A választási kampány egy demokráciában arról szól, hogy mit akarnak a pártok az országgal kezdeni, ha megszerzik a hatalmat. Ebből a szempontból nagy bajban van a magyar választó: az ellenzék előállt a programjával, amiből sok hosszú távú tervre, elképzelésre fény derül, a másik oldalon azonban néma csend. A Fidesz már az eredménykampányról is lemondott – 12 évnyi kormányzás után nem tud mit felmutatni a választóknak, tervei meg sosem voltak az országgal, így maradt azt álságos békeharc. Pedig nagy baj van, ráadásul egyre több: az ország vezetése és ma már egész Magyarország is elszigetelődött, úgy általában a magyarokat a világ Putyin utolsó csatlósaiként könyvelte el.
És nagy baj van az ország pénzügyeivel is. Az elmúlt években elszállt az államadósság, irdatlanul megnőtt az infláció. Idén olyan mértékű választási osztogatásba kezdtek Orbánék, amire soha korábban a magyar történelemben nem volt példa. Két hónap után az államháztartás hiánya több mint 1500 milliárd forint – a GDP közel három százaléka –, és nincs érvényes válasza a Fidesznek (de az ellenzéknek sem), hogy mit akar ezzel a trágyahalommal kezdeni, amit Orbán és Varga összehordtak.
Orbánék tizenkilencre lapot húztak: arra számítottak, hogy a választási osztogatást kibekkelik az április utáni költségvetési kiigazítással és a gyors gazdasági növekedéssel. De beütött az orosz agresszió, az amúgy is magas infláció az egekbe szökött,
a növekedés lassul, miközben halomban állnak az állam, az ország kifizetetlen számlai. A rezsicsökkentés 1000-2000 milliárdos számlájára, a jegybank százmilliárdos veszteségére, az államadósság növekvő kiadásaira nincs fedezet a 2022-es büdzsében. Eközben a kormány szórja ki a százmilliárdokat sportra, a kebelbéli egyházaknak és a pénznyelő állami cégeknek – pont, ahogy az elmúlt öt évben. A kassza tehát ürül.
Pedig április negyedikén, hétfő reggel is ki kell majd nyitni a boltot, a választások után is kell valahogy kormányozni. De pénz nélkül nem fog menni, ehhez a békeharc nagyon kevés.