A tudósok 1506 védett területet, nemzeti parkot vizsgáltak világszerte, ahol 27 055 vízimadár populáció él, de a trendek elemzése alapján kiderült, a fokozott védelem önmagában nem feltétlenül segít a fajok megőrzésében, ahhoz aktív emberi közreműködésre van szükség – derül ki a Nature-ben megjelent tanulmányból. Az új kutatás eredményei fontos adatokkal járulnak hozzá annak a mozgalomnak a sikeréhez, amely feladatául tűzte ki a Föld 30 százalékát kitevő élőhelyek megóvását, ahol vadon élő állatok és növények élnek. ,,Tudjuk, hogy a védett területek fontosak az élőhelyek megőrzésében, különösen az erdőirtás megállításában. A tanulmányunkból kiderül, hogy míg néhány terület jól működik, több nem mutatja pozitív változások jeleit” - mondta Hannah Wauchope az Exeteri Egyetem Ökológiai és Természetvédelmi Központjának tudósa, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatók elsősorban a vízimadarakra koncentráltak, mivel azok nagy számban vannak jelen, képesek gyorsan telepeket kialakítani és elhagyni, a róluk gyűjtött adatok jó eséllyel megfeleltethetők más vadon élő állatoknál is. Az adatokat 68 országban, jórészt önkéntesek segítségével gyűjtötték, egy részük abból az időből származott, mielőtt egy adott területet védetté nyilvánítottak. De vizsgálták a nem védett, “kontrollterületeket” is. Kiderült, hogy nagy az eltérés, annak függvényében, hogy a vezetőség a fajfenntartást elősegítő fejlesztéseket tartja-e elsődleges feladatának, de az is lényeges mekkora a park, a nagyobbak jobban teljesítenek. Az eredmények összességében csalódást keltettek, a vízimadár-populációknak csak 27 százaléka növekedett a területeken a védelem kialakítása után, 21 százalékuk csökkent a kontrollterületekhez képest. A populációk csaknem fele se nem nőtt, se nem változott, ami a stabilitás miatt elfogadható.
Julia Jones társszerző, az észak-walesi Bangori Egyetem professzora elmondta: bár fontosnak tartja Emmanuel Macron, Boris Johnson és mások által támogatott erőfeszítéseket a védett területek kiterjesztése érdekében, hogy 2030-ra a bolygó 30 százalékát lefedjék, azonban nagyon fontos tudni, hogy ezek a védett területek valóban eredményesek-e vagy sem. “Valójában nagyon kevés kutatás foglalkozik azzal, hogy a védett területeken hanyatlik-e a fajok száma, vagy nő-e a populáció. Ennek az az oka, hogy ezek lefolytatása rendkívül bonyolult”.
Thomas Brooks, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió vezető tudósa szerint a vízimadarak jó példái annak a csoportnak, amely szembesül a biológiai sokféleség csökkenését okozó emberi viselkedés következményeivel.
A nemzeti parkok bővítése nem elegendő a természet védelméhez
A nemzeti parkok és védett területek bővítése nem lesz elegendő a természet pusztulásának megállításához - figyelmeztetnek vezető tudósok. Paul Leadley professzor, a Paris-Saclay Egyetem ökológusa úgy véli: "Az összes szárazföld és tenger 30 százalékának védelmére vonatkozó célkitűzés fontos, védett területek kiterjesztése jó kezdet, ha jól csinálják, de messze elmarad attól, amire a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához és visszafordításához szükség van" - írja a Guardian. A tudósok szerint szükség van a káros mezőgazdasági és halászati támogatások "masszív" csökkentésére, a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt tartására és az emberi túlfogyasztás - beleértve a húsfogyasztást is - elleni küzdelemre, amely a változások sokféle, egymással összefüggő, összehangolt intézkedéseinek része. Szükség van a műanyagszennyezés felszámolására, a növényvédő szerek használatának kétharmaddal való csökkentésére és az invazív fajok behurcolásának felére csökkentésére. A cél, hogy ezekkel az intézkedések megállítsák azt, amit egyes tudósok a földi élet hatodik tömeges kihalásának neveznek, amelyet az emberi viselkedés okoz, és amely az emberi civilizáció számára létfontosságú ökoszisztémákat fenyegeti.
