A Freeszfe Egyesület 2021. január 28-án alakult meg, az Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) modellváltását körülvevő botrányok, a diákok kitartó ellenállása, a kultúrpolitika hihetetlen cinizmusa és közönye voltak az előzményei annak, hogy a hallgatók és a tanárok nagy része úgy döntött: nem fogadja el egyetemük új vezetését. Mintegy 120 akkori SZFE-s hallgató és 60 oktató, valamint 50 új hallgató kezdte meg a tanévet 2021 szeptemberében a Freeszfe Egyesületben.
Az egyesület egyik legfontosabb tevékenysége a diplomamentő-program, amellyel elérték, hogy a végzős hallgatók külföldi egyetemektől vehessék át a diplomájukat, Emergency Exit diplomamentő program nemzetközi elismerésben is részesült, elnyerte az Európai Parlament Európai Polgár-díját. A Freeszfe Egyesület megalakulását és az ezt kiváltó eseményt, az egyetemfoglalást nemzetközi figyelem kísérte, számos hazai és világsztár állt ki a fiatalok és oktatóik mellett: Robert Wilson, a világhírű színházi rendező az ősszel, a budapesti Nemzeti Színházban megrendezett MITEM-en a fesztiválért kapott honoráriumának felét az egyesületnek ajánlotta, kisebb botrányt okozva ezzel a Vidnyánszky Attilához kötődő eseményen – ahogy erről lapunk 2021 szeptemberében beszámolt. Itthon az egyesület megkapta a TASZ Szabad-díját, a Halász Péter-díjat, a Színházi Kritikusok Céhétől pedig a Kurázsi-díjat.
A Freeszfe Egyesület eddigi működése alatt alig volt olyan hónap, amikor ne kellett volna leállniuk a pandémia miatt, ennek ellenére több előadásuk és filmes projektük született, amelyeket május 10. és 15. között láthatott a közönség a Freeszemlén, a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A Freeszemle keretein belül nyílt napot tartottak a CEU Nádor utcai épületében, itt a szeptemberben induló képzéseiket mutatták be.
A szellemiséget és a tudást felnőttképzés formájában tudják továbbadni. A Freeszfe nyílt napjára többségében olyan érdeklődők jöttek, akik fejlődni szeretnének a munkájukban, már meglévő ismereteiket kívánják bővíteni, ritkább az olyan résztvevő, aki rögtön az érettségi után jelentkezne a képzésekre. Róbert Júlia író-dramaturg, a „régi SZFE” oktatója és a jelenlegi Freeszfe tanára szerint ugyanez igaz a mostani hallgatókra is: „mi felépíteni nem tudunk, csak hozzáadni, ki tudjuk egészíteni az hallgatók által hozott alapokat. Soha senki elől nem titkoltuk, hogy a lehetőségeink korlátozottak, hogy jelenleg nem tudunk diplomát biztosítani.”
A színészeket érintő diplomakényszerről korábban az új SZFE felvételijének első rostája kapcsán írtunk, egyértelmű a képlet: aki színművész, tehát diplomával rendelkező színész szeretne lenni, az Magyarországon csak a Vidnyánszky-féle egyetemek közül választhat. A Freeszfe Egyesület jelenlegi képzései hasznosságuk és gyakorlatorientáltságuk mellett sem tudnak diplomát biztosítani, nem beszélve arról, hogy oktatói gyakorlatilag ingyen tanítanak. Ennek ellenére tovább folytatják a tanítást, formálják a közösséget a Vas utcai épület nélkül is, ennek hiánya leginkább a Színházcsináló képzést érinti, ugyanis az ottani technikai felszerelések, a színpad pótolhatatlan. Idén szeptemberben Színházcsináló képzés nem indul, azonban indul Színház és performansz, Közösségi színház, Személyes színház, Szabad megszólalás és Művészeti kommunikáció képzés. A különböző képzések közt van átfedés, oktatásuk nem a hagyományos, klasszikus egyetemi keretek között zajlik. A nyílt napon résztvevőkben egy a közös: a színház érdekli őket, ezzel akarnak foglalkozni. Emellett sokakat vonz valami más is: maga a Freeszfe mint jelenség, amely bátorságot, erőt sugároz még akkor is, ha működésének nagyobb része krízisidőszakban zajlott.
Nem élhetünk hősként
Ez a sajátos krízisidőszak, az útkeresés izgalma és a megválaszolatlan kérdések terhe jellemezte a Freeszemlét, melynek egyik programja után Upor László, az SZFE volt rektorhelyettese, a Freeszfe Egyesület egyik alapítója válaszolt a Népszavának.
Az egyetemfoglalás alatt többen támogatták Önöket anyagilag is, árveréseket szerveztek, van esély rá a továbbiakban, hogy biztos és állandó anyagi támogatásban részesüljenek?
Három lehetséges útja lenne ennek. Továbbra is a közösségi támogatásra számítunk, hiszen eddig is erre számíthattunk, ez az egyik lehetőségünk. A hőskorszakunk csúcsán, az egyetemfoglalás idején valóban sokan támogattak minket kisebb összegekkel, és ez nekünk rengeteget számított. Nagy öröm lenne, ha most is így állnának hozzánk, ezzel a figyelemmel és nyitottsággal. A problémánkat persze az oldaná meg, ha komoly vállalatok segítenének, ha őket nem kompromittálná az, hogy a Freeszfenek pénzügyi támogatást nyújtsanak, ez volna a második lehetőségünk. A harmadik lehetőség, ami nem lehetetlen, és én ebben reménykedem igazán: hogy európai forrásból közvetlenül kapjunk támogatást pályázatok útján. Arra nem számítok, hogy egyszer csak a kulturális miniszter felhív minket, hogy akadna nekünk véletlenül pár milliárd, kérjük-e.
Másfél év telt el az egyetemfoglalás óta, a Fidesz újabb kétharmados győzelme után számítanak valamilyen gesztusra a kormánypárti kulturális éra részéről?
Úgy gondolom, olyan mértékig elmérgesedett ez a helyzet, hogy esélyét sem látom az együttműködésnek. Másfelől pedig azt gondolom, ha azok, akik minket gyakorlatilag elüldöztek az egyetemről, hirtelen ötlettől vezérelve mégiscsak a segítségüket ajánlanák fel, azt nem fogadnánk el. Azok az intézmények, akik tulajdonképpen sportot űztek abból, hogy a hitelünket rontsák, nem fogják elismerni a hallgatóink mostani teljesítményét sem. Pedig csodálatos alkotások születtek, ugyanakkor egy el nem múló fáradtság érezhető a diákokon és a tanárokon, ennek része a járványhelyzet, a nincstelenség. És persze ehhez az is hozzátartozik, hogy egy nagy hőstett után az ember nem élhet hősként tovább. Nem sikerült kipihennünk az utóbbi másfél évet.
Ilyen szakmai megosztottság mellett megbélyegzettek lesznek azok, akik a Freeszfe által meghirdetett képzésekre jelentkeznek?
Szinte kizártnak tartom, csak annyira, amennyire eddig, újabb bélyeg nem alakul ki: akinek a szemében az nemtetsző, hogy valaki átjelentkezett hozzánk, annak a régi egyetemen végzettek sem feleltek meg. Az, hogy már nem az egyesek szerint „liberális hüllőkeltetőben” végezzük a tevékenységünket, hanem szabadabb utakon járunk, ennek az egyetemnek és ennek a szellemiségnek a megítélésén nem változtat.
Az elmúlt egy évben a pandémia és a finanszírozási problémák ellenére sikerült két intézmény épületében is részleges otthonra lelniük: a CEU Nádor utcai épületében és a Marczibányi téren folytatják az oktatást?
Ezen a két helyszínen biztosan tovább folyik a munka, de szeretnénk valami színházibb, rendezésre alkalmasabb specifikus teret is. Reménykedünk a változásban: azokkal a külföldi partner-egyetemekkel, akikkel a diplomamentő programot összehoztuk azt gondoljuk, hogy kapcsolatainkat szorosabbra fűzve létrehoznánk valami közöset, akár egy nemzetközi intézményt. Ezen tényleg gondolkodunk, ha szerencsénk van és nem omlik össze a világ, akkor ebből még lehet is valami.
Művészek közéletről és társadalomról
A II. Freeszemlén a Freeszfe hallgatóinak előadásait, független filmesek, továbbá a hallgatók alkotásait láthatta a közönség, a kísérőprogramként voltak beszélgetések és egyetemi előadások, továbbá aukció is. A fesztivál kerekasztal-beszélgetésein aktuális témákról: a gyermekvállalásról, a háborúról, a hitről és a hatalommal való visszaélésről volt szó. A beszélgetéseken felszólalt többek között Iványi Gábor lelkész, Szentesi Éva író, Szilágyi Liliána úszó, Terék Anna szerző, Mérő Vera jogvédő, Nagy Sándor színész és Peller Mariann műsorvezető. A Freeszemle megszervezése a mostani Művészeti kommunikáció szak hallgatóinak vizsgafeladata volt.
