Több százezer ukrajnai menekült lépte át Magyarország határát az elmúlt hetekben, köztük nagyon sok kiskorú, akiknek iskolában, óvodában lenne a helyük. Bár az oroszországi agresszió miatt hazájukat elhagyni kényszerülő felnőttek, gyerekek jelentős része nem marad Magyarországon, vagy a hazatérés lehetőségére várnak, a kormány tájékoztatása szerint napról napra emelkedik azok száma is, ahol a szülők menedékes kérelmet nyújtanak be, és tanköteles korú gyermekeiket magyar óvodákba, iskolákba íratják be.
A Népszavának nyilatkozó pedagógusok, szakemberek szerint azonban a hazai oktatási rendszer nincs felkészülve erre a helyzetre, így az intézményeknek többségében, ahol menekült gyerekeket is fogadnak, rögtönzött módszerekkel kell nekiállni a feladatnak – valahogy úgy, ahogy két éve, a digitális oktatás elrendelésekor is történt. A Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke, Horváth Péter szerint mivel nincs kialakult gyakorlat, a pedagógusoknak nehéz dolguk lesz, és több szempontot is figyelembe kell venniük.
- Azoknak a gyerekeket, akik csak ukránul tudnak, minél gyorsabban kellene valamilyen nyelvismeretet biztosítani, ugyanakkor nagyon kevés az olyan kolléga, aki ukránul vagy oroszul beszél.
Figyelembe kellene venni, hogy a menekültek között több pedagógus is van, őket is meg kellene találni. Az is kérdés, mi a szándéka a gyerekek családjainak, meddig akarnak maradni – mondta Horváth Péter. Az NPK elnöke szerint arról még korai beszélni, a menekült gyerekekre milyen követelményrendszer vonatkozhat. Bár a kormány megadta a lehetőséget az érettségizésre is, Horváth Péter úgy véli, aki nem tud magyarul, annak több tantárgyból esélye sincs.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) ebben a témában kiadott közleményében hangsúlyozta: a cél a gyerekek minél gyorsabb integrációja, felzárkóztatása, adott esetben a magyar nyelv megtanítása. Ennek érdekében a kötelező iskoláztatáson felül heti öt délutáni, egyéni foglalkozást is biztosítanak az érintett tanulóknak, az őket befogadó iskoláknak pedig tanulónként havi 130 ezer forint többlettámogatást biztosítanak.
A Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) elnöke, Trencsényi László sem tud arról, hogy korábban készültek volna külföldi, menekült gyerekek oktatásával foglalkozó átfogó tananyagok, tantervek, tankönyvek, és szerinte nagyon kevés azoknak a képzett pedagógusoknak a száma is, akik interkulturális oktatásra-nevelésre képesek. Szerinte nagy segítséget jelentene, ha tolmácsok és más szakemberek - például pszichológusok - is részt vehetnének az érintett gyerekek nevelésében. Felhívta a figyelmet arra, hogy a háborúból menekült kiskorúak nagy része súlyos traumát élhetett át, így nemcsak az oktatásukkal, hanem a lelki egészségükkel is foglalkozni kell.
Érdeklődtünk az Emminél, pontosan hogyan valósulhat meg a menekült gyerekek iskoláztatása a hazai állami intézményekben, de kérdéseinkre érdemi tájékoztatást nem kaptunk, azt sem tudták megmondani, hogy eddig hány menekült diák, hány magyar iskolába került be. Ugyanakkor nemcsak "hivatalos" iskolai keretek között történhet meg a menekült kiskorúak fejlesztése, felzárkóztatása: önkéntes pedagógusok a múlt héten indították el a Zugligeti Béke Tanodát, ahol több mint harminc kárpátaljai, magyarul beszélő roma fiatallal kezdtek foglalkozni.
– Ők nem tudnak csak úgy besétálni egy iskolába, már csak azért sem, mert ha meg is vannak a szükséges védőoltásaik, azokról semmilyen papír nincs. Emellett nagyon rossz iskolai körülményekből érkeztek, vannak olyan 16-17 éves fiúk, akik alig tudnak írni, számolni, őket nem lehet rögtön integrálni – nyilatkozta a tanoda egyik alapítója, Moldován Szilvia. Hozzátette: ez nem a gyerekek hibája; most, hogy figyelnek rájuk, abba sem akarják hagyni a foglalkozásokat, akár „túlóráznak” is. A nagyobbak főleg olvasást és angolt szeretnének tanulni.
Moldován Szilvia – aki maga is pedagógus – elmondta, több mint húsz kollégájával (vannak köztük integrációs és szociálpedagógusok) és öt pszichológussal foglalkoznak a gyerekekkel, mindannyian önkéntesen, saját szabadidejük terhére. Az iskolaszereket is önkéntes támogatóktól, civil és egyházi szervezetektől kapták, ahogy a tanodának helyt adó épületet is egy egyházi intézmény biztosítja. Moldován Szilvia szerint helyi szinten is felemelő érzés ez a széleskörű, önzetlen összefogás, de nagy szükség lenne már egy „felsőbb szervezettségre” is.
