– Szabad választás lesz?
– Annyiban igen, hogy nem fegyverrel kísérik majd a fülkéhez az embert, és nem állnak mellette a szavazófülkében. Minden más szempontból egyértelműen nem. A szabad választás első és legfontosabb feltétele, hogy mindenki hozzájusson a számára szükséges és valós információkhoz. Ahol ez nem teljesül, ott nincs szabad választás. Unalomig ismételgetjük, hogy az ellenzék lényegében nem jut szóhoz. A média 80 százaléka közvetlenül, 10 százaléka közvetve a kormány befolyása alatt áll. Csak egy szűk szegmensből lehet a valóságot lefedő információkhoz jutni. A közmédia, amelyiknek ez lenne a szerepe, nem tartozik ide. Eddig is tudtuk, de egy tényfeltáró dokumentumfilmben is elmondták egykori televíziósok, miként kellett manipulálniuk a híreket (Öt lecke a valóság felszámolásáról – a szerk.). Milliók teljesen dezinformáltak. A plakátokat látva mintha a ’70-es, ’80-as évekbe utaznánk vissza. Akkor az volt kiírva, hogy szavazz a Népfront jelöltjeire. Most az, hogy szavazz a Fideszre, mindenki más veszélyes. Ezt kifejezetten náci vagy sztálinista beszédnek tartom. A „veszélyes” minősítés hallatán Goebbels is elégedetten csettintene. Biztosan az érintettség miatt, de át tudom érezni az ellenzéki jelöltek családjának, gyerekeinek helyzetét. Milyen lehet azt látni egy gyereknek, hogy az apja „veszélyes”? Édesapám börtönben volt (Vásárhelyi Miklós a második Nagy Imre-kormány sajtófőnöke volt, 1957-ben öt év börtönre ítélték – a szerk.), amikor én kislány voltam. Az iskolából hazafelé menet, a belügyes lakótelepnél kórusban énekelték, hogy börtöntöltelék gyereke vagyok. Kegyetlen volt.
– A média tartja hatalomban a Fideszt?
– Magyarország lakossága kétféle valóságban él, az egyik ismeri a tényeket, a másik nem. Akik kizárólag a közmédiából, a TV2 híradásaiból vagy a KESMA-médiából tájékozódnak, azt látják, a Fidesz jó, mindenki más rossz. Régebben volt egy közszolgálati média, amely sok hibával működött ugyan, de elképzelhetetlen volt, hogy a legfontosabb tények ne jelenjenek meg. Most meg az az elképzelhetetlen, hogy megjelenjenek.
A Fidesz-propaganda a legalacsonyabban iskolázott, legkevésbé tájékozott, legbezártabb világban élőknek szól. A párt erre a rétegre épít. Azokra, akiket Gáspár Győző, Nagy Feró, Pataky Attila és Rákay Philip tud megszólítani. Vagy Budai Gyula és Németh Szilárd.
– Diplomás emberek ülnek a Fideszben, a támogatóik között is sok a tanult ember.
– Az én értékrendem szerint a Fideszben ma egyetlen értelmiségi sincs. Olyan, aki képes és hajlandó az autonóm gondolkodásra, az önálló véleményalkotásra, a polgári értékek képviseletére, a 133 képviselő között nincs. Hiába van diplomájuk, az értelmiségi viselkedésnek semmiféle attribútumát nem mutatják. A luxusautóval közlekedés nem ebbe a körbe tartozik.
– Háromgyermekes, több nyelven beszélő diplomás nő lesz az államfő. Megváltoztathatja ez a politikai kommunikációt?
– Nem hinném. Aki „orbánviktoros” fülbevalót visel, az szolga, aki még azt is tudatja a világgal, ki irányítja. Senki nem hiheti, hogy Novák Katalin önállóan gondolkodhat vagy vitatkozhat a vezérrel.
– Orbán szerint háború és béke közül választunk vasárnap. Ön mit gondol?
– Gyalázatos, hogy az ország első számú vezetőjében nincs annyi becsület, hogy legalább egy ennyire kritikus pillanatban megpróbálja egyesíteni a nemzetet. Inkább arra törekszik, hogy még a legminimálisabb konszenzus se alakuljon ki. Nem gondolhatja komolyan, hogy ebben az országban bárki háborút akar. Ahogy járványt sem, meg azt sem, hogy minél több menekült legyen. Ez aljas és kártékony hazugság. Szerintem a a választás tétje az, hogy a refeudalizáció, a teljes önkényuralmi rendszer felé mozdulás, Magyarország keleti befolyásolás alá irányítása történik vagy egy lassan újjáépülő, szabad és független állam alakul.
– Reálisnak tartja az ellenzék győzelmét?
– Szerintem valójában a Fidesz érdeke is az lenne, hogy elveszítse a választást. Ha nem, akkor előbb-utóbb a népharag fogja elsodorni. Olyan elképesztő gazdasági és geopolitikai helyzetbe került az ország, amit hosszú távon nem lehet politikailag túlélni.
– Mire gondol?
– Elsősorban a gazdasági csődre.
A benzinárra, a rezsicsökkentésre, az árbefagyasztásra. Ezek fenntarthatatlan lépések. Az elképesztően igazságtalan adókedvezményeket önmagában is felháborítónak tartom. Azt üzenik vele, hogy az adó büntetés, és a „jó kormányfő” az általa kiválasztottakat megkíméli ettől. Pedig az adó az ország és az állam működését fenntartó társadalmi szolidaritás, szövetség megerősítésének eszköze. Akinek jól megy, nagyobb mértékben járuljon hozzá a közös terhekhez és segítse azokat, akik nehezen élnek. Erre jön a borzalmas infláció. Hiába hülyítik az embereket, hogy milyen jól élnek, ha az étolaj ára a duplájára nőtt, és még a kétszeresére fog felmenni. És egyszer csak egyre többeket érdekel majd a hatvanpusztai birtok és a Balaton kisajátítása. Ha már nem lesz miből lekenyerezni az embereket, mert az uniós pénzcsapot is elzárják, akkor napról napra nehezebb lesz az élet. A mások elképesztő gazdagsága, a lopás hirtelen nagyon zavarja majd őket. Ha marad a Fidesz, elkerülhetetlennek látom a népharagot.
– Az elutasítás a nemzetközi színtéren már megkezdődött. Miért csak most?
– Óriási felelősséget tulajdonítok Angela Merkelnek azért, ami nálunk van, és azért, ami Európa és Oroszország között kialakult. Okos, kedves, békeszerető nő a volt kancellár, mindig a konszenzusra törekedett. De van egy határ, amikor már nem kell. Nem igaz, hogy nem látta, mi folyik Magyarországon. Amikor évekkel ezelőtt ezt szóvá tettem, mindenki azt mondta, magunknak kell megoldani a problémáinkat. De hogyan oldjuk meg, amíg az unió talicskázza a pénzt Orbánéknak?
– Mit hiányolt?
– Úgy kellett volna fellépni, mint most. Csak hát a német iparnak fontosak voltunk. És valljuk már be, Merkelt is a német nagytőke választotta kancellárrá. Putyinnal is másként kellett volna viselkedni. Persze, konszenzusra kell törekedni, de nem kellett volna így kiszolgáltatni Európát az orosz kőolajnak és gáznak. Biztató, hogy az Európai Parlament képviselői kicserélődtek, és jöttek a fiatalok. Bár Von der Leyent még Merkel meghosszabbított karjának tartom, a szemléletük kezd kiszorulni. A fiatalok már egy olyan Európát szeretnének, amely valódi értékközösségen alapul. Ez itthon is látszik: a magyar fiatalok kétharmada változást akar.
– Noha öntől a szikárabb, racionális érvelést szokhattuk meg, most egyértelműen kiolvasható az írásaiból, hogy megviseli az Ukrajnában folyó háború. Jól látom?
– Amikor menekülő anyákat, gyerekeket mutatnak, vagy a földdel eggyé tett Mariopult, ahogy belelőnek a menekülő emberekbe, vagy amikor a krematóriumot nézem, amiben megsemmisítik az orosz kiskatonákat, akik ugyanúgy áldozatai a borzalomnak, akkor nálam csak az érzelem szólal meg. Anya vagyok. Ez a látvány mindenkinek fáj, akinek vannak érzelmei. Bár érzek egyfajta felsőbbrendű hangulatot, de az oroszok ugyanolyan anyák, feleségek, mint mi, ugyanúgy fáj nekik, ha elveszítik a gyermeküket, férjüket, mint bárki másnak. Szörnyű ez a pusztítás, és mint minden háború, teljesen értelmetlen. Persze az oroszok vissza akarnak szerezni területeket, de ez nem adhat értelmet ártatlan emberek halálának, elüldözésének. Sok szülő és orvos mennyi mindent képes megtenni azért, hogy egy gyerek megszülessen. És egyszer csak azt látjuk, hogy nemhogy egy élet nem számít, de ezer, tízezer sem.
– Hogy lehet, hogy egy „családbarát országban” fontosabb a rezsicsökkentés, mint az emberéletek? Hová tűnik az emberség a kormánypártok legelszántabb támogatóiból?
– Aki az állami vagy a kormánypárti médiát nézi, nem ugyanazokat a képeket látja a háborúról, mint azok, akik máshonnan is tájékozódnak. Ott nem is nevezik háborúnak. Összemossák, ki a tettes, ki az áldozat. Tudatosan nem mutatják a háború szörnyűségeit, a véres valóságot. De ez csak az érem egyik oldala. És azzal is szembe kell nézni, hogy a magyar társadalom tudatosan a szociális önzésre, a „kaparj, kurta” mentalitásra, a bezárkózott világra szocializált. Ez volt a Kádár-rendszer idején, és ez történt az elmúlt 12 évben is. „Magyarország az első”, halljuk. Ez pedig arról szól, hogy a mi relatív kényelmünk a lényeges. Nálunk sosem volt erős a szolidaritás, de az utóbbi években a kormány végképp kiölte a társadalom jelentős részéből. És ne legyen kétségünk, Orbán a saját híveit ugyanúgy bele tudná sodorni bármibe, ahogy Putyin a sajátjait. Ez a „Magyarország” egy másik valóságban, mesterségesen fenntartott félelemben él. Mindig van ellenség, mindig van harc. Ha az ember folyamatosan fél, akkor azzal foglalkozik, hogy védje, amije van, és legyen, aki segít neki. A félelemben tartás és a tudatlanság pedig a gyűlölet alapja. Ez az úgynevezett keretezés, melyet a kommunikációs irodalom régóta ismer: azokat az információkat, amelyeket az emberek nem tudnak beilleszteni a kereteik közé, negligálják. Ami nem illik a keretbe, az nincs. Ezt használta ki Orbán, erre épít a köz- és a kormányhoz köthető összes média.
– Magyarország változásra készül címmel a Fidesz leváltása utáni országról elmélkedett 11 értelmiségi, köztük ön is. Milyen céllal?
– Gábor György filozófus hívott minket, hogy oktatásról, egészségügyről, gazdaságpolitikáról, kultúráról gondolkodjunk, és hogy leírjuk, miként képzeljük el ezeket egy újjászülető, demokratikus Magyarországon. A saját elhatározásunkból és akaratunkból dolgoztunk, arra gondolva, hogy aki akarja, használja. Nemsokára kiderül, volt-e értelme a munkánknak.
