Az elmúlt 12 évben uralkodó kormányzás bebizonyította, hogy a társadalom alsó harmadában élők csak rabszolgasorsra és megaláztatásokra, nyomorra vannak ítélve. Előttünk áll a lehetőség, hogy a saját sorsunk irányítását a kezünkbe vegyük – az országgyűlési választás előtt ezzel a felhívással próbálták mozgósítani ellenzéki roma politikusok a cigányságot. A kiáltványhoz Agócs János, az Országos Roma Önkormányzat elnöke is csatlakozott, aki esélyt látott arra, hogy megfordul a trend, és a Fidesz nyomasztó fölényét hozó választások után a romák körében „jelentősen módosulni fognak” az arányok.
Ma már tudjuk, hogy nem módosultak. Ugyanaz történt, ami már jó ideje történik: a legszegényebb településeken élő romák elsöprő többsége a kormánypártra szavazott.
Politikai elemzők és szociológusok általában a kistelepüléseken kialakult hűbéri viszonyokkal, a klientúrarendszerrel, a kiszolgáltatottsággal, az egzisztenciális fenyegetettséggel, a gátak nélkül hömpölygő fideszes propagandával – és az ellenzék hiányával – magyarázzák a jelenséget.
A romák számára gyaníthatóan az se bírt vonzerővel, hogy az ellenzéki összefogásban helyet kapott a Jobbik is. Hiába szakadt ki onnan a szélsőjobbos irányzat, borsodi településeken hiába vettek részt romák is jobbikos szervezetek alapításában, a néppártosodás valóságánál erősebbnek bizonyulhatott a cigányellenes vonulások emléke.
Öröm az ürömben, hogy közben teljesült Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt kérése, és három roma jelölt is befutó helyre került az ellenzéki listán. Berki Sándor a Párbeszéd, Lőcsei Lajos a Momentum, Varga Ferenc pedig a Jobbik színeiben lesz parlamenti képviselő. Nagy a felelősségük. Az elkövetkező négy évben nekik kell megmutatniuk, hogy – szemben a fideszes vazallusok minden hatalmi igényt lelkesen kiszolgáló mentalitásával – „lehet más a romapolitika”. Ahhoz, hogy ezt bizonyíthassák, a saját tehetségük és tudásuk kevés, szükségük lesz az ellenzéki pártok támogatására is. Különben kudarcra vannak ítélve.