- Gátlások nélkül énekelni

Noha idén számos provokatív, sokkoló vagy bizarr tárlat szerepel a Velencei Képzőművészeti Biennálén, a legjobb nemzeti kiállításnak járó Arany Oroszlánt mégis a Brit Pavilon visszafogott installációja nyerte. A Biennálé zsűrije szerint Sonia Boyce „Feeling Her Way” című multimediális kiállítása „a történelem új olvasatát nyújtja hangokon keresztül” – a tárlat öt színes bőrű női zenész előadását mutatja be.

Ahogy belépünk a Giardini parkjában található épület kapuján, a tematika rögtön adja magát: egy színpompás tapétájú teremben találjuk magunkat, melyben képernyőkön három előadó énekel – a brit Jacqui Dankworth és Poppy Ajudha, valamint a német Tanita Tikaram –, akik Errollyn Wallen brit zeneszerző instrukciói szerint alakítják, formálják hangjukat.

A pavilon belseje is a kortárs videóklipek és a zenei tehetségkutatók színvilágát idézi – a mozaikos tapétán kábelek, állványok, lámpák és mikrofonok montázsa látható – a látogatók pedig a képernyők előtt aranyszínű, pirit drágaköveket idéző kockákra ülhetnek le. Az első képernyőn a zeneszerző arra kéri a három énekest, hogy képzeljék magukat tárgyak vagy állatok helyébe, vagy gondolják azt, hogy ők királynők. A legendás londoni Abbey Road Stúdióban rögzített felvételeken az előadók pedig tényleg átadják magukat az improvizáció játékának, a közös kísérletezés örömének, miközben egymás énekhangjára is reagálnak.

A többi kisteremben már külön-külön látjuk őket, ahogy szintén szabadon, gátlások nélkül dalolnak – kivétel Jacqui Dankworth énekest, aki kétszer is szerepel, egy szobában Sofia Jernberg etióp előadóval is duettezik. Egy hosszabb teremben már Boyce 1999-ben alapított zenei gyűjteményének egy részletét láthatjuk, olyan brit együttesek CD-it, posztereit és korongjait, amelyekben fekete előadók is szerepelnek, akik számaikkal bekerültek a világ zenei körforgásába. Például a Morcheeba, a Sugababes, az All Saints és a Spice Girls együttesek hanghordozóit – egyeseken még az árcímke is rajta maradt. Boyce szerint noha ezek az előadók emberek millióinak szolgáltattak érzéki zenét, sokszor alulértékeltek.

A kiállítása kurátora, Emma Ridgway szerint az 1962-ben, Londonban született Sonia Boyce a művészettörténetben helyet vívott ki a fekete brit nők szubjektivitásának bemutatásáért. A jelen tárlaton pedig azt vizsgálja, hogy a szabadság, a képzelet és a játékosság vokalizálása – vagyis hangokba öntése – hogyan ad új lehetőségeket.

Sonia Boyce már jó ideje kiáll a társadalmi témák mellett: az 1980-as években a fekete brit művészeti mozgalom egyik meghatározó alakja volt, akinek jelen művészetében a személyes, az esztétikus és a politikai nézőpont találkozik. A korai rajzai és kollázsai a saját nemére és az afro-karibi identitására reagáltak. Ma már fotóval, videóval és installációval mutatja be gondolatait, a fő kérdése pedig, hogy miként fejeződik ki az identitás, és mi történik akkor, ha a társadalmi szabályokat váratlanul megzavarják. A velencei kiállítás kapcsán Boyce arra volt kíváncsi, mi történik akkor, ha valaki szabadnak érzi magát, másfelől hogyan kell megteremteni a körülményeket ahhoz, hogy az egyén átélje azt a szabadságot, amikor nem mások mondják meg, hogy milyennek kellene lennie, vagy milyen lehetne.

A jelen installáció a jövőben két helyre még biztosan „elutazik”: 2023-ban az angliai Margate városába, a Turner Contemporary művészeti galériába, majd 2024-ben az Egyesült Államokba, Connecticutba, ahol a Yale Center for British Art múzeumban állítják ki – ez lesz az első alkalom, hogy a Brit Pavilon tárlatát Velencén és az Egyesült Királyságon kívül máshol is bemutatják.

Infó:

Sonia Boyce: Feeling Her Way

59. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé, Brit Pavilon

Giardini

Megtekinthető november 27-ig