Hetven országban vetítik éppen a Palladio-dokumentumfilmet, ami egy építészeti utazás Vicenzától Amerikáig, az ókori római templomoktól a venetói dombok klasszikus szépségű villáiig. Dokumentumfilm? Lényegében igen, de nem egymás követő beszélő fejekkel. A rendező, vágó és forgatókönyvíró Giacomo Gatti által rendezett Palladio ismeretterjesztő és dokufilm egyszerre, nézése közben a néző úgy érezheti magát, mintha a nagy építész tudósainak, és közeli ismerőinek társalgóiba teleportálták volna. Egy vidéki Palladio-villában diákokat, restaurátorokat és híres építészettörténészeket szállásolnak el egy készülő konferencia előtt, miközben egy brüsszeli egyetemi tanár egészen a Yale világhíres tanáráig, Kenneth Framptonig megy, hogy megkérdezhesse, hogyan tudná megmutatni a diákjainak, hogy Palladio építészete máig hat, megkerülhetetlen szerepe akkor is óriási a szellem- és építészettörténetben, ha már nem tudunk róla. A több helyszínen zajló beszélgetésekből, megszólalásokból kerekedik ki az Andrea di Pietro Della Gondola néven, Padovában született építész élettörténete és máig ható szellemi hagyatéka.
A filmnek van tehát egy erős és aktuális szándéka, amit több szálon és regiszterben képes összefonni. Miért érdemes ma is tanítani megoldásait, amit 1570-ben a Négy könyv az építészetről című munkájában rögzített? Hogyan hódította meg szigorú formaérzéke előbb a Brit-szigeteket – ahol a Palladio-mánia XVIII. században valósággal hódított –, aztán az új amerikai államot?
Ahogy a filmben elhangzik, Palladio jókor volt jó helyen. Születése (1508) után néhány évvel véget ért a háborúskodás, szülővárosa, Vicenza pedig Velence fennhatósága alá került. Utóbbiak a helyi arisztokrácia hegyi váraikat leromboltatták, így lejjebb, a dombok közé költöztek, ahol birtokaik köré már nem várszerű villákat építtettek. Amelyek pedig jelentősen megnőttek, mivel Palladio volt a felelős a környék mocsarainak lecsapolásáért és új termőföldekké alakításáért is – és ő lett a környék 24 – ma Világörökségnek számító – vidéki kastélyvillájának tervezője is.
Palladiót halála után ugyan sokáig elfelejtették, de említett könyve, a I Quattro Libri dell’Architettura olyan érzékletes és részletes rajzokkal mutatva be az épületeit és arányait, hogy hatása még sokkal később újraéledt. Palladio reneszánsz neoklasszicizmusa a XVIII. században előbb a brit és ír középületek képét határozta meg, de kastélypéldái Poroszországon át egészen Oroszországig, illetve az ellenkező irányban Amerikáig is eljutottak.
A 97 perces film természetesen szebbnél szebb Palladio-épületeket mutat be Vicenzától Velencéig, és tele van a tudósok által előadott anekdotákkal. Például azt is megemlítik, hogy akkor is szerencséje volt, amikor a szegény molnárcsalád fiatal kőműves fiát felfedezte későbbi mentora, Trissino gróf, kora polihisztora, így tovább képezhette magát. Trissino nevezte el – a művészetek és kézművesség görög istennője, Pallas Athéné után – Palladiónak – születési neve az Andrea di Pietro della Gondola volt. És azt is, hogy Thomas Jefferson (az USA későbbi elnöke) a Palladio-könyv rajzai után tervezett magának vidéki házakat, majd előbb Virginiában, majd Washingtonban is a nagy vicenzai építész stílusában emelték a legfontosabb középületeket – lásd Capitolium vagy éppen a Fehér Ház. És az amerikai krimik klasszikus helyszíne, a New York-i Legfelsőbb Bíróság épülete, aminek lépcsőjén annyi híres jelenetben jönnek már a sztárok riporterstatisztáktól övezve. Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa 2010-ben az építészt egyébként az „amerikai építészet atyjának” nyilvánította.
Tissino gróf segítette, hogy 1547-ben elutazzon Rómába az antik római maradványokat és a kora reneszánsz műveit tanulmányozni, sokat rajzolt, jegyzetel – innen erednek saját műveinek fegyelmezett arányai és finom részletképzése, amit aztán nemcsak épületei, de híres könyve segített továbbörökíteni. (Ezt egyébként egy i.e. I. században élt római építész, Vitruvius nyomán írta.) De Palladio sokat átvett a manerizmusból és az érett reneszánsz művészetéből is, híres meghatározása szerint minden épületnek három követelménynek kell megfelelnie: egyszerre kell tartósnak, kényelmesnek és szépnek lennie. És a filmben látható Palladio-terek máig megfelelnek ennek.
Palladio legtöbb műve Vicenzában és környékén áll. 1552-től lett Vicenza építésze, munkái átformálták a város arculatát. Leghíresebb épülete, a környékbeli dombon álló Villa Rotonda (minden oldala ugyanolyan egy hatoszlopos portikusszzal, középen kupolával), utolsó vicenzai épületét, az ókori színházak mintájára tervezett, pompázatos Teatro Olimpicót már nem tudta befejezni.
1570-ben Veneto tartomány vezető építésze lett, védműveket és ünnepségeket tervezett, de a városban sokáig nem kapott megbízatást – még a Rialto-híd felújítására kiírt pályázaton sem ő nyerte. A sors aztán úgy hozta, hogy a város látképének két meghatározó templomát, a Szent Márk-öböl túlsó partján lévő San Giorgio Maggiore és a Redentore-templomot ő tervezhette meg. A Dózse-palotával szemben álló, fehér márvány a csodaszép San Giorgio Maggiore valószínűleg a világ egyik legszebb temploma, a velenceiek számára legkedvesebb pedig talán a Giudecca szigeten álló Il Redentore. Klasszikus timpanonos homlokzatukkal élesen elütnek a korabeli velencei reneszánsz templomépítészet hagyományaitól, az Il Redentore (A Megváltó) pedig minden július harmadik vasárnapján a velenceiek egyik legnagyobb ünnepének helyszíne, a XVI. század első pestisjárványa elmúlásának az emlékére. 1577-ben a túlélők hálájuk kifejezésére építették meg templomot, fölszentelése óta pedig a velencei családok ezt a szombat éjszakát hajón, csónakon töltik, majd az ünnep fénypontjaként egy alkalmi pontonhíddal kötik össze a szigetet Velencével, hogy a Redentore-templom esti nagymiséjére mindenki száraz lábbal kelhessen át.
Palladio egyébként valószínűleg egy magyar megbízójának is dolgozott. Az Országos Levéltárban őrzött azt levelét amelyet Velencében, 1560 júliusában írt olaszul és saját kezűleg: „Uraságod kegyeskedjék Márton mesternek, a kőművesnek megmondani, hogy a loggia boltozatának leállványozásával ne legyen olyan sietős, hanem hogy hagyja azt néhány napig beállványozva, amíg a habarcs megköt, mert nem akarnám, hogy gyors leállványozása folytán valami kellemetlenség jönne közbe.” A Palladio-boltozásból aztán nem lett semmi, csak annyit tudhatunk, hogy a megbízó Nádasdy Tamás akkori nádor lehetett, aki e levél keltezésének évében Sárváron és Sopronkeresztúron is építkezett.
Infó:
A művészet templomai: Palladio
Olasz ismeretterjesztő film, 98 perc, 2019
Rendező: Giacomo Gatti
