Berta Álmos Botond az akkor még Slejm című Gulyás Márton-vlogot követve ismerte meg, hogyan működik az illiberális rendszer. A CEU elűzése, majd az ez ellen tiltakozó Gulyás és Varga Gergely elítélése erős sokként él az emlékeiben. A választásokhoz közeledve úgy érezte, már nem elég fotelforradalmárkodni, segíteni kellene az ellenzék munkáját. „Régóta követem Jámbor Andrást. Józsefváros-Ferencváros Összefogás-jelöltje szerintem valóban tudja képviselni a baloldaliságot, így aktivistaként az ő kampányát támogatom. Emellett a baloldali és szociális ügyeket képviselő Szikra Mozgalom Instagramját is kezelem. Az én körzetemben, Orosházán dr. Szabó Ervin az ellenzéki jelölt. A Jobbikra amúgy nem szívesen szavaztam volna, de ez a választás most nem erről szól. Látnunk kell, hogy ő ugyanúgy a változás embere, mint az összes többi Összefogás-jelölt.”
A Szikra már megvan
Álmos azt meséli, Orosházán a politika nem nagyon fogja meg a fiatalokat, a pártok Budapest-központúak, nincsenek helyi ifjúsági szervezeteik. Békés pedig az egyik legelmaradottabb régióhoz tartozik, ahol nem könnyű nem a Fidesz-táborhoz tartozni, akár csak pártfüggetlenül túlélni. „A fiatalok többsége itt tényleg kormányváltást szeretne. De a politikusokról kialakult kép, hogy hazugok, korruptak, és ahogy a Fidesz demagóg akciókkal manipulálja az embereket, sokakat eltántorít a közélettől. Én egy szolidárisabb, egyenlőbb esélyeket adó Magyarországon szeretnék élni és családot alapítani. Ahol működik a szociális háló, és megbecsülik a tanárokat is” – mondja Álmos, aki főszervezője volt Békéscsabán a tanársztrájk melletti szimpátiatüntetésnek, amin közel kétszázan voltak. „Békésben nincsen ennek hagyománya. Célunk, hogy fenntartsuk ezt az erőt, amit sikerült összekovácsolnunk. Bízom a kormányváltásban, ami valódi változást hozhat. Utána pedig olyan intézményrendszert kell létrehozni, ami többé nem tesz lehetővé egy NER-szintű hatalomkoncentrációt. A gazdasági életet is meg kell tisztítani a korrupciótól” – véli a fiatal aktivista, aki érettségi után politikai kommunikációt szeretne tanulni.
A Szikra igen aktív szervezetté nőtte ki magát, mióta a 2019-es önkormányzati választásokon progresszív jelöltek – köztük Pikó András és Karácsony Gergely – kampányát segítették, majd a sikerből megerősödve mozgalommá szerveződtek. Aktivistájukként kampányol Budapesten Koppány Vilmos János, aki már az ellenzéki előválasztáson közéleti részvételt vállalt. Amikor csak ideje engedi, segít a plakátolásban, pultozásban, szavazásra buzdítva kortársait. Mivel drámatagozatos gimnáziumba járt, az SZFE-botrány közelről érintette baráti körét, de már a 2018-as MTVA-székház előtti tüntetésre is kiment a bátyjával.
„A családom mindig is kritikusan és baloldali értékrend szerint gondolkodott, ebbe nőttem bele. A társadalmi egyenlőtlenségek elleni fellépés és a zöld gondolkodás is fontos számomra. Természetesen támogatom a tanársztrájkot. A gyerekek neveltetésében a szülők mellett az iskolának van a legnagyobb szerepe, ezért több tisztelet, méltó fizetés és nagyobb szabadság járna a pedagógusoknak – állítja Vilmos. – Meg tudom érteni a generációm csalódottságát, de most el kell menni szavazni. Talán ha lenne komoly baloldali alternatíva, fiatal politikusokkal, vonzóbb lenne nekik is, de jelenleg nem látok arra se esélyt, hogy bárki külön indulva választást tudjon nyerni a Fidesz ellen. Ez egy folyamat lesz, mire eljutunk ide, addig az első lépés az Összefogásra szavazni.
A XVIII. kerületben fogok voksolni, ahol Kunhalmi Ágnes a közös jelölt. Ha sikerül kormányt váltani, első körben a média függetlenségének a visszaállítását tartom fontos lépésnek, mert az nem normális, hogy a közmédia is a kormány szekerét tolja, és alig maradt független sajtó. Én a Partizán videóit és podcastjait követem, a független portálok cikkeit olvasom” – mondja Vilmos, aki politikatudományt hallgat a Pázmányon, és a jövőben kampánystratégaként vagy elemzőként venne részt a közéletben.
Nyugati elköteleződés
Számos olyan elsőválasztó fiatallal beszéltünk, akik nem foglalkoznak politikával, mert hidegen hagyja őket, vagy „nem stresszelik magukat feleslegesen”, de ettől még elmennek szavazni. Az idén érettségiző Petra szerint a választás a demokrácia ünnepe és ki kell használni a szavazati jogunkat. „Követem a politikát, de elszomorít, ahogy mindkét oldal hozzááll a kampányhoz. Így a döntésemet nem ez alapján próbálom meghozni. Elolvastam a pártok programját, és hírportálokból szerzek ismereteket.”
Eszter már a 2018-as választások előtt is alaposan tájékozódott, pedig akkor még nem szavazhatott. Magyar és külföldi híreket is olvas, de a kampányidőszakban a magyar sajtót inkább kerülte. „A közösségi médiában gyakran szembejönnek érdekesnek tűnő címek, cikkek. Ezek túlnyomórészt nem a valóságra épülnek, vagy minden eszközzel megpróbálják elferdíteni azt – indokolja ellenérzéseit. – Állampolgári jogom a szavazás, a véleménynyilvánítás, de a kötelességem is. A generációm jövője is a tét. Számomra a választás nem csak azt dönti el, melyik párt alkothat kormányt. Ha a választások után a jövőm kilátástalannak tűnik, külföldi egyetemen fogom elkezdeni tanulmányaimat.” Petra erről azt mondja, „arra mindenképp nyitott vagyok, hogy pár évet külföldön tanuljak, de fontosabb számomra a családom, barátaim közelsége. Hosszú távon itthon szeretnék élni.” Ezért is szavaz.
Eszter szerint a jövőben az ország külpolitikai kapcsolatainak javítása lenne a legfontosabb, és a nyugati és a demokratikus értékek melletti határozott elköteleződés. „A kormányváltás az egyetlen megoldás. Változást várok, remélek, ezért az Egységben Magyarországért jelöltjére szavazok. Számomra ez egy percig sem volt kérdés, ez az egyetlen nyugati értékeket képviselő, valóban demokratikus pártközösség. Az Összefogás nagy előnye, hogy kiegyenlített. Bal- és jobboldali pártok egyaránt szerepelnek a koalícióban. Ilyen kormányzás alatt mindkét oldal értékei érvényesülhetnek, miközben mindkét oldal hiányosságai pótolhatók. Ez elengedhetetlen eleme (lenne) egy jól működő XXI. századi demokráciának. Az Országgyűlés nem kezelhető viccként, és bízom benne, hogy a többség is így vélekedik, így a vicc- és kamupártokról nem fejtem ki a véleményemet. A szélsőjobboldali Mi Hazánk programját egy fejlett gondolkodású, európai országban elfogadhatatlannak tartom. Csak két pontját említeném: a halálbüntetés és a választójogi cenzus bevezetését. Előbbi az emberek élethez való alkotmányos jogát, az utóbbi pedig a demokrácia alapelveit sérti. A Fidesz pedig számomra hiteltelen. Számos alkalommal mutatták meg, hogy nem alkalmasak egy ország vezetésére.
A járvány alatt hozott döntéseikből is kiderült, hogy a népszerűség fontosabb nekik, mint az emberéletek” – mondja határozottan, miközben ő még az érettségire tanul. Barátaival az utóbbi időben kifejezetten sokat politizálnak, nekik hasonlóak a nézeteik, kormányváltást szeretnének.
„Nem szoktam hangoztatni a véleményem, persze ettől még van. Olvasok cikkeket, de gyakran csak az egyik oldalról közelítik meg a dolgokat és sokszor elferdítik a valóságot, szóval nem feltétlenül vagyok tőle előrébb – mondja a BME-n elsőéves Nóri, akit a közgazdaságtan marketingrésze érdekel. – A családom és a barátaim is hatnak rám, számít a véleményük. Főleg, hogy minden ismerősöm, akivel szóba kerül a választás, ugyanazt gondolja. Talán az először szavazó korosztályomban többször kerül elő, hogy lesz-e változás a szavazatunk miatt. Én elmegyek voksolni, mert szerintem mindenki véleménye és szavazata fontos. Azt remélem, változás lesz. A jelenlegi helyzet nem a legjobb, és azt érzem, ha így folytatódik, még rosszabb lesz. Ezért az ellenzékre szavazok, közülük is Márki-Zay Péterre, mert úgy érzem, ő tudja leginkább megszólítani a fiatalokat. Reális terveket tár elénk és megoldaná a jelenlegi problémákat. Ezenkívül pártoktól függetlenül azt gondolom, ráférne egy vérfrissítés a vezetőségre. Bevezetném azt, mint ami például Amerikában is van, hogy (miniszter)elnököt egymás után legfeljebb kétszer lehessen megválasztani. Ha valaki ezen túl is hatalmon van, az elhomályosíthatja az ítélőképességét.”
Kompromisszumkészen
A Corvinuson közgazdaságtant hallgató Szabolcséknál otthon is szóba kerül a politika, de baráti körben gyakrabban beszélnek róla. „Kulturált módon vitatjuk meg a gondolatainkat, még ha néha eltérőek is. Ennek én kifejezetten örülök, tudom, hogy sok esetben ez nem így történik. Elmegyek szavazni, mert bár egyetlen voks hatása elenyésző a végeredményre, de amíg lehetőségem van részt venni a döntésekben, addig élek vele. Ha több fiatal hasonló véleményen van, mint én, akkor erősítjük egymást, és most már szavazatunkkal is hangot tudunk ennek adni. Minden politikai kérdéssel kapcsolatban megvan a véleményem, és minden esetben más és más párt vagy irány áll ahhoz közelebb. Így olyan kompromisszumot szeretnék hozni, ahol a legtöbb kérdésben egyezik a véleményem az adott politikai szereplőével. Nem titok, hogy idén mindenképpen kormányváltást szeretnék.”
A Bécsben elsőéves egyetemista Emma nem követi szuperszorosan a politikát, de fontosnak tartja, hogy tudja, mi történik a világban. „A szüleimmel nem politizálunk, de a véleményünk hasonló. Barátaimmal nyitottan tudunk a közéletről beszélni, de nem mindennapi téma. Én csak akkor nézek utána, ha valami konkrétan érdekel (például az előválasztás eredményei), de a barátom folyton küldi a cikkeket, fel is olvassa őket. A szavazás viszont mindig is érdekelt, ez a lényege a demokráciának. Egy ideális világban olyan Magyarországot szeretnék, ami nem csak elveiben, de életminőségben is Nyugat-Európa szintjére kerül. Olyan országot, amit nem szégyellek – mondja elszántan. – Ha látnám bármennyi esélyét, hogy megválasztják őket, a Kutyapártra szavaznék. De a konzervatív Magyarországon ez szinte lehetetlen, szóval a koalícióra fogok. Egy olyan ország, ahol 2010 óta ugyanaz a miniszterelnök, nehezen nevezhető demokráciának. Bár én liberálisnak nevezem magam, és Márki-Zay elvei nem feltétlen egyeznek meg ezzel, de azt gondolom, az országnak változásra van szüksége. Reménykedem, hogy ez azt is elősegíti, hogy a következő szavazásnál vagy talán az azt követőnél olyan jelöltet válasszanak meg, akinek az elvei egyeznek az enyéimmel.”
