„A színház a mi harcterünk” – fogalmazott Oskaras Koršunovas világhírű litván rendező, amikor a szerda esti közönségtalálkozón a Nemzeti Színházban a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (Mitemen) azt kérdezték tőle, hogy miért fogadták el a meghívást a fesztiválra. Mint azt már megírtuk, a vilniusi Városi Színház Delhi tánc című előadásának végén a színészek meghajlás helyett elvágódtak, mintha golyók terítették volna le őket, a háttérben pedig egy montázs jelent meg, amiben 1956-os budapesti és 2022-es ukrajnai háborús fotókat vetítettek egymás mellett, azzal a felirattal, hogy „Orbán, are you sure?”.Azaz: „Orbán, biztos vagy benne?”
Az előadást két este is játszották, szerdán a telt házas Kaszás Attila-teremben a több perces, rendkívül hatásos perfomanszt minden néző végigülte, a vetítés után a színészek felálltak és meghajlás nélkül távoztak. A nézők megtapsolták a látottakat, annak ellenére, hogy a művészek már nem voltak a színpadon. Az előadás utáni beszélgetésre a fiatal színészek ukrán zászlókkal érkeztek, és olyan póló volt rajtuk, amelyen a magyar miniszterelnök és az orosz elnök ölelkezik, egyikőjükön pedig csak a magyar miniszterelnök szerepelt egy groteszk fotómontázson.
Meglepődött az Orbán-kormány politikája ellen tiltakozó litván színész, hogy nem lát Budapesten ukrán zászlótA Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila most is –akárcsak előző este egy másik, szintén a tapsrendben akciózó litván színház esetében – gyorsan átadta a színház ajándékát a rendezőnek, majd újra kifejtette, hogy állandó politikai üzeneteket kapnak a fesztiválon, de ők ezeket nem akadályozzák meg, mert ez egy szabad fesztivál egy szabad országban, ahol ki lehet fejteni mindenkinek a véleményét. Beszélt megint arról, hogy nekünk üzennek a németek, az osztrákok, az amerikaiak, korábban negyven éven át üzentek a kommunisták, de mi mégis a saját utunkat járjuk.
A litvánok mostani üzenetét se érti,
és védte a magyar miniszterelnököt, aki szerinte a magyar légierők vezetőjeként a litvánokat is oltalmazza. Újra beszélt vendégszeretetről, aztán megszólította a rendezőt, hogy „én nem lennék soha ilyen gőgös, drága rendezőkollégám, hogy így merjek beszélni”. Ezután dühösen lecsapta a mikrofont az asztalra és szerda este is otthagyta a közönségtalálkozót.
Oskaras Koršunovas erre így reagált: „Örülünk, hogy itt lehetünk. Zajlik egy háború, egy független országot támadtak meg. Ez a háború veszélyt jelent egész Európára, egy csónakban evezünk, egy állásponton kell, hogy legyünk. Nekünk az a dolgunk, hogy a saját eszközeinkkel fejezzük ki a véleményünket. Most is ezt tettük, az előadás végi perfomansszal is.” Később szó volt arról is, hogy mivel Ivan Viripajev darabja, a Delhi tánc a halálról szól, eredetileg is elvágódtak a színészek a tapsrendben. Csakhogy a vetítés miatt most Budapesten nem hajoltak meg, Vilniusban, ahol nincs a végén vetítés, igen. Azt is hangsúlyozta a rendező, hogy azért tiltakoztak, mert úgy érzik, Magyarországnak nem egyértelmű az álláspontja az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban. Arról is szólt a rendező, hogy Viripajevnek, mivel aláírt egy nyílt levelet, amelyben elítéli az ukrajnai eseményeket, Oroszországban letiltották az összes darabját. A rendező úgy érzi, a jelenlegi helyzetben minden megnyilvánulás élesebb, azt mondta, most már nem elég a metafora.
Kozma András dramaturg a közönségtalálkozó moderátora a rendezvény végén felolvasta a Nemzeti közleményét, amelyben többek közt kifejtették, hogy a Nemzeti Színház tudomásul vette a két litván előadás utáni provokatív hangvételű politikai performanszok üzenetét. Megjegyzik azt is, „hogy Magyarország kormánya és a magyar lakosság igen jelentős pénzügyi, logisztikai és humanitárius segítséget nyújt az ukrajnai háború több százezer menekültjének.”
A találkozó végén a színészek összeálltak egy csoportképre és hangos kiáltással fejezték ki szolidaritásukat Ukrajnáért. Teljesen túlléptek a metaforákon.
