Heti abszurd;

- Heti abszurd: Hisztimancik

Döbbenten hallhattuk a gyászhírt, felmondott a köztévé legnagyobb arca: Bende Balázs az orosz egyes csatorna, a Pervij Kanal igazgatójaként folytatja. A magyar közmédia működtetésében szerzett évtizedes tapasztalatait kamatoztatva az ő feladata lesz az orosz nyilvánosság maradéktalan meggyőzése arról, hogy Ukrajna indított inváziót ellenük, Brüsszel, az amerikai palagázkereskedők és a globális LMBTQ-lobbi által felbujtva. Ígéri, ott is példás fegyelmet fog tartani, ne történhessen többé olyan jogosulatlan nyilvános akció, mint az ukrán hadak elől azóta Németországba disszidált hisztis szerkesztőnő, Marina Oszvjannikova esete.

Önbizalomnövelő és önnyugtatás-fejlesztő tréningeket tart majd a nemzetközi balliberális média által rendszeresen alaptalanul vádolt orosz hírcsatornáknak. A jogállamiság alapelveinek védelmében test-test elleni küzdelemben leszereli Pókmálcsikot, Betment és a társaikat, akik a nyugati szuperhősbojkott ellenére be akarnak jutni az épületbe. Meghívja Bayert, Bencsiket (nem a Gábort) és Gajdicsot, hogy Sajtóklub workshopokat tartsanak, és Fábián „feel-good” Barnát, hogy elmesélje az oroszoknak az internetet, az 1994-ben ott talált képek alapján. Beszél majd sünimünikről, csecsebecse vállacskákról, cukiri-mukiri kiscicákról, miközben a háttérben egy alig látható képernyőn, zavartalanul, a teljes orosz lakosság támogatásával folyik a speciális katonai hadművelet.

Szerencsére így Bende Balázsnak már nem kell látnia, hogy egyszerre tömegesen mászhatnak be a lyukaszoknis ellenzékiek a köztévébe, miután kormányzati tudóscsoportok kiderítették, a sok jogállamisági kifogás közül a közmédia kisajátítását olcsóbb orvosolni, mint az uniós pénzek állítólagos elkorrumpálását. Ráadásul a tönkreverten vekengő, egymásra mutogató ellenzékiek olyanok, mint élő adásban a vonatbaleset, csak be kell őket mutatni, hogy maradéktalanul biztosítsuk a kormánypárti szavazókat, jól döntöttek.

Miközben a fővárosban már egy hete szervezkednek a sorosista civilek, hogy a Vatikán mintájára létrehozzák Budapest városállamot, és valahogy leválaszthassák az ország többi részéről. Bencsik (még mindig nem Gábor) a vidéki kontra városi lét ontológiájáról közölt korszakos tanulmányt, melynek lényege, hogy „a vidéki ember – nevezzük inkább természetes embernek – számára a felelősség a legfontosabb életelv. (…) A városi ember – nevezzük mesterséges embernek – alapvetően a felelőtlenség elve szerint él. (…) Annyi csodára voltunk képesek, valahogy a városi embert is élő, szeretetre és szépre fogékony, harmonikus emberré kéne tenni.” A szerző máris elindult Pokióba a tervekért, hogy a Macskafogó zárójelenetének átnevelő robotkutyáját a városi embertömegre optimalizált verzióban megépítsék.

Hidegzuhanyként érhetette a magyar nyilvánosságot a hirado.hu információja, hogy Bencsiket – csupán egy nappal a Sajtóklub felvétele után – sajnos utolérte és elragadta a baloldali hisztéria, bár azt írták, ő már korábban is Horn Gyula embere volt, csak az álláspontja újságírói pályafutása alatt a saját érdekeinek megfelelően többször is változott. Megbotránkoztató, hogy az újságíró figyelmét elkerülte, már eddig is számos, az ellenzéki oldalhoz köthető, volt baloldali politikus és politológus Gábor, valamint a szocialisták négy kormányfője alatt is dolgozó, jelenleg miniszterelnöki megbízottként a magyar népnek dolgozó Szili Katalin is vendégeskedett a tévében Lánczi Tamás sötétben beszélgetős, világmegváltós műsorában. Ezek után Bencsik úgy tette szóvá, hogy a kampányban kellett volna több megszólalási lehetőséget adni Márki-Zaynak, hogy az általa egykoron főszerkesztett (mert most már ugye a testvére sikeréből él) Magyar Krónika működése során évente több tízmillió forintos nagyságrendben kapott támogatást az államtól! Nagy kérdés, hogy ezek a pénzek mire mehettek el, ugye, a Híradó szerint például arra, hogy az egykori SZDSZ-holdudvarhoz tartozó szerzőknek is szerepet szánt a konzervatívnak mondott havilapban, ami persze sokmindent megmagyaráz.

A hét legszomorúbb híre, hogy kihalófélben van Putyin. Miután a medve Putyin és a tigris Putyin is elhunyt, a németországi vadaspark átnevezte a náluk lakó Putyint, a vaddisznót. Eberhoferre. A Zelenszkij túl nagy sokk lett volna.

Változatlanul felfoghatatlan, hogy háború zajlik Európában. Fogjuk a fejünket, amikor csak lehet, becsukjuk szemünket, bedugjuk fülünket, hogy ne tudjunk újabb borzalmakról, és várjuk, hogy vége legyen. De egyre inkább azt nehéz elképzelni, hogyan is lehetne vége. Hogyan nézne ki az a béke, amelyet a szemben álló felek elfogadnának, és folyna tovább az élet. Megnyílnának a bankszámlák, jönne a gáz, áramlana minden irányba a kultúra, össze lehetne sorsolni ukrán és orosz csapatokat. Mi lehetne az, amit Zelenszkij és Putyin együtt aláírnának, majd megszorítanák egymás kezét?