Örkény István születésének 110. évfordulója volt az alkalom a Jon Tarcy brit filmes, a Magyar Filmintézet és a londoni Liszt Institute együttműködésének eredményeként készített két, filmvászonra adaptált egyperces bemutatására az új Magyar Házban. Az egyik az In Memoriam Dr. K.H.G, a másik az Inquiry into the State of My Health, eredti magyar címén a Hogylétemről volt.
Vincze Máté, a Liszt Institute igazgatója bevezetőjében arról beszélt, hogy a Magyar Ház programján rendszeresen szerepelnek olyan kabarék, vagy tréfás programok, melyek hűen tükrözik a magyar lelket. A szigetországban nem kell külön bemutatni a magyar humort, hiszen a könyvesboltokban gyakran botlanak bele az emberek Mikes György műveibe. Örkény István világa 2022-ben, a pandémia lassú lecsengése és az ukrajnai háború közepette különösen megkapja a közönséget. A három brit színész által előadott Egypercesek közé olyan sok magyar olvasó által kívülről fújt, vagy szállóigeként emlegetett mesterművek tartoztak, mint a Budapest, az Apróhirdetés, A színész halála és a Szakmai önérzet.
A két rövidfilm szövege magától értetődően Szöllősy (Solossy) Judit átültetésében hangzik el, hiszen az Egyesült Államokban született, 1975 óta Magyarországon élő fordító munkássága elválaszthatatlanul összefonódott az Egypercesekkel. A rendezvényen részt vevő és felszólaló műfordító lebilincselően beszélt azokról a kihívásokról, melyekkel az Örkényre jellemző "közhelyek csokrának" angol nyelvre áttétele kapcsán szembesült. Szólt arról is, mennyire különbözik az angol és az amerikai olvasók hozzáállása Örkény világához, utóbbiak gyakran találják túl sötétnek a humorát, de végül mindenki képes megérteni, azonosulni vele és legfőképpen nevetni rajta. Mint mondta, "nem hagyja magát a szavak által befolyásolni", belebújik Örkény fejébe, addig nem nyugszik, míg meg nem találja a forrást, a lényeget, majd ezek alapján a megfelelő angol kifejezéseket.
A nagy tetszéssel fogadott est kapcsán Jon Tarcy színész-producerrel beszélgetve először magyar hátteréről és ennek kapcsán magyar tanulásáról esett szó. Sárospatakon született nagyapja 1947-ben érkezett Angliába, édesapja is jól beszélt magyarul, ő pedig gyerekként sok időt töltött Magyarországon, így "az érdeklődés mindig megvolt". Felnőttként kezdte komolyabban venni a nyelvet, több hetet töltött a Debreceni Nyári Egyetemen, az utóbbi időben pedig magánúton tanul. "Jó úton járok" - mondta a filmes szakember, "de még sokat kell dolgoznom a folyékony beszéd érdekében". Mindezt azért teszi, hogy jobban megértse a család kulturális gyökereit. Szeretne többet utazni és dolgozni Magyarországon és ebből a szempontból nagyon fontos számára a minél tökéletesebb kommunikáció. Tanára, az oly sok, kulturális téren tevékenykedő britet a világhálón keresztül magyarra oktató Velencei Renáta a pandémia idején ismertette meg vele Örkény Nincs semmi újság-ját, amit briliánsnak tartott. Azonnal megrendelte az Egypercesek két kötetét, - és le volt nyűgözve.
Jon Tarcy nem értett egyet a feltételezéssel, hogy az Egypercesek leginkább a 60-70-es években szocializálódott magyarok számára érthetők, szerint Örkény munkásságát univerzialitás jellemzi. "Igaz, a sztorik jelentős része kötődik a 60-as évek Budapestjéhez, de ez nem jelenti azt, hogy azok az emberek, akik most olvassák őket, nem találnak kapcsolódási pontokat". Mint említette, "egyik kedvence a Redeemer, A megváltó, amihez mindenki kötődik, aki valaha is megpróbált valamilyen összetett feladatot elvégezni, mint jelen esetben egy színdarab megírását. Micsoda érzés, a legyőzhetetlenségé, amikor az író leteszi a tollát! A News and Pseudo-News, a Hírek és álhírek ebben a mai, a közösségi média és a "fake news", az álhírek furcsa korában relevánsabbnak tűnik, mint valaha. Ezek a történetek végeredményben emberi viszonyokról szólnak és ez teszi őket nemcsak időtlenné, hanem arra képessé, hogy kulturális határokat legyőzve Magyarországon kívül is élvezhetők legyenek. Ahogy Esterházy Péter fogalmazott Örkény stílusáról: Fanyar, akár egy angol, elegáns, akár egy francia, következetes, akár egy német: magyar".
"Van valami Örkény humorában," - folytatta Jon Tarcy - "ami nagyon könnyen eljut a brit közönséghez, függetlenül attól, hogy Egypercesekről, vagy drámákról, köztük a Macskajátékról van szó. Fekete groteszkjei lencsét tartanak az olvasók, a hallgatóság elé, segítenek a felszín alá bújni és ez nagyon fekszik a briteknek". Az alkotó "különleges kihívásnak tekintette, hogy filmes módszerrel kell kihoznia közönségéből ugyanezt a választ. Csak remélni tudta, hogy ez sikerül".
Tarcy további Egypercesek megfilmesítését tervezi, de előkészületben van egy magyar tematikájú játékfilmje és egy prózai műve is. A már több fesztiválon, - Raindance, Bécs, Texas, Yorkshire - bemutatott kisfilmek várhatóan az év végén válnak hozzáférhetővé a világhálón.
