Jól belebokszolt az üvegplafonba Kende Anna, mikor lemondott akadémiai bizottsági tagságáról. A szociálpszichológus azon akadt ki, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vezetői egyetlen nőt sem találták e szűk hazában, aki érdemes lenne a rendes tagságra. Az MTA a szabályokra hivatkozik, amit persze szintén bölcs férfiak grémiuma alkotott és aligha változtathatatlan. Ha lenne rá szándék. De nincs.
Hetényi Zsuzsanna egyetemi professzor szerint egy gyerek öt év mínuszt jelent egy nő karrierjében. Harminchét évesen jutott el az első konferenciájára, és még jó pár évet kellett várnia, hogy úgy mehessen el egy könyvtárba, hogy ne kelljen állandóan az óráját nézni, mikor kell a gyerekekért rohanni. Ezzel együtt is 15 éve elérte az üvegplafont. Ma már a kispapák is elmehetnek gyes-re, de a nemi szerepekről alkotott összkép alig változott. Ma is magától értetődő, ha egy konferencián a vele azonos pozícióban vagy tudományos rangban lévő férfi kolléga megkéri a nőt, hogy hozzon egy kávét. Még mindig közösségi vitát tud kreálni, ha egy férfi politikus kendővel magára köti a gyermekét. Az egyébként is lassan változó zsigeri beidegződések felszámolását finoman szólva sem segíti a jelenlegi kormánypárt „vissza a konyhába” útmutatása.
A tudományos elefántcsonttorony éppúgy tesztoszteron gőzben úszik, mint a politika fellegvára. Az országgyűlési képviselők kevesebb mint 14 százaléka nő. A parlamenti bizottságok egyikét sem vezetheti nő, de az 58 alelnöki posztból is csupán tíz hely jutott a Kövér által csak „kettessel kezdődő személyi számot viselő”-nek nevezett képviselőknek. De mit várhatnánk, ha Novák Katalin mindjárt köztársasági elnök szerint egy nő se higgye el, hogy folyamatosan versenyezni kell a férfiakkal, és legalább olyan beosztással, legalább akkora fizetéssel kell rendelkezni, mint ami a másiknak van?
Kedves elnök asszony, nem hiszik, hanem tudják: ugyanannyi munkáért, ugyanolyan tudományos teljesítményért nem járhat kevesebb. Még akkor sem, ha a sütő lehajtott ajtaján íródik a PhD.