Néma felállásra kérte a közönséget az Ukrán Pavilon csapata az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálén, hogy ezáltal emlékezzenek meg az áldozatokról. „Mi most a történelem kellős közepén élünk” – fogalmazott az eseményen Pavlo Makov ukrán képzőművész, hozzátéve, minden egyes háború mögött egy kulturális konfliktus áll. Az egyik kurátor, Katyerina Csujeva (Kateryna Chueva) fotókkal demonstrálta, hogy az ukrán kulturális örökséget milyen károk és pusztítások érték a háború során, többek közt a lebombázott mauripol színházat és a csernyihivi könyvtárat. A Biennálé igazgatója, Roberto Cicutto a központi sajtótájékoztatón szintén utalt az orosz agresszióra, mely részben kihatott a mustrára is – az eredetileg kiállító orosz művészek, Kirill Szavcsenkov, Alekszandra Szuhareva és kurátoruk, Raimundas Malašauskas visszaléptek, így idén az orosz pavilon zárva maradt.
Megrendezni az eseményt viszont csodálatos kaland volt – többek közt ezt emelte ki Cecilia Alemani, a Biennálé kurátora beszédében, hozzátéve, a pandémia megjelenése alaposan felforgatta a szervezést, így személyesen csak a skandináv művészekkel tudott találkozni, hogy élőben nézze meg a munkáikat. – A Biennálé többi alkotójával a New York-i lakásomban, a számítógép előtt ülve Zoomon egyeztettem hónapokon át – idézte fel a kurátor. A mustra viszont ahhoz képest, hogy virtuálisan alakult, kifejezetten nagyra sikeredett: az észak-olasz város Giardini és Arsenale területén rendezett Biennálén 58 ország 213 képzőművésze állít ki – köztük 180 alkotó először vesz részt az eseményen –, a mustrán pedig 1433 alkotás tekinthető meg. A jelen Biennálét a pandémia miatt ráadásul egy évvel el kellett halasztani, amire a fesztivál 1895-ös alapítása óta csak a két világháború miatt került sor.
A tematika is külön figyelmet érdemel: a mustra „Az álmok teje” (The Milk of Dreams) címet viseli, mely a brit születésű mexikói festő-író Leonora Carrington azonos című regényére utal. Cecilia Alemani kurátor szerint a kötetben a szürrealista művész egy olyan varázslatos világról ír, melyben az élet állandóan újrateremtődik a képzelet prizmáján keresztül, és ahol mindenki változhat, átalakulhat, valaki vagy valami mássá válhat. A kurátor leírása szerint a Biennálé is hasonló kérdésekre keresi a választ, például hogy a jelenünkben miként változik meg az ember fogalma, mi különbözteti meg a növényt az állattól, az emberit a nem emberitől, valamint mi a felelősségünk a bolygó, más emberek és más életformák irányában, továbbá miként nézne ki az élet az ember nélkül. A Biennálé fókuszában ehhez kapcsolódóan három téma áll: a testek és metamorfózisuk ábrázolása, az egyének és a technológia közti kapcsolat, valamint a Föld és a testek közti viszony.
A fesztivál 127 éves története során ezúttal többségében nők állítanak ki. A Magyar Pavilont is női művész, Keresztes Zsófia képviseli, akinek „Az álmok után: merek dacolni a károkkal” című, tizenkilenc szoborból álló installációját mutatja be a magyar részvételt szervező Ludwig Múzeum. A Magyar Pavilon 113 éves történetében amúgy harmadik alkalommal kap önálló bemutatkozást női művész, Keresztes Zsófia műve ráadásul több ponton is kapcsolódik a Biennálé tematikájához, mivel az nemcsak női nézőpontú, de fontos szerepet kap benne a testiség alakulása és az identitáskeresés is. A szobrok pedig kifejezetten a fesztiválra készültek, míg gondolatiságuk a művész egy 2018-as bécsi kiállításáig nyúlnak vissza, mely részben a német filozófus, Arthur Schopenhauer sündisznó-dilemmájára épült, miszerint az emberek – akárcsak a sündisznók – egymás közelségére vágynak, de mégis megsebzik egymást. A kiállítás másik inspirációs forrása Szerb Antal 1937-ben megjelent Utas és holdvilág című regénye, melynek főhőse, Mihály, amikor elindul Velencéből, hogy felfedezze a ravennai mozikokat, felismeri, hogy a jelene a múlt darabkáiból tevődik össze.
Noha az idei Biennálé a pandémia időszakához is kötődik, mégsem arról szól. Cecilia Alemani az eseményhez írt nyilatkozatában így fogalmaz: „Az Álmok teje nem a világjárványról szóló kiállítás, de óhatatlanul rögzíti korunk megrázkódtatásait. Ilyen időkben, ahogy a Velencei Biennálé története tisztán mutatja, a művészet és a művészek segíthetnek nekünk elképzelni az együttélés új módjait és az átalakulás végtelen, új lehetőségét”.
Infó:
59. Velencei Képzőművészeti Biennálé
Giardini és Arsenale
április 23. – november 27.
Ezért csúszott a Biennálé
A jelen kiállítás halasztásának oka, hogy a Biennálé vezetése a világjárvány miatt kialakult rendkívüli helyzetre tekintettel 2020-ról 2021-re halasztotta a 17. Velencei Építészeti Biennále megrendezését, így ezzel szinkronban módosították az eredetileg 2021-re tervezett 59. Velencei Képzőművészeti Biennálé időpontját is, amelyet idén április 23. és november 27. között rendeznek meg.
Új résztvevők
A Velencei Biennálén öt ország először vesz részt: Kamerun Köztársaság, Namíbia, Nepál, Ománi Szultánság és Uganda. Saját pavilonnal szerepel először a Kazah Köztársaság, a Kirgizisztáni Köztársaság és az Üzbég Köztársaság.
