A XX. század osztrák művészetének úttörője Hermann Nitsch festő, performansz- és akcióművész, hétfőn, 83 éves korában elhunyt. – Nélküle a bécsi akcionizmus „vértelen” lázadás maradt volna, művészi hagyatéka rendkívül lenyűgöző és tartós ihletforrás – emlékezett meg róla Innsbruck püspöke, Hermann Glettler, az Osztrák Püspöki Konferencia művészetért és kultúráért felelős vezetője.
Nitsch „véres” lázadása az 1960-as évek elején, a bécsi akcionizmus keretén belül tört ki, majd 1973-tól az alsó-ausztriai prinzendorfi kastélyban folytatódott, éghajlati és szimbolikus okokból mindig pünkösd idején. Nitsch orgiasztikus-misztikus színházának középpontjában az életérzés fokozása állt. Ennek érdekében tudatosan keverte az ószövetségi áldozatfelfogást, a Mithrász-kultusz vérrítusait, a görög Dionüszosz-imádat orgiasztikus elemeit vérontással, más archaikus kultikus cselekedetekkel, továbbá a katolikus egyház szakrális tárgyainak a bevonásával. A virággal díszített birkatetemek, a fehér lepelbe öltöztetett, keresztre kötözött résztvevők vérrel leöntése nemcsak a katolikus egyház és az állatvédők, hanem liberálisabb kritikusok nemtetszését is kivívta.
Az 1980-as évek óta munkáit számos neves múzeumban és kiállításon mutatták be, többek között New Yorkban, Moszkvában, Londonban és Párizsban. Nálunk 1999-ben, a Kiscelli Múzeumban bemutatott tárlata kavart botrányt, mondván, hogy művészete blaszfémia.
Nitsch 2000-től a Bécsi Képzőművészeti Akadémia több rendezvényén vitatta meg a művészete és az egyház viszonyát a grazi püspökkel, Egon Kapellarival, aki most nagy tisztelettel és elismeréssel emlékezett az elhunytra, aki az egyházhoz fűződő viszonyáról így vallott: „A kereszténységnek van egy szimbolikus nyelve, amely messze túlmutat dogmatikus szűkösségén. Szívem a katolicizmus érzéki igazságához, gazdagságához tartozik, és szeretem a katolikus hagyományt, amely sajnos múzeummá vált az egyház hibájából.”
