Ez a támadás is igazolja, hogy jó döntést hoztunk, amikor arról döntöttünk, hogy nem szállítunk fegyvereket a háborúba; mert a katonai szállítmányok - amint átlépnék a magyar-ukrán határt - szintén orosz támadás célpontjává válhatnának - érvelt Menczer Tamás külügyi államtitkár a kárpátaljai Volócot ért orosz rakétatámadás kapcsán.
Nos, nem lépték át fegyverszállítmányok a magyar-ukrán határt,
az orosz rakéta mégis a magyar határ közelében csapódott be. Nem véletlenül, hanem az orosz haditerv részeként,
és semmiféle garancia nincs arra, hogy az első támadás egyben az utolsó is volt. Magyarország különutas, Kreml- és Putyin-barát politikája ellenére ugyanúgy felkerült az Oroszországgal szemben barátságtalan országok listájára, mint azok, akik fegyvert is küldenek az orosz agresszióval szembeszegülő Ukrajnának, és egyértelműen kimutatják szolidaritásukat az ország vezetésével, népével. Addig, míg nem érte támadás a magyarok által is lakott Kárpátalját, talán még el lehetett adni, hogy ez is az Orbán-kormány politikájának köszönhető, de az orosz rakéta kedd esti, volóci becsapódása ezt is hiteltelenítette.
Magyarország biztonságát nem különutas politikája, hanem NATO-tagsága szavatolja, a kárpátaljai magyarok otthonai pedig addig fognak sértetlenül állni, amíg Putyin szemet nem vet erre a térségre is - vagy míg az ukrán hadsereg meg tudja védeni.
Minden ország szuverén joga, hogy küld-e fegyvert vagy sem Ukrajnának. Erre nem is kötelezi senki hazánkat, nem mi vagyunk az egyedüli EU-tagország, amely így döntött. A Moszkva felé kacsingatásban viszont egy szál magunkra maradtunk, ami sajnos nemcsak az Orbán-kormány, hanem hovatovább egész Magyarország, sőt a teljes magyar nemzet nemzetközi megítélését befolyásolja. A kárpátaljai magyarság helyzete eddig sem volt irigylésre méltó, nyelvi-oktatási jogaik csorbítása ellen semmit sem tudott tenni Budapest. Mint ahogy azt is tehetetlenül kell majd végignéznie, hogy a háború befejezése után a kétkulacsos politikája keserű levét a kárpátaljai magyarok fogják elsőként meginni.