizenkét sárga csillaggal körülvett kétbetűs országkódjának kell szerepelnie. Ez viszont nincs rajta a személyi okmányokon. Hogy lehet jogsértő személyi okmányokkal jogszerűen szavazni?
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.