Hiába kötelezi jogerős bírósági ítélet, a kormány továbbra sem hajlandó kiadni azokat az előzetes számításokat, amelyek igazolnák, hogy az államnak megéri 35 évre magáncégeknek adni a hazai gyorsforgalmi utak üzemeltetését. Pedig az emberöltőre szóló autópálya-koncessziós pályázaton már győztest is hirdettek – a nyertes magántőkealapok mögött minden bizonnyal a miniszterelnök milliárdos barátja áll, akiről a legújabb hírek szerint kishíján ösztöndíjat neveztek el a honvédelmi tárcánál –, s a Rogán Antal felügyelete alá tartozó Nemzeti Koncessziós Iroda korábban a perben épp arra hivatkozott, hogy még nem zárult le a pályázat, így a jelentkezők és a számítások nyilvánosságra kerülése rontaná az állam alkupozícióját.
Ilyenkor az ember óhatatlanul arra gondol, hogy nem is léteznek ilyen előzetes számítások, vagy pedig nem épp a kormány álláspontját igazolják. De legyünk megengedőbbek:
tegyük fel, hogy a kalkulációk megvannak, s azt bizonyítják, hogy mondjuk 2050-ben is jól járnak a magyar adófizetők a konstrukcióval. Még ekkor is van két lehetőség: egyrészt, hogy a számítások valósak és pontosak; másrészt felmerülhet, hogy a kormány egy új, unortodox matematikát alkalmazott.
Egy ilyen új matematika alapjait Douglas Adams már kidolgozta a Galaxis útikalauz stopposoknak című művében (Gabo Könyvkiadó, 2000), az általa bisztromatikának (bistromatics) nevezett új tudomány leírása az ötrészes trilógia (Trilogy in five parts) harmadik regényében, Az élet, a világmindenség, meg minden című részben olvasható. Abból indult ki, hogy a matematika törvényei az egész világmindenségben érvényesek, egyetlen lényeges kivétellel: „Az éttermek határain belül számlákra írott számok teljesen más matematikai törvények szerint viselkednek, mint az Univerzum bármely más területén bármely más papírra írott számok. Ez az egyszerű tény derült égből villámcsapásként érte a tudományos világot. Forradalmi változásokat okozott.” Lehetővé vált például a Bisztromatika Hajtóművének megalkotása, ami „egy csodálatos új eszköz, mellyel roppant csillagközi távolságok hidalhatók át, és még arra a veszélyes vacakolásra sincs szükség a valószínűtlenségi tényezőkkel”. (A regényben előkerül egy másik, a Végtelen Valószínűtlenség Hajtómű is. Ha ezt bekapcsolják, akkora valószínűtlenség áll elő, hogy az így meghajtott űrhajó az univerzum minden pontján egyszerre van jelen.) Már Einstein megfigyelte, írja Adams, ahogy „az idő nem abszolút, hanem a megfigyelő térbeli mozgásától függ, és a tér nem abszolút, hanem a megfigyelő időbeli mozgásától függ, úgy mostanra rájöttek, hogy a számok egyike sem abszolút, hanem a megfigyelő éttermekbeli mozgásától függ”. Így vált lehetővé például az egyik „legbizarrabb matematikai fogalom”, a recipriverexklúzíva kidolgozása: ez „egy olyan szám, amely önmagán kívül minden számmal egyenlő”.
Azt hiszem helyben is vagyunk, a kormány így könnyen igazolhatja számításai helyességét, s még arra sincs szükség, hogy az érintettek éttermekbeli mozgását megfigyeljük.