demonstráció;Litvánia;Nemzeti Színház;színészek;orosz-ukrán háború;

- Litván színészek 1956-hoz hasonlították Ukrajna orosz megszállását a Nemzeti Színházban

Az Orbán-kormány oroszpárti politikáját provokáló, és a háború iránti közömbösség ellen szóló performansz nem tetszett a vezetésnek, de nem is akadályozta meg.

Orbán Viktornak és a magyaroknak is üzent az orosz-ukrán háború nyomán két litván színitársulat is kedd este a Nemzeti Színházban zajló MITEM nemzetközi színházi fesztiválon.

A vilniusi városi színház színészei a megszokott tapsrend helyett lövések hangjára a földre rogytak, a háttérben pedig egy „Orbán, biztos vagy benne? Magyarország 1956 – Ukrajna 2022” felirat jelent meg egy, az ukrán helyzetet ábrázoló képpel, míg egy másik színpadon a Klaipèda Drámai Színház előadói ukrán zászlókkal és egy „Magyarok, ne legyetek közömbösek!” feliratú molinóval demonstráltak.

A Nemzeti Színház → hívja fel a figyelmet a hvg.hu – szerda este reagált az eseményekre: azt írták, tudomásuk volt a készülő akcióról, de „nem gördítettek akadályt a litván művészek szabad véleménynyilvánítása elé”.

Ennek ellenére kifejtették, hogy Magyarország kormánya és a magyar lakosság jelentős pénzügyi, logisztikai és humanitárius segítséget nyújt az ukrajnai háború menekültjeinek, a MITEM részeként pedig külön szolidaritási napot szerveztek ukrán művészek részvételével. Azt írták, sajnálják, hogy erről a litván társulatok nem vettek tudomást és egyoldalúan állítják be a magyarok viszonyulását ebben a kérdésben. 

A Nemzeti Színház Facebook-oldalán érdekes módon, az Orbánt 1956-ra emlékeztető performanszt nem említették meg, csak a magyarokat a közömbösség ellen felszólítót. A Nemzeti Színház  honlapján hosszasan idézik Vidnyánszky Attila felszólalását a MITEM emlékdíj-átadóján. – Szerencsére egy szabad ország szabad fesztiválján vagyunk, ahol nyíltan elmondhatják a véleményüket rólunk is. (...) A mi nemzetünk így él ezer éve; hol a tatárok, hol a törökök, hol a németek, hol a kommunisták, hol az amerikaiak akarják megmondani, hogy mi hogyan éljünk, mit gondoljunk. De belül mindig tudtuk: ahogy mi akarjuk, úgy a jó – mondta. Szavaira állítólag tapssal reagált a hallgatóság:

Mennyiben lesz művészfilm, ha egy romkom fekete-fehérben készül, és Jacques Audiard rendezi? Ez az alapvető kérdés, melyet a nálunk néhány napja bemutatott Ahol a Nap felkel Párizsban című film felvet. A rendezőt, aki szerint műve a mai generációk életének utópisztikus ábrázolása Zoomon értünk utol.